3.1. A 2. Ukrán Front áttörése (1944. október 6–8.)
3.1. A 2. Ukrán Front áttörése (1944. október 6–8.)
1. csatanap: 1944. október 6. péntek
(Időjárás: reggel köd, később változékony, estefelé növekvő felhőzet; az utak szárazak.)415
Az időjárást minden alkalommal a Dél Hadseregcsoport hadinaplója alapján adjuk meg.
A magyar 3. hadsereg arcvonalán október 5-éről 6-ára virradó éjjel több helyen is folytak kisebb jelentőségű harcok. A VIII. hadtest sávjában Mezőkovácsházánál és Kunágotánál század erejű ellenséges előretöréseket vertek vissza. A szovjetek Kétegyházát zászlóalj erővel támadták. Ezzel egy időben erős tüzérségi előkészítés után 04 óra 30 perckor déli irányból nyolc önjáró löveg támogatásával több zászlóalj indított támadást Gyula ellen.
A 22. SS-önkéntes-lovashadosztály harccsoportja Antnál, Gyulától keletre ugyancsak zászlóalj erejű szovjet támadást vert vissza. A Nagyszalonta felé vezető úton páncélgépkocsikkal közösen gyengébb szovjet kötelékek törtek előre nyugati irányban, minden bizonnyal felderítő céllal.
A német 6. hadsereg jobbszárnyán, a 4. tábori póthadosztály arcvonalán 03 óra környékén szovjet páncélosok törtek be Biharugrára.416
HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 6. 10. 1944 (625. tekercs 7 209358. felvétel).
Rövid, mindössze 10 perces tüzérségi előkészítés után, 04 óra 30 perckor a „Plijev” lovas-gépesített csoport erői megindították rohamukat. A 7. gépesítetthadtest Kevermes, Dombegyháza és Kisiratos körzetéből Újkígyós–Kondoros–Endrőd–Dévaványa–Kisújszállás vonalában, a 4. gárda-lovashadtest Vásárhelyi-major, Lökösháza és Breda-major körzetéből Elek, Kétegyháza, Békéscsaba, Mezőberény, Körösladány, Szeghalom, Füzesgyarmat és Püspökladány felé, a 6. gárda-lovashadtest pedig Székudvar, Sikló és Simánd körzetéből Gyulavári, Doboz, Vésztő, Darvas és Földes irányában lendült támadásba. A lovashadosztályok 134harckocsiezredeinek és a hadtestek önjáró tüzérezredeinek páncélosait összevontan alkalmazták. Az 53. hadsereg 25 perces tüzérségi előkészítés után lendült támadásba. A hadseregnek alárendelt 18. harckocsihadtest két menetvonalon Orosháza felé tört előre. A hadtest főerői Kunágota– –Magyarbánhegyes–Pusztaföldvár–Orosháza, egy harckocsidandára és egy gépkocsizó lövészzászlóalja pedig Mezőkocsácsháza–Kaszaperpuszta– –Orosháza dél irányában indított támadást.417
Ölvedi II 596. o. és Magyarország felszabadítása 111. o.
A szovjetek által az Arad–Békéscsaba vasútvonal mentén megindított támadás 06 óráig áttörte Vasváry Frigyes vezérőrnagy 20. honvéd gyaloghadosztályának mintegy 40 kilométer széles arcvonalát. A támadó csapatok fő erőkifejtése Békéscsaba–Békés terepszakaszon keresztül északnyugati irányban bontakozott ki. A 8. tábori póthadosztály körülbelül 20 kilométeres arcvonalának csak északi szárnyát érte támadás. A 23. tartalékhadosztály 30 kilométer szélességben széthúzott állásait a szovjetek egyelőre nem rohamozták meg.418
Veress III 204. o.
Heszlényi altábornagy, a magyar 3. hadsereg parancsnoka, értesülve a nagy mennyiségű páncélossal támogatott, erőteljes szovjet támadásról, már reggel 07 óra körül elrendelte a visszavonulást a Tisza vonalára. A 23. tartalékhadosztálynak a szegedi hídfőbe, a 8. tábori póthadosztálynak, az 1. honvéd páncéloshadosztálynak és az 1. tábori pót-huszárezrednek a szentesi hídfőbe, a 20. honvéd gyaloghadosztály megmaradt erőinek pedig a szolnoki hídfőbe kellett visszahúzódni.419
Kissel 38. o.
A német LVII. és III. páncéloshadtestek csak déli 12 óra után értesültek a magyar hadsereg visszavonulásáról.420
Kissel 39. o.
A 8. tábori póthadosztály először Orosházán keresztül akart visszavonulni, de a város körül már déli 12 óra tájban megjelentek a szovjet 18. harckocsihadtest csapatai. Ezért Temesy vezérőrnagy úgy döntött, a hadosztály inkább Békéssámson felé indul. A hadosztályparancsnokság nagy kerülővel, Szentesen át Fábiánsebestyénre menetelt, ahová 22 óra körül érkezett meg, és itt felállította harcálláspontját.
A hadosztály zöme Orosháza felé haladt. Amikor a várostól négy kilométerre délre a magyar csapatok szovjet kötelékekbe ütköztek, Király Béla vezérkari százados vezetésével megpróbáltak áttörni. A magyar támadás Orosháza déli széléig vissza is nyomta a szovjeteket, de áttörni nem tudtak. Ekkor nyugat felé próbálkoztak, és itt már sikerrel jártak.421
Temesy 27–28. o.
A szovjet harckocsi-, gépkocsizó lövész- és lovascsapatok előrevetett osztagai a településeken berendezett magyar támpontokat általában 135megkerülték. A 18. harckocsihadtest mintegy 30–40 páncélossal már kora délután elfoglalta Orosházát. A 7. gépesítetthadtest előrevetett osztaga 12 óra körül elérte Kondorost, és észak felé fordult. A LVII. páncéloshadtest Kondoroson tartózkodó törzsének több tisztje csak az ablakon keresztül menekülve tudta elkerülni a szovjet hadifogságot. A szétugrasztott hadtestparancsnokságot csak az esti órákban, a magyar 3. hadsereg mezőtúri harcálláspontján rendezhették.422 Nem sokkal később a szovjetek Szarvasnál, Endrődnél és Gyománál már kijutottak a Sebes-Körös átkelőihez.
Kissel 40. o.
A 4. gárda-lovashadtest 9. gárda-lovashadosztályának egy harckocsikkal megerősített lovasezrede Gyula nyugati szélén birtokba vette az ottani gyártelepet, és elfoglalta az útkereszteződést. A hadosztály zöme 09 órakor már Békéscsaba birtoklásáért harcolt. A 30. lovashadosztály ezalatt elfoglalta Újkígyóst. A 10. gárda-lovashadosztály ekkor még tartalékban volt.
A 6. gárda-lovashadtest 8. gárda-lovashadosztálya menetből benyomult Gyula keleti részébe. A magyar 3. hadsereg balszárnyán támadó szovjet páncélosok a 22. SS-önkéntes-lovashadosztály harccsoportját Sarkadkeresztúr körzetéből visszavetették északnyugat felé. A 8. gárda-lovashadosztályának élén a 136. harckocsiezred (Szemenyec őrnagy) T–34 harckocsijai betörtek Sarkadra, ahol kilőttek két löveget és egy aknavetőüteget.423 Az SS-harccsoport visszavonult a Sebes-Körös felé azzal a feladattal, hogy Körösladánynál, valamint Szeghalomnál próbálja meg védeni az átkelőket.
HL „Szovjetunió Hőse” iratmásolat-gyűjtemény (Tiszántúl)153. o.
Érdekes, hogy a jelentős mennyiségű páncélossal rendelkező „Plijev” lovas-gépesített csoport – szovjet forrás szerint – a hadművelet első napján csupán 20–25 kilométert haladt.424
Minaszjan 36. o.
A magyar 3. hadsereg jobbszárnyán harcoló 4. „Polizei” SS-páncélgránátos-hadosztály Nagykikinda körzetét védte.425 A hadosztály október 6-ig továbbra is tartotta állásait a Marostól délre anélkül, hogy jobb- vagy balszárnyát fedezték volna. Amikor azonban megindult a 2. Ukrán Front „debreceni támadó hadművelete”, a 4. SS-páncélgránátos-hadosztály korábbi arcvonala végleg tarthatatlanná vált.426 A szovjet csapatok követték a hadosztályt, amely kénytelen volt visszavonulni a Zenta–Valcani– –Nagyszentmiklós vonalra. Egy SS-harccsoportja útban volt Szeged felé, hogy megerősítse a tiszai átkelőtől keletre tartott hídfőt.427
Tagesberichte 99. o.
Husemann, Friedrich: Die guten Glaubens waren. Geschichte der SS-Polizei-Division. Band II 1943-1945. (Osnabrück, 1986, második kiadás; a továbbiakban: Husemann) 400. o.
Tagesberichte 99. o.
136A szovjet 7. gépesítetthadtest zöme Kunágota és Nagykamarás között áttörte a magyar csapatok védelmét, majd déltájban elérte az Orosháza–Békéscsaba vasútvonalat. A Kondoros felől Gyoma felé támadó 63. gépesítettdandár mintegy 70 kilométeres előretörés után 15 óra 30 perc körül benyomult Endrődre. A körzetben az LVII. páncéloshadtest Kondoroson szétzavart törzsével híradókapcsolatban álló német 25/I. vegyes légvédelmi tüzérosztály öt ütege (8,8 cm-es lövegekkel, valamint 3,7 cm-es és 2 cm-es gépágyúkkal), valamint a magyar 206/11. és 202/9. légvédelmi gépágyús ütegek (négy–négy 4 cm-es gépágyúval) voltak állásban. A gyomai tábori repülőtéren állomásozó német 10/3. csatarepülő-század és a repülőtér földi kiszolgáló személyzetéből mintegy 130 fő állt készen gyalogsági feladatok végrehajtására. A német–magyar harccsoport feladata a Hármas-Körös hídjainak lezárása volt Gyoma, Körösladány és Dévaványa felé.
A 63. gépesítettdandár 84. harckocsiezredének (Samkov alezredes) T–34/85 harckocsijai, rajtuk lövészdeszanttal, 16 óra körül elérték Gyoma nyugati szélét, ahol a 25/3. légvédelmi tüzérüteg három 8,8 cm-es lövege és hat 2 cm-es gépágyúja volt tüzelőállásban. Miután a németek három T–34-et – közöttük az egyik századparancsnoki harckocsit – kilőtték, a szovjet támadás lefékeződött. Az Endrőd keleti szélén védő német légvédelmi katonák páncélököllel egy újabb szovjet harckocsit lőttek ki. A szovjeteket a hadifogoly-kihallgatások alapján meglepetésként érte a Gyománál tapasztalt ellenállás. Veszteségeiket fokozta a 10/3. csatarepülő-század is, amely az Endrődön gyülekező csapataikat támadta meg.
A németek ezután a sötétség leple alatt két önjáró 2 cm-es légvédelmi gépágyú támogatásával ellenlökést indítottak Endrőd megtisztítására. A németek a település közepéig jutottak, ahol megállapították, hogy a harckocsik a helység déli részébe húzódtak vissza, és északon csak megerősített lövészállások maradtak. A németek felszámoltak néhány ilyen állást, és két foglyot ejtettek. Az egyik önjáró gépágyút egy szovjet páncéltörő ágyú kilőtte. A lövészgyalogsággal együtt délről Endrődre érkező négy szovjet harckocsiból kettőt egy német rohamcsoport páncélököllel kilőtt, és a kísérő gyalogság zömét is megsemmisítette.
Este 20 óra 30 perckor kettő, légvédelmi katonákból összeállított német szakasz indított támadást Endrőd ellen. Az egyik szakasz nyugat felé kerülve 23 óra körül elérte a település délkeleti szélét. A másik szakasz a helység közepén beleütközött a szovjetek megerősített biztosító vonalába, amelyet a házakban elhelyezett géppuska-fészkek is szilárdítottak. Mivel a híd felé való további előrenyomulás lehetetlennek látszott, a két szakasz végül 7-ére virradó éjjel 03 órakor visszatért védelmi állásaiba.428
A német 25/I. vegyes légvédelmi tüzérosztály egykorú harcjelentését közli Kissel 162–165. o.
137Orosházánál az 1. honvéd páncéloshadosztály, megerősítve a 7. rohamtüzérosztály 3. ütegének még bevethető négy StuG. III rohamlövegével, északkeleti irányban ellenlökést indított. A harckocsi-csoport Orosházáról Békéscsaba felé indítandó támadásra kapott utasítást.429 Vastagh ezredes Tótkomlóson lévő megerősített 1. gépkocsizó lövészezred-csoportja 14 órakor parancsot kapott, hogy először Nagybánhegyesen keresztül Csanádapácára, majd külön parancs után Békéscsabára nyomuljon előre. A magyar támadás nehezen bontakozott ki Tótkomlósról. Egyes források szerint itt a szovjetek három magyar harckocsit kilőttek.430
Temesy 27. o.
Kissel 38. o.
A szovjetek térnyerése miatt 14 óra 45 perckor újabb parancs érkezett, amely már csak egy korlátozott célú támadást rendelt el Kaszaperpuszta felé. A magyar páncéloshadosztály maradványai 17 óra 30 perckor megindultak, hogy kivonják magukat a körvonalazódó bekerítésből. Kisebb utóvédek hátrahagyásával egész éjjel küszködtek a nagy sárral, amelybe sok gépkocsijuk beleragadt. Lassan kijutottak a Hódmezővásárhely– –Orosháza műútra. A visszavonuló csoportok éjfél körül kapták a parancsot, hogy gyülekezzenek Szarvas körül.431 A hadosztály törzsénél bizonyára még nem tudták, hogy a szovjetek már ezt a körzetet is elérték.
Ráskay 23. o.
Aznap a német 6. hadsereg nyugati szárnyán is megélénkült a harctevékenység. A szovjetek harckocsi-támogatással támadást indítottak a 4. tábori póthadosztály állásai ellen, és visszavetették a Sebes-Körös mögé. Csupán a német 1. páncéloshadosztály 113/II. páncélgránátos-zászlóaljának (Stengl százados) sikerült Újiráznál visszafoglalni egy kisebb hídfőt a folyó déli partján. Komádinál azonban a szovjetek vettek birtokba egy hídfőt a Sebes-Körös északi partján. Biharugrát átmenetileg visszafoglalták a német–magyar csapatok, de egy szovjet ellenlökés ismét birtokba vette.
Az 1. páncéloshadosztály Körösszegapátihoz kiküldött csoportja (az I/2. páncélosszázad és a 73/IV. páncélos-tüzérosztály) este visszatért a hadosztályhoz. A hadosztálynak a továbbiakban a Sebes-Körös átjáróit kellett biztosítania Komáditól nyugatra. Az 1. páncélgránátos-ezred részei Csökmőnél leváltották a 113. páncélgránátos-ezred „Bradel” harccsoportját, amelynek részei Újiráznál kiharcolták a hídfőt a folyó déli partján. A 113. páncélgránátos-ezred az éjszaka folyamán összevonta erőit egy másnapra tervezett Szeghalom elleni támadás céljából.432
1. Pz. Div. 659. o.
138A 23. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportja (23/II. páncélososztály Panther harckocsikkal és a 23/2. páncélos-felderítőszázad) délelőtt Rojt körzetéből délnyugat felé tört előre, de Oláhszentmiklósnál jelentősebb szovjet harckocsi-kötelékbe és páncéltörő ágyúkba ütközött.433 A szovjetek egy Panthert megsemmisítettek, két másik német harckocsi pedig kisebb sérüléseket szenvedett. A németek hét páncéltörő ágyút lőttek ki. A páncélozott harccsoport hamarosan újabb feladatot kapott, ezért itt be kellett szüntetnie a támadást. A 23. páncélosezred és a 23/2. páncélos-felderítőszázad lövészpáncélosai 17 óra 30 perckor Komádi felé indultak. A páncélozott harccsoport Nagyváradon keresztül menetelve, 7-én reggel 06 órakor érte el Körösszegapátit, ahol lőszert és üzemanyagot vételezett.434
HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 6. 10. 1944 (625. tekercs 7 209359. és köv. felvétel).
Rebentisch 409. o.
A 12. tartalékhadosztály nagyváradi arcvonalán aznap nyugalom volt. Tömöry Jenő vezérkari ezredest a magyar VII. hadtest arra utasította, hogy a hadosztály legpihentebb zászlóalját, a 38/II. gyalogzászlóaljat adja át a 4. tábori póthadosztálynak, amelynek vonalait a szovjetek támadása áttörte.435
Tömöry 17. o.
A szovjet 6. gárda-harckocsihadsereg támadása 6-án estére keskeny szakaszon, Péterd-puszta és Nagytóti-puszta körzetében elérte a Sebes-Köröst, de átkelni rajta csak egy zászlóaljával tudott Komádinál. A továbbiakban azonban támadása elakadt.436
Magyarország felszabadítása 117. o.
Napközben a 76. gyaloghadosztály 178/I. gránátos-zászlóalja (Leysieffer százados) felváltotta a 23. páncéloshadosztály egyik páncélgránátos-zászlóalját. Az újonnan érkezett német zászlóalj alárendeltségébe került Bartos őrnagy 53. határvadász-zászlóalja és Kéthelyi főhadnagy kerékpáros-százada is. A védelmet ezen kívül egy páncélrémmel felszerelt német gyalogsági páncélvadász-szakasz és egy nehézgéppuskás-szakasz erősítette.437
76. Inf. Div. 402. o.
A Békéscsaba és Gyula között áttört szovjet csapatok előrenyomulására való tekintettel a 1. huszárhadosztály Kiskunfélegyházán állomásozó 2. „Árpád fejedelem” honvéd huszárezredét (Németh Lajos alezredes) 15 órakor riadóztatták, és Szentesre vezényelték, hogy ott hídfőállást foglaljon a tiszai átkelő védelmére. A visszaözönlő járművek és menetoszlopok miatt a huszárok csak mintegy hét óra alatt tudták megtenni a Tisza-hídtól Szentesig vezető alig hat kilométeres utat, és csak 7-én hajnali 04 órára érték el a várost. A 2/I. huszárosztály (Tomka Emil őrnagy) az úgynevezett tágabb hídfőt szállta meg, amely félkörívben vette 139körül Szentest, a város peremétől körülbelül egy–egy kilométerre. A szentesi arcvonal hossza így mintegy 27 kilométer volt. A huszárosztály rendelkezésre álló erőivel csupán a főbb bevezető utakat tudta támpontjaival lezárni. Az 1. százada északon, a 2. százada keleten, a 3. százada pedig a déli védőkörletben foglalt állást. Az úgynevezett „szűkebb hídfőt”, vagyis a csongrádi Tisza-híd környékét a 2/II. huszárosztály (Idrányi Ferenc alezredes) zárta le. A város keleti és délkeleti kijáratainál a 2. huszárezred ezred-közvetlen páncéltörőágyús-százada (Bodó Tihamér százados) foglalt tüzelőállást.438
HL M. kir. 2/I. huszárosztály „harctéri naplója” 1944–1945. Magyarázatokkal és vázlatokkal kiegészítette: Tomka Emil volt osztályparancsnok, 1974. (A továbbiakban: Tomka) 41. o.
A 13. páncéloshadosztályt 6-án arra utasították, hogy az újjászervezést a legrövidebb idő alatt fejezze be. Ezzel együtt a „Feldherrnhalle” páncélgránátos-hadosztály harccsoportját is riadókészültségbe helyezték, amely parancsot kapott a Tisza vonalának biztosítására Tiszafüred és Ároktő között. Még a vontatójárművek hiányában mozgásképtelen lövegeket is a folyóhoz kellett szállítani, és ott védelemre alkalmazni.439
Kissel 41. o.
A németek Békéscsaba körzetében aznap jelentős szovjet vadász- és csatarepülő-tevékenységet tapasztaltak. A szovjet 5. légihadsereg mintegy 460 felszállást hajtott végre naponta.440 A 4. légiflotta repülőcsapatai késő délelőttől kezdve nyolc–tíz repülőgépből álló csoportokban, összesen 260 bevetésben támadták a Gyula, Békéscsaba körzetében és az innen északnyugatra áttört szovjet erőket. A megindulási körletek és a tüzérségi állások bombázásán kívül a csatarepülőgépek, valamint az azokat fedező vadászrepülőgépek megsemmisítettek hét páncélost és lelőttek négy repülőgépet.441
Minaszjan 36. o.
HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 6. 10. 1944 (625. tekercs 7 209361. felvétel).
A magyar 3. hadsereg már 6-ára virradóra jelezte, hogy Arad nyugati előterében a szovjetek nyugati irányú támadáshoz vonultak fel. Mint később kiderült, a támadás északi irányban indult meg.
A Dél Hadseregcsoport először reggel 09 óra 25 perc körül értesült a szovjetek megkezdett támadásáról. Von Grolman vezérőrnagy, a hadseregcsoport vezérkari főnöke 10 óra 55 perckor tájékoztatta az OKH vezérkarának hadműveleti osztályát a történtekről, és ebben már valószínűsítette, hogy a szovjetek jelentősebb támadó hadműveletet („Grossangriff”) indítottak.
A magyar 3. hadsereg mellé beosztott német összekötő törzs 17 óra 10 perckor azt jelentette, hogy már nincs kapcsolata a magyar csapatokkal. A szovjetek Szarvas felé nyomultak tovább, mialatt a magyar kötelékek a tiszai átkelők felé vonultak vissza, hogy ott hídfőket foglaljanak.
140A beérkező információk értékelése után a hadseregcsoport 22 óra 30 perckor táviratban intézkedett a további feladatról. A németek abból indultak ki, hogy az Arad térségéből megindult szovjet gyorsan mozgó kötelékek Mezőhegyes és Gyula között északnyugat felé előretörve vagy a szolnoki és szentesi tiszai átkelők birtokbavételére kaptak parancsot, vagy pedig a folyó keleti partja mentén északi irányban támadva a hadseregcsoport hátába akarnak kerülni. A további sikeres harcvezetés érdekében a magyar 3. hadsereget azonnali hatállyal alárendelték a német 6. hadsereg parancsnokának. Ezáltal létrejött egy újabb „Fretter-Pico” seregcsoport, amely azt a feladatot kapta, hogy az 1. és 23. páncéloshadosztály, valamint később a 13. páncéloshadosztály erőiből Komádinál a lehető leggyorsabban alakítson meg egy páncéloscsoportot a III. páncéloshadtest irányítása alatt. Ennek a csoportosításnak az lett volna a feladata, hogy a Békéscsabán keresztül északnyugat felé előrenyomuló szovjetek keleti szárnyát szétverje. A III. páncéloshadtest Újiráz és Szeghalom körzetéből Békés irányában indított volna támadást, hogy hídfőket vegyen birtokba a Fehér-Körösön.
A „Breith” páncéloscsoport eddigi arcvonalát a továbbiakban átvette a seregcsoportnak alárendelt LXXII. különleges feladatú hadtest törzse, amely a Nagyváradtól délre és délnyugatra húzódó arcvonalszakasz védelméért volt felelős. A magyar 3. hadseregnek ebben a hadműveleti helyzetben a hadseregcsoport azt a feladatot adta, hogy akadályozza meg a szovjetek áttörését a Szeged–Szentes–Mezőtúr vonalon. A szegedi tiszai hídfő biztosítására a hadseregnek a 4. „Polizei” SS-páncélgránátos-hadosztályt is alkalmaznia kellett. Ezzel együtt a Kecskeméten gyülekező 1. huszárhadosztályt a szentesi tiszai átkelő fedezésére kellett előrevonnia.
A „Fretter-Pico” seregcsoport erősítés gyanánt megkapta a 228. hadsereg-közvetlen rohamlövegdandárt, amely akkor Debrecentől 35 kilométerre keletre állomásozott. A kapott feladat végrehajtásához a „Breith” páncéloscsoportnak rendelték alá a 22. SS-önkéntes-lovashadosztály harccsoportját és a német 1. páncéloshadosztályt is. Breith páncélos tábornok megkapta továbbá a 76. gyaloghadosztály harccsoportját (a 178. gránátos-ezredet, a 76/I. tüzérosztályt, a 176. páncélvadászosztály 3. légvédelmi gépágyús századának egy szakaszát), amelyet a 23. páncéloshadosztály Nagyváradtól délre állásban lévő 128. páncélgránátos-ezred felváltására kellett alkalmaznia.442
HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 6. 10. 1944 (625. tekercs 7 209362. és köv. felvétel).
A 2. Ukrán Front által megindított „debreceni támadó hadművelet” első napjának végén a „Plijev” lovas-gépesített csoport és az 53. összfegyvernemi hadsereg a 18. harckocsihadtest támogatásával mintegy 100 kilométer szélességben, és csaknem 40 kilométer mélységben törte át a magyar 1413. hadsereg védelmét. A támadó szovjet csapatok több mint 100 települést vettek birtokba.443
Ölvedi Ignác: A Budai Vár és a debreceni csata. (Budapest, 1974; a továbbiakban: Ölvedi 1974) 127. o.
A magyar hadsereg visszavonulása következtében Komádi és a Tisza között mintegy 150 kilométeres hézag keletkezett a német 6. hadsereg nyugati és a mozgásban lévő magyar csapatok keleti szárnya között. Itt harcképes német–magyar erők egyelőre nem voltak. A Tisza átkelői Szolnoktól egészen a hadseregcsoport déli sávhatáráig csupán egyetlen napi menetre voltak a szovjet csapatok előtt.444
Kissel 43. o.
2. csatanap: 1944. október 7. szombat
(Időjárás: derült, napos idő, 17 Celsius-fok, az utak általában járhatók.)
A magyar 3. hadsereg 7-ére virradó éjjel jobbszárnyával Makó nyugat–Földeák–Orosháza vonalában új főellenállási vonalat rögtönzött, de ez csak támpontokból állt, bármiféle mélység nélkül. Gyomát és az ottani tábori repülőteret a német 25/I. vegyes légvédelmi tüzérosztály továbbra is védte az Endrőd felől támadó 7. gépesítetthadtest csapataival szemben. A korábban itt bevetett két magyar légvédelmi gépágyús üteget azonban hajnalban kivonták.
A 4. gárda-lovashadtest 7-én hajnali 01 órakor Körösladánynál elérte a Sebes-Köröst, és csapatai az épen maradt hídon 06 óráig át is keltek a folyón. A tovább támadó szovjet lovasság harckocsi-támogatással menetből birtokba vette Körösladányt.445
Ölvedi 1974 129. o., valamint Plijev, I. A.: A Tisza völgyében. In: Hadtörténelmi Közlemények 1965/1. szám (A továbbiakban: Plijev) 142. o.
A német 1. páncéloshadosztály megerősített 113. páncélgránátos-ezrede támadást indított egy hídfő birtoklásáért Szeghalomtól délre, a Sebes-Körös déli partján. A szovjet 4. gárda-lovashadtest csapatai betörtek Szeghalomra. A szovjet harckocsi-ékek elfoglalták Sarkadkeresztúrt, és Vésztő–Okány irányában folytatták előrenyomulásukat. Az Újiráztól délre tartott hídfőt ugyancsak szovjet páncélosok támadták meg, Komádit pedig átmenetileg el is foglalták.446
HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 7. 10. 1944 (625. tekercs 7 209365. felvétel).
Napközben a magyar 3. hadsereg déli szárnyán a 4. „Polizei” SS-páncélgránátos-hadosztály folytatta a visszavonulást a Csóka–Valcani– –Nagyszentmiklós–Maros nyugati partja vonalra. Egy ezred erejű szovjet támadás nyolc harckocsi támogatásával a hadosztály csapatai között Szegedet délről 10 kilométerre megközelítette. A 4. SS-páncélgránátos-hadosztály 142balszárnyán azonban a szovjetek sikertelenül támadták Nagycsanádot.
A Marostól északra a 23. tartalékhadosztály Hódmezővásárhely széléig vonult vissza. Csapatai Algyőnél és Tápénél hídfőállásokba húzódtak. Az 1. honvéd páncéloshadosztály Mindszentig vonult vissza, ahol hídfőt foglalt. A 8. tábori póthadosztály bevonult a szentesi és csongrádi hídfőbe, amelyet hajnalra már megszállt az 1. huszárhadosztály 2. huszárezrede. A huszárhadosztály más részeivel Kunszentmártonnál alakított ki hídfőállást a Hármas-Körösön, és biztosította a folyó átkelőit Mezőtúrig, amelyet már a 13. páncéloshadosztály 13. páncélos-felderítőosztálya tartott.447 Német jelentések szerint a 23. tartalékhadosztály, amely napközben átkerült a német LVII. páncéloshadtest alárendeltségébe, valamint a 8. tábori póthadosztály a körülményekhez képest még harcképes seregtest volt.448
Tagesberichte 102.
HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 7. 10. 1944 (625. tekercs 7 208989. felvétel).
Temesy vezérőrnagy 7-én reggel parancsot kapott, hogy Szentesen vegye át a hídfő parancsnokságát. A 8. tábori póthadosztály városba érkező parancsnoka a 2. huszárezred beérkezett rajait már ott találta, „minden komolyabb előkészület nélkül inkább szalonnázgatva”.449 Az 1. honvéd páncéloshadosztály és a 8. tábori póthadosztály kötelékei csak a késő délutáni vagy az esti órákban voltak várhatóak Mindszent irányából.
Temesy 28. o.
Az 1. honvéd páncéloshadosztály, miután részei Fábiánsebestyén és Nagymágocs között fedezték a magyar csapatok visszavonulását, délután beérkeztek a szentesi hídfőbe.450 A hadosztály 5. gépvontatású tüzérosztályának egyik ütege Szentes keleti szélén foglalt tüzelőállást, és lőtte a felbukkanó szovjet harckocsikat. A közvetlen irányzással tüzelő 10,5 cm-es tarackok estig legkevesebb három páncélost lőttek ki.451
Tomka 42. o.
Ráskay 24. o.
Temesy szerint délután a szovjetek (a 18. harckocsihadtest erői) két harckocsival és kis létszámú gyalogsággal támadást indítottak a Kurcza patak felett Szentestől északnyugatra átívelő vasúti híd felé. Az itt biztosító huszárok visszavonultak, így a szovjetek körülbelül 16 órakor betörtek a szentesi „tágabb hídfőbe”, majd 8-án hajnalig – a tiszai gátig fokozva nyomásukat – gyakorlatilag kettévágták azt. Az ottani erőket hamarosan még hét szovjet harckocsi növelte. A szovjet betörés felszámolására Temesy vezérőrnagy az 1. honvéd páncéloshadosztályt utasította, de az egyelőre nem indított ellenlökést. Emiatt a 8. tábori póthadosztály parancsnoka kezdeményezte a magyar VIII. hadtestnél a „tágabb hídfő” feladását, de erre végül nem kapott engedélyt.452
Temesy 29. o., valamint Soltész 17. o.
143A 8. tábori póthadosztály, s egyben a szentesi hídfő parancsnoka éjszaka az 1. tábori pót-huszárezredet is bevetette a hídfő védelmére. Az 1. honvéd páncéloshadosztály 1. gépkocsizó lövészezrede tartalékként Szentes városában maradt.
Este az 1. honvéd páncéloshadosztály parancsot kapott, hogy vonuljon ki a hídfőből. A csapatok egy része már megindult, amikor ismét visszavezényelték őket korábbi állásaikba.453
Ráskay 24. o.
A szolnoki Tisza-hídfő biztosítására 7-ére virradó éjjel a 13. páncéloshadosztálytól a 66. páncélgránátos-ezred parancsnoka, Schöning őrnagy vezetésével egy páncélozott harccsoportot küldtek ki. A kikülönített kötelék a 13. páncélos-felderítőosztályból, a 66/I. (volt 2110.) páncélgránátos-zászlóalj lövészpáncélosaiból, a 4/II. páncélososztály egy Panther-századából454 és a 13. páncélvadászosztály néhány eleméből állt.
A páncélosszázad parancsnoka Pohl főhadnagy volt, és 14 bevethető Panther harckocsival rendelkezett.
A harccsoport parancsnoka október 7-én 11 óra 50 perckor jelentette a Dél Hadseregcsoportnak, hogy erői elérték Mezőtúrt. A hadseregcsoporttól azt a feladatot kapta, hogy harccsoportjával a szolnoki hídfőből kiindulva végezzen felderítést a Mezőtúr–Szeghalom–Püspökladány vonalon. Schöning őrnagy 17 óra 10 perckor Kisújszállásról újabb jelentést tett a hadseregcsoportnak, miszerint Mezőtúr és Kisújszállás között szovjet csapatokat még nem találtak. Német megfigyelések szerint a szovjetek még a Sebes-Köröstől délre harcoltak. A Hármas-Körös mentén csupán Szarvastól északra láttak gyenge lövészerőket átkelni a folyón.455
HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 7. 10. 1944 (625. tekercs 7 208986. felvétel).
A szovjet levéltári források Gyoma körzetében beszámolnak egy német páncélos-ellenlökésről.456 Időpontot ugyan nem találhatunk L. J. Vasziljev százados, az 1289. önjáró tüzérezred egyik ütegparancsnokának kitüntetési javaslatában, de a körülmények arra utalnak, hogy ez október 7-én, a késő délutáni órákban, a német 25/I. vegyes légvédelmi tüzérosztály Gyomától megindult visszavonulása után történhetett (lásd később). A környéken 7-én csupán a 13. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportja rendelkezett harckocsikkal, amelyek már délelőtt Gyomától mindössze körülbelül 15 kilométerre északnyugatra, Mezőtúron tartózkodtak. A német harccsoport parancsnoka 17 óra után nem sokkal ugyan Kisújszállásról jelentett, de közel sem biztos, hogy teljes páncélozott harccsoportját magával vitte volna. A szovjetek 10 támadó német harckocsit említenek, amelyeket csatarepülőgépek is támogattak. Ez egybevág azzal, hogy a 13. páncéloshadosztály harccsoportja aznap reggel 14414 bevethető Pantherrel rendelkezett. A Hármas-Körösön Gyománál átkelő szovjet harckocsikat önjáró lövegek is biztosították. A 1289. önjáró tüzérezred (Tomenko százados) SZU–85 önjáró lövegei visszaverték a németek páncélos-ellenlökését, és négy német harckocsi kilövését jelentették. A német csatarepülőgépek az egyik szovjet önjáró löveget kilőtték457, de a kigyulladt páncélost később sikerült eloltani. A 13. páncéloshadosztály részvételét erősen valószínűsíti, hogy a Dél Hadseregcsoport hadinaplója egy nappal később, 8-án a helyszínek megnevezése nélkül megemlíti, hogy a 13. páncéloshadosztály a tegnapi – tehát a 7-i – és az aznapi harcokban is veszített páncélosokat („durch die gestrigen und heutigen Kämpfe auch Ausfälle an Panzern”).458
HL „Szovjetuni Hőse” iratmásolat-gyűjtemény (Tiszántúl) 197. o.
A hadseregcsoport hadinaplója 7-én valóban említ egy repülőgépek által kilőtt szovjet önjáró löveget.
HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 8. 10. 1944 (625. tekercs 7 208998. felvétel).
Eközben a 13. páncéloshadosztály zöme, amely aznap a „Fretter-Pico” seregcsoport459 közvetlen alárendeltségébe került,460 befejezte csapatainak felszerelését. Az esti órákban az Örkényben létesített hadosztály-parancsnokságon parancsnoki eligazítást tartottak. Schmidhuber vezérőrnagy ekkor elrendelte, hogy a hadosztály minden alakulatával együtt induljon Szolnok keleti körzetébe. A szovjet csapatok manővereiről csupán igen általános információk álltak a német parancsnokok rendelkezésére. Mindössze annyit tudtak biztosan, hogy több gyorsan mozgó szovjet hadtest Szeged és Nagyvárad között áttörte a német–magyar arcvonalat.461 Ezek alapján nehéz volt hatékony ellentevékenységet szervezni.
Az 1944. október 6-án már második alkalommal megalakított seregcsoportot a német 6. és a magyar 3. hadsereg alkotta Maximilian Fretter-Pico tüzérségi tábornok parancsnoksága alatt. Október 9-én a seregcsoportot ismét megszüntették és a magyar 3. hadsereget a Dél Hadseregcsoport közvetlen alárendeltségébe utalták.
HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 7. 10. 1944 (625. tekercs 7 208984. felvétel).
Kissel 48. o.
Mivel a németek attól tartottak, hogy a szovjetek igyekeznek birtokba venni a tiszai átkelőhelyeket Szolnoktól északra, a hadseregcsoport arra kérte Kleemann páncélos tábornok törzsét, hogy a „Feldherrnhalle” páncélgránátos-hadosztály harccsoportjával biztosítsa a tiszafüredi hidat. A harccsoport ígéretet is tett arra, hogy másnap egy páncélgránátoszászlóaljat a helyszínre küld.462
HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 7. 10. 1944 (625. tekercs 7 208989- 7 208990. felvétel).
A Hármas-Körös mentén a szovjetek elfoglalták Szarvast. Az 53. hadsereg jobbszárnyának lövészgyalogsága, amely két nap alatt 55 kilométer tett meg, folytatta előrenyomulását Mezőtúr irányában, de a települést német felderítő jelentések szerint a szovjetek 17 óráig még nem vették birtokba.
A szovjetek hajnali 05 óra 15 perckor harckocsiágyúkból, páncéltörő lövegekből, könnyű tábori ágyúkból és aknavetőkből össztüzet lőttek a 14525/I. vegyes légvédelmi tüzérosztály által védett Gyomára, majd Endrőd felől 06 óra 45 perckor harckocsik támogatásával rohamra indultak. A német 25/3. légvédelmi tüzérüteg visszaverte a támadást, és három T–34-et kilőtt. A szovjetek újabb támadása birtokba vette a vasútállomást. A németek lépcsőzetes visszavonulásba kezdtek a piactér felé. A 7. gépesítetthadtest erői nyugat felől hamarosan betörtek Gyomára, és egészen a Körös-hídig nyomultak előre. Ezzel egy időben öt harckocsival és lövészgyalogsággal támadást indítottak a gyomai tábori repülőtér ellen is, de az itt elhelyezett német 3,7 cm-es és 2 cm-es gépágyúk tüzében elakadtak. Időközben már a németek több lövegét is kilőtték. A szovjetek nem sokkal később három harckocsival elérték a Körös-híd déli előterét. A német 25/2., 4. és 5. légvédelmi ütegek megmaradt nehézfegyvereikkel a Körös árvízvédelmi gátján alakított hídfőbe vonultak vissza. A hídra felhajtó három szovjet harckocsiból az egyiket egy 8,8 cm-es légvédelmi löveg szétlőtte. A németek a gáton egyelőre tartották állásaikat.
Délután 14 órakor a szovjetek megpróbálták rajtaütéssel elfoglalni a hidat, de az egyik 3,7 cm-es gépágyú tüze szétszórta őket. A németek végül, miután a már minden nehézfegyverük működésképtelenné vált, 16 óra 30 percig visszahúzódtak a Hármas-Körös északi partjára.
Amikor reggel 09 órakor a 7. gépesítetthadtest előretört a hídig, a német 25/1. és 3. légvédelmi tüzérüteg a folyó északi partján volt védelemben. Jó darabig kölcsönös tűzharc folyt a harcoló felek között, amelyben több német löveg kapott találatot, majd 15 óra körül a szovjetek egy újabb erőteljes aknavető-tűzelőkészítés után át akartak törni a hídon. Kísérletük a német légvédelmi gépágyúk tüzében ismét kudarcot vallott. Két órával később, 17 óra körül ismét heves aknavető- és harckocsiágyú-tűz érte a német állásokat. A meginduló támadás elől a németek fokozatosan Dévaványa irányában vonultak vissza, mozgásukat megmaradt 2 cm-es gépágyúik tüzével fedezve.
A német légvédelmi harccsoport aznap összesen nyolc harckocsi kilövését jelentette. A 25/I. vegyes légvédelmi tüzérosztály 28 órán keresztül tartóztatta fel a szovjet 7. gépesítetthadtest mintegy 50 harckocsival és 1500 lövésszel támadó csapatait, amelyeket a hadtest 40. önálló gárda-aknavetőosztályának rakéta-sorozatvetői is támogattak. A szovjetek német adatok szerint 12 T–34-et, 12 géppuskát, két páncéltörő ágyút, két páncéltörő puskát, három hadifoglyot és körülbelül 500 halottat veszítettek. A német veszteség 26 halott, 56 sebesült és 12 eltűnt volt. Megsemmisült a légvédelmi tüzérosztály csaknem teljes felszerelése: kilenc 8,8 cm-es lövege, hét 3,7 cm-es gépágyúja, 14 darab 2 cm-es gépágyúja, egy 2 cm-es négycsövű gépágyúja és 85 gépjárműve.463
Lásd Kissel 165–169. o.
146A szovjetek Gyoma és Szeghalom között egyre nagyobb erőkkel nyomultak előre. A 4. gárda-lovashadtest 9. gárda-lovashadosztálya előrevetett harckocsi- és lovas-osztagokkal Szeghalmon keresztül elérte Füzesgyarmatot, majd 7-én reggel 08 és 09 óra között elfoglalta a várost.
A szovjet 6. gárda-lovashadtest 13. gárda-lovashadosztálya saját 250. harckocsiezredének (Moroz őrnagy) támogatásával délután elfoglalta Biharnagybajom községet is. Innen keletre kisebb lovas-kötelékek behatoltak Csökmőre, de az 1. páncéloshadosztály erői kiszorították, majd szétszórták őket.
A Gyománál elakadt 7. gépesítetthadtest parancsot kapott, hogy kisebb erők hátrahagyásával érje el a 4. gárda-lovashadtest átkelőhelyeit, keljen át a Sebes-Körösön, és megkerülő manőverrel verje szét az ellenállást Újiráz és Gyoma körzetében.464 A gépesítetthadtest végrehajtotta a feladatot, és este 22 óra körül elfoglalta Dévaványát.465 A lendületes előretörés ezután Karcag irányában folytatódott.
Plijev 142. o.
Borus József: Szolnok megye felszabadítása (1944. okt. 7– nov. 17.) (Szolnok, 1971; a továbbiakban: Borus) 7. o.
A német 1. páncéloshadosztály 113. páncélgránátos-ezrede támadást indított a Szeghalom érintésével északi irányban előrenyomuló szovjet lovashadosztályok keleti szárnya ellen, hogy Szeghalomtól délre hídfőt foglaljon a Sebes-Körösön. A páncélgránátosokon kívül a támadásban részt vett az 1. páncélosezred megerősített 2. századának (von der Osten főhadnagy) mintegy 17 Panther harckocsija is. A harckocsik Csökmőn üzemanyagot vételezetek, majd a település nyugati szélén gyülekeztek. A Szeghalom irányában indított támadás 14 óra körül kezdődött. A támadást „R01” toronyszámú parancsnoki Pantherében az ezred nem sokkal korábban visszaérkezett parancsnoka, Streith alezredes vezette. A németek támadása azonban a harckocsik és lövészpáncélosok mozgását erősen hátráltató nehéz terepen, egy páncéltörő reteszállás előtt elakadt. A 2. páncélosszázad egyik Pantherét találat érte, és kiégett. A szovjetek két másik német páncélost is kilőttek. A század többi harckocsija kezdett visszahúzódni. Az 1. páncélosezred parancsnoka nem volt megelégedve a 2. század parancsnokának vezetési teljesítményével, és 17 óra körül közelebb gördült páncélosával a szovjet állásokhoz. A harckocsiparancsnok és az irányzólövész között azonban végzetes kommunikációs zavar lépett fel (utóbbi nem volt tisztában azzal, hogy merre állt a harckocsi lövegtornya), emiatt túl sok időt (körülbelül másfél–két percet) töltöttek a szovjet páncéltörő ágyúk irányzóvonalában. A parancsnoki harckocsi először 147csupán két veszélytelenebb találatot kapott. A harmadik viszont a teknő jobboldalán, a rádiós-géppuskakezelő ülése magasságában átütötte a páncélzatot, és felrobbantotta az ott tárolt lőszert. A rádióson kívül a kezelőszemélyzet minden tagja kijutott az égő páncélosból, bár kisebb-nagyobb sérülésekkel. A 2. páncélosszázad végül Csökmőre vonult vissza.466 Az 1. páncélosezred parancsnoka, Streith alezredes súlyosan megsebesült. Az ezred vezetését nem sokkal később a hadikórházból visszatérő Düntsch őrnagy vette át.467
Erich Krüger, az „R01” parancsnoki harckocsi egykori töltőkezelőjének 2000. szeptember 25-én kelt levele Vincze Józsefhez. (Másolata a szerző birtokában.)
1. Pz. Div. 675. o.
A terepviszonyok és az elégtelen (mindössze 350 fős) páncélgránátos-támogatás miatt az 1. páncéloshadosztály Szeghalom elleni támadása nem járt sikerrel, annak ellenére, hogy este a német páncélgránátosok még egyszer megpróbálkoztak vele. Az 1. páncéloshadosztálynak a továbbiakban 8-ára virradó éjjel Berettyófalun keresztül Biharnagybajomra kellett vonulnia, és onnan, tehát északi irányból kellett újabb támadást intézni Szeghalom ellen.
A 6. gárda-lovashadtest 7-én hajnalban elfoglalta az átkelőhelyeket Újiráz térségében, de támadása itt átmenetileg elakadt, mert a németek erős tüzérségi tüzet lőttek a hídra.468 A 8. gárda-lovashadosztály 136. harckocsiezrede megpróbált áttörni a folyó északi oldalára, de egyik harckocsija találatot kapott, és felrobbant.469
Plijev 142. o.
HL „Szovjetunió Hőse” iratmásolat-gyűjtemény (Tiszántúl) 153. o.
A 23. páncéloshadosztály nem tudta megindítani támadását az 1. páncélgránátos-ezred egyetlen zászlóalja által tartott újirázi hídfőből délnyugati irányban, mert a Sebes-Körös északi partján súlyos harcokba keveredett a folyón átkelt szovjet csapatokkal. A hadosztály páncélozott harccsoportja 07 óra 30 perckor támadást indított Komádi felé, és 08 óra 30 perc körül benyomult a településre, ahonnan egy kisebb szovjet gépkocsizó lövészköteléket szorított ki. A hamarosan beérkező 128. páncélgránátos-ezreddel közösen a páncélosok a település déli és délnyugati részében védőállást foglaltak. A páncélozott harccsoport, a 128. páncélgránátos-ezred, az 51. páncélos-utászzászlóalj részei és a 128. páncélos-tüzérezred egyik osztálya harccsoportot alkotott Ruge őrnagy vezetés alatt.
A páncélozott harccsoport némi páncélgránátos-támogatással 09 óra 30 perckor (más források szerint 09 órakor) támadást indított a Sebes-Körös hídján keresztül azzal a feladattal, hogy a folyótól délre, Zsadány körzetében bekerített 22. SS-önkéntes lovashadosztály harccsoportja számára szabaddá tegye az utat észak felé. Az előrenyomulás során a németek elérték Mihálytelepet, amelyet a 128/I. páncélgránátos-zászlóalj szállt meg. Az innen délkeletre húzódó csatorna és a magas árvízvédelmi gát közötti területen a szovjetek már birtokba vettek egy jelentősebb 148hídfőt a folyó északi partján. A német támadás élén haladó Panther harckocsit körülbelül 500 méterre a csatornától kilőtték, és az kiégett. A beérkező többi német páncélos négy T–34 kilövését jelentette, de a nehéz terepen nem tudtak tovább előretörni. A kísérő páncélgránátosok sem jártak nagyobb sikerrel.
15 óra 30 perckor a 128/I. páncélgránátos-zászlóalj (Roltsch százados) a 128/8. nehézfegyver-század 2 cm-es önjáró légvédelmi gépágyúinak támogatásával Komádi délnyugati részéről támadást indított déli irányban, és a csatorna északi töltéséig jutott. A német zászlóalj ezután kelet felé folytatta az előretörést, és 2. páncélgránátos-századával 30 méterre közelítette meg a hidat. A hídon még ott állt a páncélozott harccsoport által korábban kilőtt szovjet harckocsik közül kettő, amelyek eltorlaszolták a németek útját. A Komáditól a híd felé vezető út bal oldalán a 128/3. századdal megerősített 128/II. páncélgránátos-zászlóaljat vetették be. A zászlóalj balszárnyán a 23/1. páncélosszázad három rohamlövege biztosított. Noever százados Komáditól nyugatra elhelyezkedő 51. páncélos-utászzászlóalját a 23/3. páncélosszázad Panzer IV harckocsijaival erősítették meg. A hadosztály 126. páncélgránátos-ezrede a magyar 4. tábori póthadosztály erőivel Körösszakálnál, és innen keletre biztosította a Sebes-Körös északi partját. A páncélozott harccsoport éjszakára visszatért Komádi területére.470 A Sebes-Körös északi partját védő németek tűzerejét növelte az éjszaka folyamán beérkezett 228. hadsereg-közvetlen rohamlövegdandár is.
Rebentisch 410–411. o., valamint Kissel 45–46. o.
A III. páncéloshadtest vezérkari főnöke, Fritz Berendsen vezérkari ezredes 11 óra 50 perckor úgy értékelte a helyzetet, hogy a szovjetek túlzottan erősek a Sebes-Körösnél ahhoz, mintsem a németek Békés elleni támadása sikerrel járhatna. Ha a német csapatok nem foglalják el gyorsan Szeghalmot, a szovjet lovashadosztályok zavartalanul vonulhattak észak felé. A vezérkari főnök ezért úgy döntött, hogy Szeghalom bevétele után az 1. és 23. páncéloshadosztályok nyugat felé fordulnak, és Dévaványa birtokbavétele után felveszik a kapcsolatot a Karcag felől támadó 13. páncéloshadosztállyal. Ezzel elvágták volna az észak felé áttört szovjet csapatok utánpótlási vonalait. Egyébiránt a mindenhol felbukkanó, harckocsikkal megerősített szovjet lovas-kötelékek ellen a német tüzérségi állásokat körvédő-képessé kellett tenni.471
Kissel 46. o.
Karcag, Püspökladány, Földes és Berettyóújfalu körzetében a németek csak a 15. légvédelmi tüzérhadosztály (Herbert vezérőrnagy) légvédelmi lövegekből és gépágyúkból álló harccsoportjait tudták szétbontakoztatni, 149hogy a szovjet páncélosokat valahogy feltartóztassák.472 Összefüggő ellenállási vonalról, vagy kielégítő védelmi állásokról azonban szó sem volt.
HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 7. 10. 1944 (625. tekercs 7 209366. és köv. felvétel).
A német bombázó repülőgépek 7-ére virradóra támadták Arad és a romániai Simeria (Piskitelep) vasútállomását. A német I. repülőhadtest és a magyar 102. repülődandár napközben főleg Nagyvárad délnyugati előterében hajtott végre bevetéseket. A csatarepülőgépek két harckocsit, egy önjáró löveget, 80 tehergépkocsit és 60 fogatolt járművet semmisítettek meg. Légiharcban két szovjet repülőgép lelövését jelentették.473
HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 7. 10. 1944 (625. tekercs 7 209369. felvétel).
Miután a Dél Hadseregcsoport törzse számára kiderült, hogy a szovjetek főcsapásukat a „Fretter-Pico” seregcsoport sávjában mérik, utasították a „Wöhler” seregcsoportot, hogy indítsa útba Fretter-Pico tábornok csapataihoz a Jagdpanzer 38(t) vadászpáncélosokkal felszerelt 1776., 1779. és 1257. rohamlövegosztályokat, a 7,5 cm-es gépvontatású páncéltörő ágyúkkal ellátott 1054. hadsereg-közvetlen páncéltörőágyús-osztályt, a 818/III. és 52/II. tüzérosztályt, a 844/3. és 140/9. tüzérüteget, valamint a 127. és 651. önálló utászzászlóaljat a 76. gyaloghadosztály 176. lövészzászlóaljával együtt.
Este 21 óra 50 perckor von Grolman telefonon tájékoztatta a helyzetről a német szárazföldi haderő vezérkarának vezetési csoportját. A hadseregcsoport vezérkari főnöke kifejtette, hogy még nem tisztázódott, a szovjetek észak, vagy északnyugat felé nyomulnak-e előre. Von Grolman szerint az északi irányt fogják választani. Mivel a hadseregcsoport három gyenge páncéloshadosztálya legfeljebb a Körösökön való átkelésben akadályozhatta meg a szovjeteket, von Grolman szerint felmerült a kérdés: nem kellene-e visszavonni a „Wöhler” seregcsoportot az úgynevezett G-vonalra, hogy elkerülje az átkarolást.474
HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 7. 10. 1944 (625. tekercs 7 208990. felvétel).
A „Breith” páncéloscsoport a nagyváradi arcvonalszakasz harcvezetését átadta a LXXII. hadtest törzsének. A hadtest parancsnoka August Schmidt altábornagy, vezérkari főnöke pedig Engels vezérkari ezredes volt. A hadtest, amelynek harcálláspontját Bihardiószegen rendezték be, átvette a magyar VII. hadtest harcvezetését a 4. tábori póthadosztállyal, 12. tartalékhadosztállyal, a német 76. gyaloghadosztállyal és a „Ludwig” záróosztaggal együtt.475
HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 7. 10. 1944 (625. tekercs 7 209370. felvétel).
A LXXII. hadtest 14 óra 50 perckor utasítást kapott a német 6. hadseregtől, hogy a Szeghalom elleni támadáshoz adja át a III. páncéloshadtestnek a 325. hadsereg-közvetlen rohamlövegdandár egyik ütegét, valamint a 809. hadsereg-közvetlen tüzérosztály egy 21 cm-es mozsárütegét. Ez utóbbi Komádinál került bevetésre. Néhány órával 150később a hadtestnek a 662. hadsereg-közvetlen nehéz-páncélvadászosztály 8,8 cm-es gépvontatású páncéltörő ágyúit is útba kellett indítani a „Breith” páncéloscsoporthoz.476
BA–MA RH–24–72/43 Blatt 9.
3. csatanap: 1944. október 8. vasárnap
(Időjárás: derült, napos, 20 Celsius-fok, az utak szárazak, általában járhatók.)
Hajnali 02 óra 30 perckor a hadseregcsoport jelentette aznapi harctevékenységére vonatkozó szándékait a német szárazföldi haderő vezérkarának hadműveleti osztálya számára. Eszerint a 4. „Polizei” SS-páncélgránátos-hadosztályt vissza kívánta vonni az Óbéb–Kiszombor vonalra, az 1. honvéd páncéloshadosztállyal pedig Szentes körzetéből Szarvas felé, északkeleti irányában tervezett egy támadást. A tiszafüredi hídfőt a „Feldherrnhalle” páncélgránátos-hadosztály harccsoportjának egy zászlóaljával kívánta biztosítani. A német 1. páncéloshadosztály erőinek Szeghalom ellen északi irányból újabb támadást kellett volna végrehajtaniuk, miközben a 13. páncéloshadosztály alakulatai Karcagon keresztül csatlakoztak volna a „Breith” páncéloscsoporthoz.477
HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 8. 10. 1944 (625. tekercs 7 208996. és köv. felvétel).
A szovjet 46. hadsereg 8-ára virradó éjjel Óbecsénél két ezreddel átkelt a Tiszán. A magyar 3. hadsereg déli szárnyán a szovjetek harc nélkül birtokba vették Kiszombort. Szarvason a német felderítés jelentősebb szovjet harckocsi-köteléket figyelt meg. A 25/I. vegyes légvédelmi tüzérosztály Gyomától északra harcoló elemei 8-ára virradó éjjel jelentős veszteségek után Mezőtúr felé vonultak vissza, mert Dévaványát már előző este birtokba vették a szovjetek.
A „Breith” páncéloscsoport arcvonalán a szovjetek még előző este megközelítették Bárándot, amelyet csak egy német légvédelmi harccsoport védett. Sárrétudvari és Biharnagybajom közelében sötétedés után, 8-ára virradóra is folyt a küzdelem az előretört szovjet páncélosokkal. Darvastól északra egy szovjet felderítő osztag átkelt a Berettyón, és keleti irányban tovább nyomult előre. A szovjetek által Komáditól délre tartott hídfőt a 23. páncéloshadosztály éjszakai harcban felszámolta.478
HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 8. 10. 1944 (625. tekercs 7 209372. felvétel).
Napközben a szovjet 46. hadsereg Óbecse és Ada között, valamint Martonos és Magyarkanizsa körzetében átkeltek a Tiszán. A gyenge magyar biztosító erők nem tudták feltartóztatni őket. A Szeged felé, északnyugati irányban visszavonuló 4. „Polizei” SS-páncélgránátos-hadosztályt 151is üldözték a szovjetek, és a várostól keletre kisebb kötelékekkel átkeltek a folyó nyugati partjára. Estére a szovjetek Szegedtől délre már csaknem másfél hadosztálynyi erővel tartották hídfőjüket.
A magyar 23. tartalékhadosztály Algyőnél tartott hídfőjét a szovjetek támadásai napközben összezsugorították. A hadosztály Hódmezővásárhelynél bekerített részei délnyugat felé kitörtek. A Mindszentnél tartott magyar hídfőt felszámolták a szovjetek, és átkelve a Tiszán, kisebb harcászati jelentőségű hídfőt foglaltak a nyugati parton.
A Szentesnél tartott magyar hídfő parancsnoka, dr. Temesy Béla vezérőrnagy 8-ára virradó éjjel azt tervezte, hogy a hídfőben növeli a csapatok erejét. Ezzel összefüggésben a 2. huszárezred parancsnoka, Németh alezredes hajnali 03 óra 30 perckor parancsot adott ki az ezred csapatainak felváltására és átcsoportosítására. A 2. huszárezred északon védő 1., 5. és 6. lovasszázadait a tervek szerint hajnali 05 órakor felváltották volna a 24. tábori pótezred részei. Az 1. tábori pót-huszárezred III. és IV. osztályai felváltották volna a 2/1. lovasszázadot, amely ezután Szentesen az Apponyi téren tartalékba helyezkedik. A 2. huszárezred 5. lovasszázadát és II. osztályának nehézfegyver-századát az 1/II. tábori pót-huszárosztály váltotta volna fel. A felváltások után rendelkezésre állt volna a 2/4. és 5. lovasszázad, a II. nehézfegyver-század és a 8. tábori póthadosztály 24. felderítő tábori pótosztályának lovasszázada. Ezeket az erőket a 2/I. huszárosztály kapta volna védelmének megerősítésére. A parancsot a 2/I. huszárosztály parancsnoka, Tomka Emil őrnagy 8-án hajnali 04 óra 30 perckor kapta meg.479
Tomka 42. o.
A tervezett felváltási tervet nem hajtották végre, mert a szovjet támadások ezt megakadályozták. A 21. és 24. tábori pótezredek csak lassan érkeztek be, és harcértékük alig érte el egy–egy teljes századét.
Reggel 06 órakor a magyar 13. rohamtüzérosztály két gyalogszázadba összevont, rohamlövegek nélküli állományát, Launsky Roderig őrnagy, osztályparancsnok vezetésével Csongrádról a szorongatott szentesi hídfő védelmére, a Tisza-hídhoz vezényelték. A súlyos harcokban Launszky őrnagyot a délelőtt folyamán egy szovjet mesterlövész homlokon lőtte (valószínűleg az út melletti jegenyefasorból), és hősi halált halt.
Reggel 08 óra körül a beregháti vasútállomásnál védő 2/3. lovasszázadot erős szovjet harckocsi-támadás érte. A 2. huszárezred ezred-közvetlen páncéltörőágyús-századának 7,5 cm-es lövegei Bodó Tihamér százados irányításával hat T–34-et kilőttek, amire a többi páncélos a közelben lévő téglagyár mögé húzódott vissza. Ezzel egy időben azonban 152a szovjet harckocsik észak felől elérték a csongrádi Tisza-hidat, és ezzel elvágták a városban rekedt magyar csapatok visszavonulási útvonalát.
Temesy vezérőrnagy reggel még úgy rendelkezett, hogy az 1. honvéd páncéloshadosztály 1. gépkocsizó lövészezrede a várostól északnyugatra a Tisza-gátig betört szovjeteket vesse vissza, és állítsa helyre az összeköttetést a „szűkebb” és „bővebb” hídfő között, majd gyülekezzék a „szűkebb” hídfőben. A várost addig a 2. huszárezrednek és az 1. tábori pót-huszárezrednek szívósan tovább kellett védenie.
Temesy azonban hamarosan felkereste az 1. honvéd páncéloshadosztály parancsnokát, Deák Ferenc vezérőrnagyot, és megbeszélte vele a Tisza-hídon át való kitörést a hídfőből. Ezt támasztja alá, hogy az 1. honvéd páncéloshadosztály parancsnoka csapatainak 08 óra körül olyan parancsot adott, hogy törjenek ki a hídfőből a Tisza-hídon át, amelynek keleti vége a szovjetek kezén volt.480 A partváltás megkönnyítésére egy nappal korábban már előkészítettek két áthajózási pontot is, ahonnan át lehetett kelni a Tisza nyugati partjára.481
Ráskay 24. o.
Temesy 30. o.
A megmaradt harckocsikkal megerősített 1. gépkocsizó lövészezred (Vastagh György ezredes) a 2. huszárezred 1., 5. és 6. lovasszázadával, valamint II. nehézfegyver-századával együtt, az 5. gépvontatású tábori tüzérosztály Apponyi téren állást foglalt ütegének tűztámogatásával 11 óra után sikeresen végrehajtotta a feladatot, és ezután az 1. honvéd páncéloshadosztály alakulatai a Tisza-hídon átkeltek a folyó nyugati oldalára. A szovjet 18. harckocsihadtest újabb támadása viszont a vízműveknél ismét betört a hídfőállásba. A 181. harckocsidandár előretört páncélosai szétlőtték a huszárezredek gépkocsizó vonatoszlopait, amelyek az 1. gépkocsizó lövészezred után indultak. A 181/1. harckocsi-zászlóalj (Zsergyev őrnagy) két szakaszparancsnoka, Ny. K. Jakimovics és G. F. Ivanov alhadnagyok harckocsijaikkal 12 órás tűzharcban hét magyar harckocsit, kilenc löveget, két aknavetőüteget, 37 gépkocsit és 20 fogatolt járművet lőttek ki. A két alhadnagy ezért később megkapta a „Szovjetunió Hőse” kitüntetést.482
HL „Szovjetuni Hőse” iratmásolat-gyűjtemény (Tiszántúl) 44. és 155. o.
A híd környékét ért heves tüzérségi tűzben vitéz Vastagh György ezredes lábán és hasán súlyos repeszsérüléseket szenvedett. A törzstisztet a kecskeméti csapatkórházba szállítottak, ahol két nappal később belehalt sebesülésébe. Vastagh ezredes 1944. november 24-én post mortem megkapta a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet is.483
Illésfalvi Péter – Kovács Vilmos – Maruzs Roland: Vitézségért. A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel kitüntettek a második világháborúban. (Budapest, 2001) 57–58. o.
153A németek időközben utászokat rendeltek ki a Szentestől északnyugatra lévő Tisza-híd felrobbantására. Ezt azonban vitéz Pacor Ernő vezérkari alezredes, a VIII. hadtest vezérkari főnöke a hídrobbantás felelősségének átvállalásával megakadályozta.484
Kiemelkedő haditettek 3. o.
Időközben a 2/3. lovasszázad páncélvédelmét biztosító magyar páncéltörő ágyúkat a szovjet páncélosok mind kilőtték, és ezután a megismételt harckocsi-roham elől a magyar huszárok Szentes széléig hátráltak. A század megbízott parancsnoka, egy tartalékos főhadnagy a támadás előtt anélkül hagyta el harcálláspontját, hogy erről helyettesét értesítette volna. Így százada a legválságosabb pillanatban vezetés nélkül maradt.
A 2. huszárezred 2. és 4. lovasszázadát is harckocsik támadták meg. Az ezred-közvetlen páncéltörőágyús-század másik szakasza négy szovjet páncélost lőtt ki, de a tűzharcban összes saját lövegét is elveszítette. A két lovasszázad egyelőre tartotta állásait.
Az északi irányból támadó szovjetek az 1. tábori pót-huszárezred III. és IV. osztályát beszorították Szentesre. A szovjet géppuskák a város észak–dél irányú sugárútjait pásztázták. Ekkor a 2/I. huszárosztály parancsot kapott, hogy az ellenséges túlerő nyomására utcai harcokban vonuljon vissza. A 18. harckocsihadtest páncélosai (közöttük az 1438. önjáró tüzérezred egyik ütegének SZU–85 önjáró lövegei) hamarosan behatoltak Szentesre. Az egyik SZU–85 saját jelentése szerint kilőtt hat magyar harckocsit, hét löveget, három aknavetőt és 30 gépkocsit, de hamarosan ezt a páncélost is találat érte.485 Egy T–34 elérte a város közepén épített Petőfi szállót. A 2/I. huszárosztály visszahúzódó részei a város északnyugati szélén, majd a Kurcza patak mentén gyülekeztek. A szovjetek heves aknavetőtüze miatt azonban a legtöbben a Tisza partja felé futottak, így a pataknál nem folyhatott szervezett ellenállás. Egy T–34 harckocsi hamarosan a patak hídjához hajtott, végiglőtte az utat, de nem gördült a hídra, mivel nem ismerte annak teherbíró képességét. A Kurcza patak medrénél álló, páncélöklökkel felszerelt magyar páncélromboló járőrnek ez túl nagy távolság volt. A járőr parancsnoka viszont négy szovjet deszant-lövészt lelőtt a harckocsiról.
HL „Szovjetuni Hőse” iratmásolat-gyűjtemény (Tiszántúl) 183. o.
A szentesi hídfő védelmében részt vett a 7/3. rohamtüzér-üteg négy korlátozottan harcképes StuG. III rohamlövege is, amelyeket a tiszai töltésen ástak be. A páncélosok a harcok közben mind harcképtelenné váltak, és kezelőszemélyzetük elhagyta őket. A 7. rohamtüzérosztály 15 tisztjét és mintegy 250 katonáját a VIII. hadtest parancsnoksága – immár bevethető rohamlövegek nélkül – gyalogsági feladattal Csongrád védelmére rendelte. Az osztály szeptember 24. óta legkevesebb 67 szovjet 154harckocsit és 14 egyéb páncélozott harcjárművet lőtt ki; zsákmányolt hat gyalogsági löveget, két páncéltörő ágyút és 18 géppuskát. Saját vesztesége nyolc megsemmisült rohamlöveg és 30 gépjármű volt. Tíz súlyosan sérült StuG. III rohamlöveget gyári nagyjavításra kellett küldeni, 12 páncélost viszont sikerült kivontatni, és később bevethetővé tenni. A harcokban 11 tiszt és 80 katona esett el, a súlyos sebesültek száma három tiszt és 45 katona volt.486
Adonyi 148. o.
A hídfőből a magyar csapatok a Tiszán átívelő híd felé igyekeztek. A szemtanúk szerint néhány rendezetten visszavonuló kisebb köteléket leszámítva mindenhol fejvesztett menekülés képe tárult elébük.
Eközben a 2. huszárezred 1., 5. és 6. százada továbbra is védte a „szűkebb hídfőt”. Ennek köszönhetően jelentős mennyiségű hadianyagot sikerült átszállítani a Tisza nyugati oldalára, annak ellenére, hogy a híd szovjet tűz alatt állt.
Este a „szűkebb hídfő” védőit újabb szovjet harckocsi-támadás érte. Ekkor az 1. lovasszázad állományába tartozó László Endre karpaszományos őrvezető a Tisza-híd közelében egy T–34 típusú szovjet harckocsit a tiszai gát fedezetében 20 méterről páncélököllel kilőtt. Szabó Gábor közhuszár egy másik T–34-et is megsemmisített páncélököllel. A 2/2. és 4. lovasszázadokat a szovjetek a századparancsnoki törzsek kivételével gyakorlatilag megsemmisítették.
A 2. huszárezred részei heves utcai harcokban tartották magukat még egy rövid ideig a mintegy 70 páncélossal támadó szovjetek túlerejével szemben, majd megkezdték a visszavonulást a Tisza felé. A várost elhagyó 2/I. huszárosztály katonái nehéz szívvel adták fel a várost, amely kilenc éven át békehelyőrségük volt. A magyar huszárok jó része a Szent Istvánnál található révnél kelt át, főleg csónakokon és egyéb vízi alkalmatosságokon. A túlparton kiépített, de egyelőre üres állásokat találtak. A két huszárezred maradványai itt rendezték soraikat.487
Soltész 17. o.
A Tisza-híd csongrádi oldalát az 1. honvéd páncéloshadosztály védte. Lengyel Béla altábornagy, a VIII. hadtest parancsnoka utasította a hadosztályt, hogy a hidat csak végszükség esetén robbantsa fel, és a túlparton lévő hídfőt a 2. huszárezred még kitartó mintegy 200 katonájával tartsa. Éjféltájban a hadtestparancsnok engedélyével a hidat mégis felrobbantották.488 Tragikus módon a 2/6. lovasszázad két ekkor visszavonuló szakasza még a hídon volt.
Temesy 31. o.
A 228. lövészhadosztály 767/2. lövészzászlóalja Sz. A. Litovcsenko gárda-őrnagy parancsnoksága alatt napközben Csongrádtól nyolc 155kilométerre délre átkelt a Tisza nyugati partjára, birtokba vett egy két kilométer széles és egy kilométer mély harcászati hídfőt, majd azt az ellenlökésekkel szemben meg is tartotta.489
HL „Szovjetunió Hőse” iratmásolat-gyűjtemény (Tiszántúl) 119. o., valamint Magyarország felszabadítása 117. o.
Az 1. huszárhadosztály Kunszentmártonnál és Öcsödnél biztosító kötelékeinek helyzete a Dél Hadseregcsoport számára egyelőre tisztázatlan volt.
Mivel a szovjetek több helyen is átkeltek a Tiszán, a szentesi hídfő veszteségterhes védelmének túlzott jelentősége már nem volt, leszámítva a visszavonuló csapatok hátának fedezését.
A tiszai átkelők védelméről készült német jelentés szerint október 8-án Tiszafürednél egy német riadóalakulat védte a hidat 14 tiszttel, 83 altiszttel és 292 katonával. Fegyverzetük egy 8,8 cm-es légvédelmi lövegből, öt 3,7 cm-es légvédelmi gépágyúból, három 2 cm-es légvédelmi gépágyúból és hét géppuskából állt. A körzetben állomásozott még egy magyar csendőr-zászlóalj is ismeretlen fegyverzettel és létszámmal. A Tisza keleti partján a híd előtt harckocsi-árok húzódott, amelyet magyar polgári személyekkel ásattak ki. A nyugati parton két földi célok ellen is hatásos 8,8 cm-es légvédelmi üteg volt tüzelőállásban. A híd körzetében mintegy ezer munkaszolgálatos és 1500 főnyi polgári munkaerő tartózkodott.
A kiskörei híd védelme sokkal gyengébb volt: csupán a német 21. hídépítő-utászzászlóalj (Bienstock őrnagy) törzse és 4. százada állomásozott itt három géppuskával, bármiféle páncéltörő vagy nehézfegyver nélkül. Gyenge fegyverzetük miatt nem jelentett megerősítést az itt elhelyezett mintegy 150–200 német munkaszolgálatos (Organization Todt) sem. A kiskörei vasúti hidat egy korábbi légitámadás megrongálta, csak gyalog volt járható, de kilenc nap múlva újra átadhatták a vasúti forgalomnak. A folyó nyugati partján kiépített tábori állások húzódtak.
A szolnoki hídfőt már sokkal jelentősebb erők biztosították. A riadóalakulatokkal megerősített német 741. hadsereg-közvetlen utászzászlóalj mintegy 800 főnyi harcoslétszámmal rendelkezett. Ezt egészítette ki a német tábori repülőtér 300 katonája, 250 hídépítésre alkalmazott katona, továbbá 90 utász és 100 gyalogsági harcra bevethető légvédelmi tüzér. A rendelkezésre álló fegyverzet 13 géppuskából, 17 géppisztolyból, 800 puskából, egy 8 cm-es aknavetőből, nyolc 15 cm-es tábori tarackból (két ütegbe szervezve), és a német 147. vegyes légvédelmi tüzérosztály 8,8 cm-es légvédelmi lövegeiből, valamint 3,7 cm-es és 2 cm-es gépágyúiból állt. A szolnoki hídfőt megerősítették négy század (500 fő) magyar katonával, amelyek golyószórókkal és géppuskákkal 156voltak felszerelve. A híd előtti harckocsi-árok csak részben volt kész. A folyó keleti partján tábori állásokat építettek ki.
A tiszaugi átkelőt csupán egy magyar honvéd szakasz biztosította két golyószóróval és két géppuskával. A műszaki akadályrendszer (aknazár) gyenge volt. A német LVII. páncéloshadtest egy utász-robbantócsoportot vezényelt a hídhoz. Az átkelő előtt a továbbiakban az 1. huszárhadosztály egyik lovasszázadának és egy kerékpáros-századnak kellett biztosítania. Két magyar páncéltörő ágyú már beérkezett.
A csongrádi hidat a mintegy 1000 fős 201. önálló honvéd tanzászlóalj, a magyar 1. önálló tüzérosztály két 10,5 cm-es tarackos ütege, két magyar 8,8 cm-es légvédelmi üteg (valószínűleg a 203. honi légvédelmi tüzérosztály részei Dánielfy Tibor alezredes parancsnoksága alatt), és egy német légvédelmi tüzérosztály védte 16 darab 8,8 cm-es légvédelmi löveggel. A német 844. hadsereg-közvetlen tüzérosztály részei Csongrádtól délnyugatra voltak tüzelőállásban. A magyar VIII. hadtest harcálláspontja Csongrádtól 12 kilométere nyugatra, Blaskovich-majorban volt.490
HL KTB/HGr. Süd Kampfstärke und Bewaffnung an den Theissübergängen (631. tekercs 7 217038. és köv. felvétel).
Magyar jelentések szerint a szovjetek kisebb lovas-kötelékkel Szolnoktól délre, Tiszavárkonynál is átkeltek a folyón. A szovjet 53. hadsereg aznap újabb 20–25 kilométeres menetet hajtott végre. A hadsereg 27. lövészhadteste 18 órára elérte Törökszentmiklós–Tiszaföldvár– –Kunszentmárton vonalat491, és a vasút mentén előrenyomulva körülbelül ezerfős kötelékkel délkeleti irányból a szolnoki hídfő felé tört előre.
Ölvedi 1974 132. o., valamint Minaszjan 37. o.
A 20. honvéd gyaloghadosztály roncsai (egyelőre másfél század) napközben Tiszaföldvárnál gyülekeztek.492 A hadosztály roncsainak visszavonulását kisebb utóvéd-osztagok fedezték. Molnár József őrmester, a IV/1. önálló kerékpáros utászszázad katonája a Dévaványától délre lévő téglagyár mellett, a 20. honvéd gyaloghadosztály harccsoportjának tagjaként a támadó három szovjet T–34 típusú harckocsi közül egyet páncélököllel kilőtt. A harckocsi felrobbant, és lövegtornya leszakadt.
HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 8. 10. 1944 (625. tekercs 7 209373. és köv. felvétel), valamint Tagesberichte 106. o.
Reggel 07 órakor a Törökszentmiklós körzetébe beérkező 13. páncéloshadosztály a III. páncéloshadtest alárendeltségébe került. A hadosztály azt a feladatot kapta, hogy a Szolnok–Debrecen útvonalon előretörve, a Kisújszállás–Karcag vonalon át az észak felé nyomuló szovjet ékeket semmisítse meg, egyesüljön a Debrecen délnyugati térségében harcoló német erőkkel (az 1. páncéloshadosztállyal), és aktív harctevékenységgel fedezze a Tisza és Püspökladány közötti terepszakaszt. A III. páncéloshadtest törzse felhívta a hadosztály figyelmét arra is, hogy a délkeleti irányból 157támadó 1. páncéloshadosztállyal feltétlenül kapcsolatot kellett teremtenie. Ennek értelmében a 13. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportja 08 óra körül parancsot kapott, hogy Kisújszállásig vonuljon. A hadosztálytörzs harcálláspontját Kunhegyesen rendezték be.493
Kissel 49. o.
A páncélozott harccsoport 13. páncélos-felderítőosztálya Kisújszállás keleti szélén azt a feladatot kapta, hogy vonuljon Karcagra. A Panther-századdal megerősített 66/I. páncélgránátos-zászlóaljnak Kisújszállástól délkeletre felderítő tevékenysége mellett védőállásokat kellett létesítenie. A szovjet erők pontos helyzetét a hadosztály 1. (hadműveleti) vezérkari tisztje, Arthur von Ekesparre alezredes sem ismerte.494
Kissel 50. o.
A 13. páncélos-felderítőosztály Karcagot nyugati irányból meg sem közelítette, mert a települést a szovjet 7. gépesítetthadtest korábban már nagyrészt birtokba vette. A 66/I. páncélgránátos-zászlóalj felderítő különítményei Kisújszállás délkeleti előterében hamarosan beleütköztek a 7. gépesítetthadtest páncélosaiba.
A késő délelőtti órákban Kisújszállást délkeleti irányból szovjet tüzérségi tűz érte, majd nem sokkal később a németek által védett helységet déli és délkeleti irányból mintegy 30 harckocsi támadta meg. A szovjet T–34-ek a Lógókert és a Nagykert mellett több német lövészpáncélost is kilőttek, mire a németek visszavonultak a város területére. A település keleti szélén állásban lévő német páncélosszázad hat bevethető Panther harckocsija három szovjet páncélost kilőtt, és visszaverte a támadást.495
A szovjet harckocsik kilövését a Dél Hadseregcsoport hadinaplója is megerősíti. A háromból az egyik páncélos nagy valószínűséggel a 78. gárda-nehézharckocsi-ezred ISZ–2 nehézharckocsija volt. Vö. Hake, Friedrich von: Der Schicksalweg der 13. Panzer-Division. (Hannover, 1971; a továbbiakban: Hake) 202. o. Borus József, aki szemtanúja volt a környék harcainak, már idézett tanulmányában vitatja, hogy a németek Kisújszállásnál 8-án akár egyetlen szovjet nehézharckocsit is kilőttek volna (Lásd Szolnok megye felszabadítása 8. o.). Hozzáteszi azonban: „lehet, hogy a harcokban megsérült ilyen harckocsi, de a harcok színhelyén egy sem maradt ott.” A német források csak a harckocsik kilövését („abgeschossen”), és nem azok megsemmisítését („vernichtet”) említik. Így véleményünk szerint a szovjetek a harc- és mozgásképtelen harckocsikat bizonyára elvontatták.
Délután a szovjet harckocsik gyalogsági támogatással a Karcag és Dévaványa felé vezető utak között előrenyomulva 18 és 19 óra között öt páncélossal betörtek Kisújszállásra. A lövészpáncélosokon bevetett német páncélgránátosok leválasztották a szovjet lövészeket a harckocsikról. A támogatás nélkül maradt páncélosokat a németek a helység közepén feltartóztatták, és egy részüket megsemmisítették. A református templomnál kilőttek egy T–34 harckocsit és egy SZU–85 önjáró löveget.496 158Ezeket az a mozgásképtelen Panther lőtte ki, amelyik a 66. páncélgránátos-ezred harcálláspontjánál, a helység északnyugati szélén állt. A szovjetek nyomása ennek ellenére olyan erős volt, hogy a védők inkább Kisújszállás déli szélére vonultak vissza. A nap végére már csak négy német Panther harckocsi maradt bevethető állapotban. A visszavonuló szovjet harckocsik a településtől északnyugatra elfoglalták a Kenderes felé vezető út melletti erdőt is, s ezzel erre elvágták a németek visszavonulásának egyik lehetséges irányát.497
Borus József: Szolnok megye felszabadítása 1944 őszének délkelet-európai hadműveletei során. In: Egy tiszántúli város felszabadulása és újrakezdése. (Budapest, 1985; a továbbiakban: Borus 1985) 51. o.
Borus 1985 51. o.
Mivel sem vezetékes, sem rádiós híradókapcsolat nem volt a 13. páncélos hadosztály-parancsnoksággal, csak egy oldalkocsis motorkerékpáron küldött összekötő útján sikerült elérni Schmidhuber vezérőrnagy harcál-láspontját, és onnan parancsokat kapni. A szovjetek előretörésére való tekintettel a páncélozott harccsoportnak haladéktalanul fel kellett adnia Kisújszállást, és Kunhegyesen keresztül Kunmadarason gyülekezni.498
HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 8. 10. 1944 (625. tekercs 7 208998. felvétel), valamint Kissel 49-50. o.
A hadosztály-parancsnokság minden bizonnyal azért adta fel Kisújszállást, hogy a páncélozott harccsoportot ne kelljen túlerő ellenében állóvédelemben felhasználnia, hanem megőrizhesse azt az 1. páncéloshadosztállyal való egyesülés céljából indítandó támadáshoz.499
Kissel 51. o.
A szovjet 4. gárda-lovashadtest folytatta gyors ütemű előrenyomulását, és hajnali 04 órakor már Biharnagybajom és Sárrétudvari körzetében harcolt. A Sárrétudvariért vívott harcokban a 152. gárda-páncéltörő tüzérezred (J. A. Kosztiljev gárda-őrnagy) egyik lövege M. Sz. Prohorov parancsnoksága alatt 200 méterről kilőtt két német 8,8 cm-es légvédelmi löveget és egy önjáró 2 cm-es légvédelmi gépágyút. Prohorov később – más fegyvertényeivel együtt – ezért megkapta a „Szovjetunió Hőse” kitüntetést.500
HL „Szovjetunió Hőse” iratmásolat-gyűjtemény (Tiszántúl) 18. o.
A hadtest harckocsikkal megerősített előrevetett osztagai elérték Püspökladányt. A helységet csupán légvédelmi lövegekkel megerősített rögtönzött riadóalakulatok védték. A német lövegek kilőttek a szovjet 66. gárda-aknavetőezred három rakéta-sorozatvetőjét. A német Fw 190 csatarepülőgépek támadása a 10. gárda-lovashadosztálynak is súlyos veszteségeket okozott. A hadosztály parancsnoka (V. V. Nyikiforov ezredes), tüzérfőnöke, hadműveleti osztályvezetőjének helyettese és néhány más tiszt is megsebesült. A hadosztály vezetését Mastaller ezredes vette át. A beérkező szovjet vadászrepülőgépek légiharcba bocsátkoztak a német csatarepülőgépekkel és az őket fedező Bf 109 vadászrepülőgépekkel.
159A 4. gárda-lovashadtest 30. és 9. gárda-lovashadosztályai eközben betörtek Püspökladányba, és utcai harcokba visszaszorították a védőket a város közepéig. Miután a 10. gárda-lovashadosztály rendezte alakulatait, és csatlakozott a hadtest zömének támadásához, a szovjetek 13 óra körül birtokba vették Püspökladányt.501 Az esti órákban a szovjet előrevetett osztagok néhány harckocsival folytatták előretörésüket Püspökladány körzetében, és elérték Nádudvart.
Plijev 143–144. o.
Az 1. páncéloshadosztály „Huppert” harccsoportja (az 1. páncélgránátos-ezred részei, a 37. páncélos-utászzászlóalj megerősítve az 1. páncélosezred és 37. páncélvadászosztály elemeivel) kelet felé kerülve, Berettyóújfalun keresztül 8-án reggel elérte Bihartordát. Az 1. páncélgránátos-ezred egyik százada visszamaradt az újirázi hídfőben, hogy bevárja a 23. páncéloshadosztály leváltására késve érkező csapatait. Huppert őrnagy Bihartordán egy felderítő osztagtól arról értesült, hogy a harckocsikkal megerősített szovjet lovasság már birtokba vette Nagyrábét, Biharnagybajomot és Füzesgyarmatot. Ezáltal az 1. páncéloshadosztály Szeghalom ellen északi irányból elrendelt támadásának megindulási állásai elvesztek. Ha a németek továbbra is Szeghalom felé akartak támadni, először ezeket a településeket kellett visszafoglalniuk.
Nagyrábé felé 07 óra 30 perckor meg is indult a német támadás. A 37. páncélos-utászzászlóalj 1. százada Hilse főhadnagy vezetésével felkapaszkodott a megerősítésül beosztott 1/1. páncélosszázad (Bach hadnagy) 12 Panther harckocsijára, a 37/2. páncélos-utászszázad viszont saját Sd.Kfz. 251 lövészpáncélosain a harckocsik mellett nyomult előre. A község körül heves páncélos-összecsapás alakult ki, mivel a szovjet 6. gárda-lovashadtest 8. lovashadosztályának (P. A. Hrusztaljev ezredes) harckocsijai déli és nyugati irányból több támadást is indítottak. A településért vívott harcok során a németek hat T–34 harckocsi kilövését jelentették, és 10 óra 30 percig elfoglalták Nagyrábét. Hamarosan az 1. páncélgránátos-ezred egyetlen zászlóalja is felzárkózott, és megszállta a helységet. Ekkor a hadosztály harcálláspontja még Berettyóújfalu nyugati részén volt.
Nem sokkal később az 1. páncéloshadosztály megerősített 113. páncélgránátos-ezrede is megérkezett, és 12 óra körül megindította nyugati irányú támadását Biharnagybajom felé. Bradel ezredes harccsoportja az út mentén támadott. A 113/I. páncélgránátos-zászlóalj (Weber százados) lövészpáncélosai az úttól délre, a 113/10. páncélos-utászszázad katonái pedig északra nyomultak előre. Mögöttük haladtak a 73/I. páncélos-tüzérosztály 15 cm-es Hummel önjáró lövegei.
160A német Panther harckocsikat azonban a sok vízlevezető árok feltartóztatta. A fedezékben szegény terepen a páncélgránátosok is elakadtak a szovjet páncéltörő ágyúk és rakéta-sorozatvetők heves tüzében. A németek már a teljes 73. páncélos-tüzérezred tűzerejét bevetették, de támadásuk végképp elakadt. A 113/I. páncélgránátos-zászlóaljnak délnyugat felől kellett fedeznie a támadó harccsoportot. A pontosan célzó szovjet aknavetők repeszeitől hamarosan Bradel ezredes, a harccsoport parancsnoka és a 73. páncélos-tüzérezred parancsnoka, Grosskreutz ezredes is megsebesült. A tüzérezred vezetését Kublitz őrnagy vette át.502
1. Pz. Div. 659–660. o.
Az 1. páncélgránátos-ezred Nagyrábén tartózkodó zászlóalja 17 órakor parancsot kapott, hogy a település nyugati és délnyugati szélére húzódjon. A zászlóaljat a 113. páncélgránátos-ezredtől északra vetették be, mert az újabb Biharnagybajom elleni támadáshoz meg kellett erősíteni a németek jobbszárnyát. Nagyrábé védelmét a 37. páncélos-utászzászlóalj vette át. A harckocsik késedelmes átcsoportosítása miatt a sebesülten is tovább vezető Bradel ezredes úgy döntött, hogy a támadást csak éjfél után, holdvilágnál folytatják. A német harckocsik és légvédelmi lövegek a körzetből estig 25 szovjet páncélos kilövését jelentették.
Az 1. páncélos-felderítőosztály 8-án hajnalban érkezett meg vasúti szállítással Derecskére, onnan pedig haladéktalanul Bakonszegre vezényelték, hogy átvegye az 1. páncéloshadosztály déli szárnyának fedezését.503
Kissel 52. o.
A 23. páncéloshadosztály arcvonalán a szovjetek hajnali 04 óra 30 perckor Komáditól két és fél kilométerre délkeletre néhány harckocsival előretörtek. A szovjet gyalogság is felzárkózott (részben azok a lövészalegységek, amelyek a 128/II. páncélgránátos-zászlóaljjal szemben éjszaka keltek át a Sebes-Körös északi partjára). A németek egyik 7,5 cm-es páncéltörő ágyúját legázolta egy T–34, de eközben fenn is akadt rajta, ezért kezelői elhagyták a harckocsit. A szovjetek további előrenyomulása megrekedt, miután alig 10 méterre közelítették meg a német harckocsikat, amelyek két T–34-et kilőttek. Egy harmadikkal a páncélgránátosok végeztek páncélököllel. Az elhagyott szovjet harckocsit a 23. páncélosezred vontatóosztaga éjszaka elvontatta, majd három másik zsákmányolt T–34 harckocsival együtt néhány napig német kezelőkkel a szovjetek ellen vetették be. Miután a motorja meghibásodott, a zsákmányolt páncélost felrobbantották.
Amíg a 128. páncélgránátos-ezred zöme 07 órától ellenlökésben felszámolta az átkelt lövészkötelékeket, a szovjetek Komáditól délkeletre további erősítések bevetésével újabb hídfőt foglaltak.
161A szovjet betörés ellen 11 óra 30 perckor a harckocsikkal megerősített 128. páncélgránátos-ezred indított ellenlökést. A támadást a 128. páncélos-tüzérezred I. és III. osztálya is támogatta. A németek kilőtték a szovjetek újabb öt harckocsiját és hat páncéltörő ágyúját, majd visszavetették őket a csatorna északi partjára. A 23. páncélosezred egyik Panther harckocsija eközben páncéltörő ágyú telitalálatától megsemmisült. A németek nem tudták teljesen felszámolni a szovjet hídfőt. A szovjetek aznap lőtték a komádi templom tornyát, hogy megfosszák a németeket kiváló megfigyelőpontjuktól.
A 23. páncéloshadosztály 51. páncélos-utászzászlóalja az 1. páncélos-felderítőosztállyal közösen Szeghalomtól északkeletre Csökmő, Darvas és Zsáka ellen indított szovjet támadásokat vert vissza. A hadosztály ellenlökései tehát aznap a szovjetek hídfőjét Komáditól délre nem tudták teljesen felszámolni, de a németeknek fel kellett adni az Újiráztól délre tartott saját hídfőt. A szovjetek komádi hídfője estére már öt kilométer széles volt. Vele szemben a német páncélgránátosok és páncélos-utászok biztosító támpontjai helyezkedtek el.504
Rebentisch 411–413. o., valamint Kissel 53. o.
A „Breith” páncéloscsoport két német páncéloshadosztálya által indított ellenlökések következtében a 6. gárda-lovashadtest aznap csak 13. gárda-lovashadosztályával tudta folyatni előrenyomulását. Csapatai délelőtt 10 óra után elérték Hajdúszoboszlót.
A településen a német 23. páncélosezred riadóztatott műhelyszázada tartózkodott a javításra váró sérült páncélosokkal együtt, valamint itt pihent a 23/2. páncélosszázad kezelőszemélyzete.505 A 2. század 44 katonája két sérült harckocsi és két rohamlöveg támogatásával, Lindenmayer hadnagy parancsnoksága alatt védőállást foglalt Hajdúszoboszló délnyugati szélén. Két másik sérült harckocsi és 2. század 25 katonája Häussler hadnagy vezetésével a vasútállomásnál biztosított, amíg 23. páncélosezred műhelyszázada Nyíregyháza felé indult. További 12 harcképtelen Panther harckocsit vasúton szállítottak el. A harcokból beérkező újabb 19 sérült harckocsit 50 tonna harckocsi-alkatrésszel együtt Debrecenbe irányították.506
Mivel a német páncéloshadosztályok általában sokkal több kiképzett kezelővel rendelkeztek, mint bevethető páncélossal, így lehetőség nyílt arra, hogy a katonákat időről-időre kivonják a harcokból, és a mögöttes területen pihentessék. Vö. Kissel 54. o.
Rebentisch 413. o.
A szovjet előrenyomulás miatt a Debrecenben állomásozó magyar 16. rohamtüzérosztály (Bernolák Pál őrnagy) állományát reggel 07 órakor riadóztatták. Az osztálynak rohamlövegei nem voltak. A 16/3. rohamtüzér-üteg 1. gyalogszakasza (két Király-féle magyar géppisztollyal, a legénység elavult Mannlicher puskákkal és három golyószóróval, kevés 162lőszerrel és kézigránáttal) két gépkocsin Jankovich Ferenc főhadnagy, ütegparancsnok vezetésével már hajnalban elindult Hajdúszoboszlóra. A szakasz végül Náduvarra ment. Sötétedéskor a faluban már tűzharc folyt, ezért visszamentek a gépkocsikhoz és Ebesig húzódtak vissza. 507
Thuróczy 142–143. o.
Délelőtt 10 órakor az 1. üteg parancsnoka, Lénárt Lajos zászlós is elindult egy szakasszal Hajdúszoboszlóra. Ez a magyar szakasz hamarosan csatlakozott a városban harcoló német páncélos-riadóalakulathoz. 11 óra után Bernolák őrnagy egy újabb rohamtüzér-szakaszt küldött ki Balmazújváros biztosítására.
Napközben Debrecenből már tömegesen menekültek a hivatalos szervek, a város tisztségviselői és alkalmazottjai (mintegy 200 fő), a rendőrség, valamint az ott állomásozó német és magyar vonatalakulatok. A 16. rohamtüzérosztály azonban Bernolák őrnagy döntése alapján maradt, és felvette a harcot. Este 21 óra körül a város magyar katonai parancsnoka, Martinovics István ezredes utasítására a rohamtüzérosztály egy raja a Balmazújváros felé vezető út lezárására kapott parancsot. Este a 16. rohamtüzérosztály Lénárt-szakasza a hajdúszoboszlói temető területén a német rohamlövegekkel együtt súlyos harcban tovább védte a helység nyugati szélét.508
Vitéz Kozma György rohamtüzér főhadnagy naplótöredéke 1944. október 8-tól, október 15-én megszakítva. A továbbiakban: Kozma-napló. Közli Thuróczy György: Kropotov nem tréfál. (Debrecen, 1994; a továbbiakban: Thuróczy) 132–133. o.
A Hajdúszoboszlóért vívott harcok tehát 8-án nem hoztak szovjet sikert: a helység német–magyar kézen maradt. Jobbszárnyának biztosítása érdekében a gárda-lovashadtest arra kényszerült, hogy 8. és 8. gárda-lovashadosztályait Bihartorda és Szeghalom körzetében a keletről indított német ellenlökések elhárítására vesse be.509 Ezzel a „Plijev” lovas-gépesített csoport jobbszárny-hadtestének támadása jelentősen veszített erejéből.
Ölvedi 130–131. o.
Mindazonáltal Plijev altábornagy hadtestei 8-án estére, mintegy 100 kilométeres előretörés után, kijutottak a Hajdúszoboszló–Nádudvar– –Püspökladány–Karcag–Kisújszállás terepszakaszra, és ezzel Kisújszállásnál átvágták a Szolnok–Debrecen közötti főközlekedési útvonalat és vasútvonalat. A szovjetek megalapozottnak tűnő adatai szerint 8-án 4220 magyar és német katonát ejtettek hadifogságba. A szovjet sajtóban is közzétett jelentések szerint a „debreceni támadó hadművelet” első három napján összesen 8220 magyar és német katona esett fogságba.510
Idézi Ölvedi 1974 135. o.
Nagyváradnál napközben továbbra is nyugalom volt. 17 órakor a várostól 20 kilométerre délkeletre, Telkesd felől hat szovjet páncélos tört előre északi irányban gyalogsági támogatással, de a magyar–német 163biztosító erők visszaverték őket. A magyar tüzérségi megfigyelők több helyen is szovjet–román erők gyülekezését figyelték meg. Az 53. határvadász-zászlóalj állásaira újonnan érkezett ellenséges ütegek lőtték be magukat. A 48. gyalogezred részeit felváltó 36/II. gyalogzászlóalj a felváltás közben, 21 órakor azt jelentette, hogy Váradcsehitől délre visszavert egy támadást. Tömöry Jenő vezérkari ezredes, a 12. tartalékhadosztály parancsnoka, a VII. hadtest felé jelentette a szovjet–román csapatok készülődését, és felhívta csapatai figyelmét a közelgő támadás lehetőségére. Megelőző intézkedésként a Nagyváradtól keletre, Fugyivásárhelynél létesített harckocsi-zárat megerősíttette egy páncélrobbantó gránátokkal ellátott 10,5 cm-es tarackos üteggel, két 7,5 cm-es páncéltörő ágyúval és egy páncélöklökkel felszerelt gyalogosszakasszal. A Nagyvárad déli szélén tüzelőállásban lévő légvédelmi lövegeket utasították, hogy földi célokra is nyissanak tüzet. A nagyváradi arcvonalon minden jel szerint jelentős szovjet–román támadás készült. Ahogy Tömöry vezérkari ezredes visszaemlékezésében fogalmazott: „a 3 napos csendnek – amely a csapatoknak igen jól esett – alighanem vége lesz”.511
Tömöry 19. o.
A „Fretter-Pico” seregcsoport számára egy nappal korábban Nagyvárad északi körzetébe átvezényelt megerősítő erők 8-án reggel 06 órakor Kolozsvár körzetéből megkezdték menetüket. A LXXII. hadtest512 megkapta az 1776. rohamlövegosztály (mivel ez 76. gyaloghadosztályának része volt), az 1054. hadsereg-közvetlen páncéltörőágyús-osztályt, valamint a 844/3. és 140/9. nehéztüzér-ütegeket. A „Breith” páncéloscsoporthoz indultak az 1257. és 1179. rohamlövegosztályok Jagdpanzer 38(t) vadászpáncélosai, valamint az 52/II. gépvontatású nehéztüzér-osztály is.513
A hadtesttörzs elnevezéséből ebben az időben törölték a „különleges feladatú” (z.b.V.) kiegészítést.
BA–MA RH–24–72/43 Blatt 9.
Október 8-ára virradóra 50 német éjszakai csatarepülőgép támadta a szovjetek menetoszlopait Békéscsabától északra. Napközben a szovjetek felderítő- és csatarepülőgépei is jelentős mennyiségű bevetést repültek, elsősorban a német vonalakat áttört csapataik felett. Ezzel együtt a szovjet 5. légihadsereg október 6–8. között 1313 felszállást hajtott végre, és 30 német–magyar repülőgép lelövését jelentette. A szovjet csatarepülőgépek hat–nyolc repülőgépből álló csoportokban támadták a védelem támpontjait, élőerejét és haditechnikáját. Szovjet adatok szerint a német 4. légiflotta három nap alatt 600 bevetést hajtott végre. Általában nyolc–30 csatarepülőgépből és vadászrepülőgépből álló kötelékekkel támadták a szovjet csapatok harcrendjét és utánpótlási vonalait.514
Minaszjan 37–38. o.
164A német I. repülőhadtest és a magyar 102. repülődandár néhány köteléke aznap 150 bevetést teljesített, súlyponttal Debrecentől délnyugatra. Eközben négy szovjet harckocsit lőttek ki.515
HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 8. 10. 1944 (625. tekercs 7 209375. felvétel).
A 2. Ukrán Front parancsnoka, Malinovszkij marsall aznap értékelte a „Plijev” lovas-gépesített csoport, valamint az 53. és 46. összfegyvernemi hadseregek eredményeit, és úgy döntött, hogy az eredeti elgondolás szerint folytatják tovább a „debreceni támadó hadműveletet”. Az elért sikereket Debrecen–Nyíregyháza–Csap irányában fejlesztik ki, kijutnak a Tiszához, birtokba veszik Szegedet és a Tiszántúlt, és tevékenységükkel segítséget nyújtanak a 4. Ukrán Front igen lassan haladó csapatainak a Keleti-Kárpátokon való átjutásban. A 6. gárda-harckocsihadsereg nyilvánvaló kudarcának ellensúlyozására a front parancsnoka Marosvásárhely körzetéből Nagyvárad déli előterébe, Belényes körzetébe csoportosította át a 7. gárdahadsereget. Malinovszkij marsall a front csapatai elé fő célként Debrecen elfoglalását tűzte, mivel úgy gondolta, hogy a német 6. hadsereg főerői mögött elhelyezkedő igen jelentős város birtokbavételével a Berettyó és a Sebes-Körös közén összevont német–magyar csapatok helyzete tarthatatlanná válik. A szovjetek ezzel a manőverrel elvághatták volna a Nagyvárad körül elhelyezkedő kötelékek utánpótlási vonalait, és egyben visszavonulásuk lehetséges irányát is.
Ezek figyelembevételével a 2. Ukrán Front 8-án 15 órakor utasítást adott csapatainak, hogy a 6. gárda-harckocsihadsereg kerülje meg Komádit északról, támadását északkelet felé Merzősás–Bojt irányában folytassa, majd október 10-én estig jusson ki a Kismarja–Nagykereki–Biharpüspöki–Csatár terepszakaszra. A „Plijev” lovas-gépesített csoport parancsot kapott, hogy október 9-én északnyugat felől átkarolva október 9-én vegye birtokba Debrecent. Plijev altábornagy előrevetett osztagával Tiszafürednél foglaljon hídfőt, Nagykároly–Nyíregyháza körzetébe pedig küldjön ki felderítő osztagokat.
A szovjet legfelsőbb hadvezetés azonban ekkor Nagyvárad mielőbbi elfoglalását tartotta a legfontosabbnak. Ezért Malinovszkij elhatározását Debrecen jelentős erőkkel való birtokbavételére elutasította. A SZTAVKA által aznap kiadott hadműveleti utasítás a „Plijev” lovas-gépesített csoport zömét is Nagyvárad ellen vezényelte, mégpedig úgy, hogy egy lovashadtestével és egy gépesítetthadtestével északnyugat felől kellett támadást indítania a város ellen. Ezzel egy időben egy megerősített lovashadtestével el kellett foglalnia Debrecent, és biztosítania a főerők manőverét északi irányból. A 6. gárda-harckocsihadsereg a Nagyváradot dél felől támadó 33. lövészhadtesttel együtt nyugati irányból indítson támadást a város ellen a Körös-csatorna és a Sebes-Körös mentén. 165Malinovszkij nem tehetett egyebet, mint hogy a már kiadott délutáni parancsát még aznap éjjel módosította.
A Moszkvából érkezett utasítások alapján átdolgozott tervek szerint a 6. gárda-harckocsihadsereg (hasonlóan Malinovszkij elképzeléséhez) a 33. lövészhadtest délről indított támadásával egy időben Mezősás– –Biharkeresztes irányában támadva, a Sebes-Köröstől északra tör előre, és október 10-én elfoglalja Nagyváradot. Plijev altábornagy parancsot kapott, hogy lovas-gépesített csoportjának zömét (a 4. gárda-lovashadtestet Püspökladány, a 7. gépesítetthadtestet pedig Karcag körzetéből) az eddig követett észak-északnyugati támadási irány helyett mintegy 180 fokkal fordítsa kelet-délkelet felé. A két gyorsan mozgó hadtestnek Derecske–Konyár irányában kellett csapást mérnie, és ezzel kettévágnia a „Breith” páncéloscsoportot. A kapott feladat szerint Plijev csapatainak 10-én birtokba kellett venniük Pocsaj, Kismarja, Biharfélegyháza és Bihar településeket, valamint segítséget nyújtani a 6. gárda-harckocsihadseregnek Nagyvárad bevételében. Egy megerősített lovashadtestnek (a Malinovszkij által javasolt teljes „Plijev” lovas-gépesített csoport helyett) október 9-én el kellett foglalnia Debrecent. Az 53. hadsereg parancsot kapott, hogy eddig második lépcsőben tartott 49. lövészhadtestével forduljon észak felé, szállja meg a lovas-gépesített csoport által birtokba vett településeket, és október 11-ére jusson ki a Balmazújváros–Tiszafüred terepszakaszra.516
Ölvedi 1974 139–141. o., valamint Plijev 144. o.
A SZTAVKA Malinovszkij marsallra kényszerített döntése egyes hazai feldolgozások szerint „célszerűbb és észszerűbb volt”, mivel meglepte a „Breith” páncéloscsoportot, és „megfosztotta annak lehetőségétől, hogy páncéloshadosztályait összpontosítva alkalmazza”.517 Az új utasítás viszont hamarosan a 6. gárda-lovashadtestet is rendkívül nehéz helyzetbe hozta, amelynek továbbra is Debrecen irányába kellett támadnia úgy, hogy közben fedezetlen háta mögött két német páncéloshadosztály tevékenykedett találkozó irányban.
Ölvedi 1974 141. o.
Aznap este Friessner vezérezredes is elkészítette helyzetelemzését, és táviratban elküldte azt a német szárazföldi haderő vezérkarának hadműveleti osztálya számára. A Dél Hadseregcsoport főparancsnoka szerint a Románia nyugati részén hosszabb idő alatt összevont erők október 5-én megindított támadásának célja a magyar területre való mély betörés volt. A fő előrenyomulás iránya Mezőtúr és Szolnok felé mutatott. A Sebes-Körös elérése után a támadó erők zöme (a 6. gárda-harckocsihadsereg, a 4. gárda- és 6. gárda-lovashadtestek) észak felé fordultak. Ezalatt a 18. harckocsihadtest, valamint a 7. gépesítetthadtest az 53. hadsereg kötelékeivel együtt továbbra is északnyugat fel támadott. Az északi irányban 166bevetett erők súlypontot képeztek, ami arra utalt, hogy a Tisza keleti partja mentén előretörve – valószínűleg a Beszkideken keresztül támadó szovjet csapatokkal együttműködésben – át akarják karolni a hadseregcsoport szárnyát, majd elvágni visszavonulásának lehetőségeit.
Friessner azzal is számolt, hogy a mélységből átcsoportosított szovjet erők (a 23. harckocsihadtest, az 5. gárda-lovashadtest és jelentős létszámú lövész-magasabbegységek) bevetésével a 2. Ukrán Front képes egyidejűleg akár Budapest irányában is csapást mérni, hogy Magyarország ellenállását katonai és politikai eszközökkel egyaránt megtörje. A Maros folyótól délre a 46. hadsereg zöme nyugati irányban tört előre, a vezérezredes szerint azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a Duna–Tisza közén észak felé forduljon, és a jugoszláv partizánerőkkel együttműködésben megkezdje az előrenyomulást Magyarország déli térségében is.
A „Wöhler” seregcsoport arcvonalán a szovjet–román erők a gyorsan mozgó hadtestek kivonása után is erőteljes lekötő támadásokat indítottak, hogy megakadályozzák erők átcsoportosítását az Alföldre, ahol német részről csak három gyenge páncéloshadosztály, a 22. SS-önkéntes-lovashadosztály harccsoportja és egy éppen újjászervezés alatt álló gyaloghadosztály állt rendelkezésre. Ebben a helyzetben a hadseregcsoport arra törekedett, hogy megsemmisítse a Sebes-Körösön átkelt támadókat, és támadólagos harctevékenységgel, kihasználva a harckocsiakadályt jelentő csatornák hálózatát, megakadályozza, de legalábbis késleltesse a 2. Ukrán Front további térnyerését északi irányban. Mivel a németeknek kevés területvédelemre alkalmas gyalogsága vagy záróosztaga volt, részben ezt a feladatot is a páncéloshadosztályoknak kellett végrehajtaniuk, ami viszont a mozgóharc terén korlátozta lehetőségeiket.
A Tisza vonalának védelmére a gyenge harcértékű magyar csapatokon kívül csak a 4. „Polizei” SS-páncélgránátos-hadosztály állt rendelkezésre. Friessner szerint újabb szovjet–román erők beérkezése esetén a folyó vonalát hosszabb ideig nem lehetett védeni. A széles arcvonalon támadó 2. Ukrán Front erőinek megsemmisítésére vagy visszaszorítására a Dél Hadseregcsoport jelenlegi erői elégtelenek voltak. Ráadásul üzemanyag sem állt kellő mennyiségben a csapatok rendelkezésére. Jelentősebb gyalogságot a „Wöhler” seregcsoporttól sem lehetett elvonni, mert erre a hegyvidéken folyó harcokban is szükség volt. Arról nem is beszélve, hogy a Nagyvárad és Torda közötti arcvonalszakasz megszállására sem rendelkeztek kellő erővel. Mindezek fényében, a hadseregcsoport hátában körvonalazódó szovjet térnyerés miatt Friessner szükségesnek tartotta a „Wöhler” seregcsoport visszavonását az úgynevezett G-vonalra, hatnapi menet alatt.518
HLKTB/HGr. Süd Ia Nr. 3899/44 g. Kdos. vom 8. 10. 1944 (631. tekercs 7 216949. és köv. kettő felvétel).
167Este 21 órakor a Dél Hadseregcsoport kérte a német szárazföldi haderő vezérkarának hadműveleti osztályát, hogy többek között Kleemann tábornok hadtesttörzsét, a „Feldherrnhalle” páncélgránátos-hadosztály bevethető kötelékeit és a 109. páncélosdandár még mindig Budapest körzetében állomásozó 15 harckocsiját utalják alárendeltségébe. Az alárendelés 9-ére virradó éjjel meg is történt.519 A 109. páncélosdandár zömét szállító szerelvények közül hat vonat már október 8-a folyamán megérkezett, és kirakodott Egerben.520
HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 8. 10. 1944 (625. tekercs 7 208999. felvétel).
HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 8. 10. 1944 (625. tekercs 7 209377. felvétel).
A „Fretter-Pico” seregcsoport 9-ére vonatkozó terve az volt, hogy a magyar 3. hadsereg erőivel védi a Tisza vonalát, és hídfőket tart meg Szegednél, Algyőnél, Szentesnél és Szolnoknál. A 4. „Polizei” SS-páncélgránátos-hadosztály és az 1. honvéd páncéloshadosztály kötelékeivel támadást akart indítani a Szegedtől délre átkelt szovjetek visszavetésére. Az 1. huszárhadosztálynak támadást kellett indítania Kunszentmártonon keresztül a Hármas-Körös vonalának visszafoglalására.
A 6. hadsereg legfontosabb feladata az volt, hogy az 1. és 13. páncéloshadosztályok összpontosított támadásával Püspökladány körzetében vágja el az északi irányban áttört szovjet csapatok utánpótlási vonalát. A magyar 3. hadsereg és Fretter-Pico tábornok törzse között egyre rosszabb volt a híradókapcsolat. Ezért a harcvezetés megkönnyítése végett Fretter-Pico tüzérségi tábornokot tehermentesítették azzal, hogy a magyar 3. hadsereg 9-én 10 órától a Dél Hadseregcsoport közvetlen alárendeltségébe került. Így a 6. hadsereg visszakapta eredeti elnevezését. A magyar és német hadsereg között megállapított sávhatár Cegléd (3. hadsereg)–Szarvas (3. hadsereg)–Békéscsaba (6. hadsereg) vonalában húzódott. A hadseregcsoport mögöttes seregterületének parancsnoka parancsot kapott, hogy vegye át a szolnoki hídfő védelmét. A német 6. hadsereg megerősítésére a „Wöhler” seregcsoportnak útba kellett indítania Debrecenbe a német 3. hegyihadosztály 112. tábori hegyi-pótzászlóaljat, és a hadosztály további csapatainak átcsoportosítására is fel kellett készülnie.
Időközben, tekintettel a Tiszántúlon zajló eseményekre, elrendelték a „Wöhler” seregcsoport szakaszos visszavonulását a G-vonalra. Az erre vonatkozó szóbeli engedély 14 óra 10 perckor, az írásbeli parancs pedig 17 óra 40 perckor érkezett meg a hadseregcsoporthoz a német szárazföldi haderő vezérkarának hadműveleti osztályától. A Dél Hadseregcsoport 15 óra 25 perckor írásbeli parancsot adott a „Wöhler” seregcsoportnak a hátramozgás megkezdésére. Később ezt azzal egészítették ki, hogy kedvező hadműveleti helyzetben a visszavonulást 168megállíthatják.521 Friessner vezérezredes emlékirataiban mégis azt állítja, hogy saját felelősségére adott parancsot a visszavonulás megkezdésére.522
HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 8. 10. 1944 (625. tekercs 7 209002. felvétel).
Friessner 136. o.
A Dél Hadseregcsoport főparancsnoka arra is kitér visszaemlékezésében, hogy Heinrich Himmler, az SS birodalmi vezetője megtagadta a hadseregcsoport mögöttes területén állomásozó SS-csapatok bevetését a Duna-Tisza közének biztosítására. Milyen csapatokra gondolt Friessner vezérezredes?
Jessel vezérkari ezredes, a Wehrmacht magyarországi meghatalmazott tábornoka, von Greiffenberg gyalogsági tábornok 1. (hadműveleti) vezérkari tisztje október 7-én 20 óra 15 perckor vett táviratában tájékoztatta a Dél Hadseregcsoportot a Nyugat-Magyarországon állomásozó német harccsoportok létszámáról és fegyverzetéről. Eszerint Baján állomásozott a 44. pót- és kiképzőezred két zászlóalja, egy aknavető-szakasza, egy gyalogságilöveg-szakasza és egy páncélvadász-szakasza (1000 fő, 68 könnyűgéppuska, 20 nehézgéppuska, 67 géppisztoly, két 12 cm-es aknavető, két 7,5 cm-es gyalogsági löveg és három 7,5 cm-es Pak 40 páncéltörő ágyú). Az alakulat szinte mozgásképtelen volt. A 277. népi-gránátoshadosztály egy három századból álló zászlóalja Érsekújváron tartózkodott. Az alakulat mintegy 300 fővel, 33 könnyűgéppuskával és 150 géppisztollyal rendelkezett, de mozgásképtelen volt. A tatárokból és népi németekből álló SS-hegyidandár Siófokon állomásozott. Egyetlen 1500 fős mozgásképtelen zászlóalja mindössze 30 géppuskával és puskákkal volt felszerelve. Az 1. és 38. SS-rendőrezredek harccsoportjai Budapesten, illetve Dunaföldváron voltak. Erejük három században körülbelül 400 fő volt, századonként 12 könnyűgéppuskával. Ez a harccsoport kivételesen teljesen mozgékony volt. A jelentés beszámolt még a 18. „Horst Wessel” SS-páncélgránátos-hadosztály és a 22. SS-önkéntes-lovashadosztály Pápán, illetve Bián (ma Biatorbágy) létesített újoncközpontjairól is. Az itteni állomány főleg kiképzetlen újoncokból állt, szegényes fegyverzettel, szinte járművek nélkül, mozgásképtelen állapotban.523 Más forrásokból tudjuk, hogy a 22. SS-önkéntes-lovashadosztály szeptember 20-án az „Ameiser” harccsoport kikülönített állománya nélkül 12 ezer 453 fővel rendelkezett. A 18. „Horst Wessel” SS-páncélgránátos-hadosztályból szintén kiválogattak egy harccsoportot, amelyet a szlovák nemzeti felkelés leverésére vetettek be. A hadosztály szeptember 20-án 10 ezer 63 fős létszámot jelentett.524
HL KTB/HGr. Süd Bev. General Ungarn Ia Nr. 1158/44 g. Kdos. vom 6. 10. 1944 (631. tekercs 7 216940. felvétel).
Klietmann 512–513. o.
169A fentebb ismertetett alakulatok tehát nem képviseltek jelentős harcértéket. Kiképzetlenségük, valamint gyenge fegyverzetük miatt nem lehettek volna jelentős ellenfelei a 2. Ukrán Front szovjet csapatainak, és legfeljebb csak karhatalmi feladatokat láthattak volna el.
