4.1. A berettyóújfalui és derecskei ütközetek (1944. október 13–17.)
4.1. A berettyóújfalui és derecskei ütközetek
(1944. október 13–17.)
(1944. október 13–17.)
8. csatanap: 1944. október 13. péntek
(Időjárás: derült, napos, helyenként felhős, 20 Celsius-fok, az utak járművek számára általában járhatók.)
A 4. „Polizei” SS-páncélgránátos-hadosztályt aznap a német 6. hadsereg IV. páncéloshadtestének alárendeltségébe utalták. A páncélos-hadtest harcálláspontja Újszászon települt, Szolnoktól 15 kilométerre északnyugatra.
Az SS-páncélgránátos-hadosztály „Dörner” SS-harccsoportja tovább folytatta előző nap megkezdett támadását. A 8. SS-páncélgránátos-ezred néhány Panther harckocsi és 4. SS-páncélososztály rohamlövegeinek támogatásával Kenderesen keresztül Kisújszállás felé tört előre. A németek átmenetileg ugyan elfoglalták Kenderest, de később a szovjetek harckocsi-támogatással indított ellenlökése elől vissza kellett vonulniuk a településtől nyugatra húzódó terepszakaszra. A hadosztály csapatai Fegyverneket viszont elfoglalták.672 Az SS-páncélgránátosok éjfélkor ismét birtokba vették Kenderes déli részét.
Tagesberichte 121. o., valamint Husemann 422. o.
A németek támadását délután ebben a körzetben a légierő is támogatta. Vadászrepülőgépek és csatarepülőgépek támadták a Kisújszállás körüli utakat.673
Borus 20. o.
A 13. páncéloshadosztály 13-ára virradó éjszaka visszaverte a szovjet 1. gárda-légideszant-hadosztály és a 18. harckocsihadtest674 támadásait a 222Karcagtól nyolc kilométerre keletre lévő hídnál, és heves védekező harcokat vívott velük a püspökladányi vasútállomás környékén. Ezekben a harcokban a szovjetek – német források szerint – jelentős élőerő-veszteségük mellett 17 páncélosukat is elveszítették. A 13. páncélos-felderítőosztály Kunmadaras felé nyomult előre, és megállapította, hogy a település szovjet kézben volt.675
A harckocsihadtest állományában 13-án reggel már csak 43 harckocsi és önjáró löveg volt. Lásd Minaszjan 405. o. A 2. Ukrán Front aznap összesen 569 páncélossal (367 harckocsival és 202 önjáró löveggel) rendelkezett. Ezekből 481 páncélos a különböző magasabbegységek, 88 harckocsi és önjáró löveg pedig az önálló alakulatok állományába tartozott. (Lásd Minaszjan 404–405. o.) Malinovszkij csapatai tehát október 3-a óta legkevesebb 256 páncélost veszítettek.
HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 13. 10. 1944 (625. tekercs 7 209406. felvétel).
A 66/II. és a 93/II. páncélgránátos-zászlóaljakat Nádudvartól nyugatra vetették be. A hadosztály jobbszárnyát a településtől északnyugatra, Nagyivánnál a 13. páncélos-felderítőosztály fedezte.676
Hake 204. o.
Napközben a szovjet légideszant-csapatok és az őket támogató harckocsik összpontosított támadást indítottak, és elkeseredett küzdelem során kiszorították a németeket a püspökladányi pályaudvar körzetéből is.677 Ezzel a település területe teljes egészében szovjet kézbe került.
HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 13. 10. 1944 (625. tekercs 7 209409. felvétel).
Az este folyamán Nádudvart nyugat felől szovjet támadás érte, de ezt a 13. páncéloshadosztály itt harcoló kötelékei visszaverték.678
HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 14. 10. 1944 (625. tekercs 7 209413. felvétel).
A „Feldherrnhalle” páncélgránátos-hadosztály harccsoportja súllyal Kabánál állt védelemben. A harccsoport balszárnyának a szomszédos 1. páncéloshadosztállyal aznap nem sikerült kapcsolatot létesíteni. Az éjszaka folyamán Kabát is szovjet támadás érte, de ezt a harccsoport erői meghiúsították.679
HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 14. 10. 1944 (625. tekercs 7 209413. felvétel), valamint Kissel 98. o.
Este a hadseregcsoport táviratot küldött a német 6. hadseregnek, amely szerint a „Feldherrnhalle” harccsoporthoz útba indítottak egy könnyű páncélos-felderítőszázadot.680
HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 13. 10. 1944 (625. tekercs 7 209061. felvétel).
Az 1. páncéloshadosztály arcvonalán a szovjetek hajnali 03 óra körül ismét támadtak Biharnagybajom területén. Huppert őrnagy úgy döntött, hogy feladják a helység délnyugati és nyugati felét, és a község keleti felében, a templom körül foglalnak új védőállásokat. A visszavonulás azonban nehézségekbe ütközött, mert az 1. páncélgránátos-ezred egyetlen zászlóalját időközben szétverték, és előbb össze kellett szedni a roncsait, hogy a németek hajnalig az új támpontokat megszállhassák.
Az új állások elfoglalása végül nagy nehézségek árán, 06 óra 15 percig sikerült. A visszavonulás fedezésére indított német ellenlökés során halálosan megsebesült a hadosztály egyik legeredményesebb páncélos altisztje, Schäfer főtörzsőrmester.681
1. Pz. Div. 666. o.
223A szovjet 110. gárda-lövészhadosztály és a román 1. kiképző-gyaloghadosztály csapatai Biharnagybajom és Nagyrábé között széles arcvonalon, jelentős páncélos-támogatással 09 órától újabb támadást indítottak. Ezt a németek egyelőre visszaverték. Biharnagybajom belső területén négy szovjet páncélost lőttek ki, közöttük az 1815. önjáró tüzérezred SZU–76 önjáró lövegeit.
Ekkor újabb támadás indult. A szovjet lövészgyalogság 25 harckocsi és önjáró löveg tűztámogatásával ekkor már betört Biharnagybajom keleti felébe is, ahol súlyos harcok kezdődtek. A szovjet páncélosok a két település között tovább folytatták előretörésüket.
A településtől nyugatra újabb szovjet erők gyülekeztek. Ezért Thunert ezredes engedélyt adott Huppert őrnagynak, hogy kiürítse Biharnagybajomot, és gyenge harccsoportjával Dancsháza nyugati szélén foglaljon új állásokat. A visszavonulást 14-ére virradó éjszaka tervezték végrehajtani.682
Kissel 98. o.
A szovjet 6. gárda-lovashadtest parancsnoka, Szokolov altábornagy aznap átcsoportosította elcsigázott csapatait. A 8. gárda-lovashadosztályt visszavonta Debrecen nyugati előteréből, és egységeivel megerősítette a Hajdúszoboszló–Hajdúszovát térségében harcoló 13. gárda-lovashadosztályt, valamint Szepes vasúti megállóhely környékét. A lovashadosztályok egyelőre csak légi úton kaphattak elégtelen lőszerutánpótlást. Néhány alegységnek már egyáltalán nem volt lőszere. A hadtest sebesültjeit a hajdúszoboszlói kórházban ápolták.683 A lovashadtest napközben ezrednyi erővel Hajdúszoboszló irányából támadást intézett Mikepércs ellen, de eredményt nem ért el.
Ölvedi Ignác: Harccselekmények a debreceni hadművelet második szakaszában (1944. október 13–20.) In: Hadtörténelmi Közlemények 1965/1. szám (a továbbiakban: Ölvedi 1965) 18. o.
A Debrecentől nyugatra állásban lévő, négy légvédelmi gépágyúval megerősített magyar 16/2. rohamtüzér-üteget és a kishegyesi útnál települt német légvédelmi harccsoportot aznap nem érte támadás, mivel a szovjetek visszahúzódtak. Hajnali 03 óra 30 perckor a németek megkezdték a 11-én itt megsüllyedt Panther harckocsik kivontatását, de a sötétben ezzel alaposan ráijesztettek a szovjet harckocsik támadásától tartó magyar– –német kötelékre, akik „ páncélos-riadót” fújtak, és 05 óráig készültségben várták a fejleményeket. Amint a félreértés kiderült, aludtak néhány órát. A nap a rohamtüzérek számára harccselekmény nélkül telt el.684
Kozma-napló 138–139. o.
A Debrecenben állomásozó csendőr alakulatok hajnalban polgári személyeket (férfiakat) szedtek össze a város határában állások kiépítésére és a harcokban elesettek eltemetésére. Napközben kihirdették a sötétedéstől 224hajnalig érvényes kijárási tilalmat.685 Egyes források szerint a 22. SS-önkéntes-lovashadosztály harccsoportjának túlélői aznap a debreceni repülőtér közelében, az egy nappal korábban kihirdetett statárium alapján kivégezték a 106/304. kisegítő munkaszolgálatos-század tagjait. A 62 zsidó származású, szökésben lévő munkaszolgálatost korábban a debreceni Széchenyi utcai Süketnéma Intézetből hurcolták el az SS-katonák, majd magyar csendőrökkel együtt kísérték őket a városhoz közeli apafai lőtérre, ahol 13-án délben agyonlőtték őket.686
Kalendáriom 66. o.
Tokody Gyula (szerk.): Debrecen története 1919–1944. Negyedik kötet. (Debrecen, 1986) 444. o., valamint Lazarovits László: Tényvázlat a Debrecen – Apafa katonai lőtér területén, – 1944. október 13-án végrehajtott kivégzésekről.
A 23. páncéloshadosztály 13-ára virradó éjjel elfoglalta új arcvonalát Darvas és Told között. A páncélozott harccsoport a hadosztály harcálláspontja közelében, Furtánál állt készenlétben.
A jelentősen meggyengült 6. gárda-harckocsihadsereg687 Komádi és Magyarhomorog elfoglalása után azt a parancsot kapta Malinovszkij marsalltól, hogy 5. gárda-harckocsihadtestével Berekböszörményt, 9. gárda-gépesítetthadtestével pedig Mezősast foglalja el.688
A gárda-harckocsihadsereg 13-án reggel már csak 71 harckocsival és önjáró löveggel rendelkezett. Lásd Minaszjan 404. o. Ereje tehát alig haladta meg teljesen feltöltött harckocsidandárét.
Ölvedi 1965 16. o.
A szovjetek délkeleti irányból felzárkóztak a 128. páncélgránátos-ezred Körmösd-puszta körüli állásaira. A hadosztály arcvonalán a szovjetek Mezősas ellen 10 óra 30 perckor kisebb erőkkel, két harckocsi támogatásával harcfelderítést hajtottak végre. A 128. páncélos-tüzérezred tüzet nyitott. A 23. páncéloshadosztály egy kisebb páncélozott harccsoportja (öt Panther harckocsi és néhány lövészpáncélos Marquardt főhadnagy vezetésével) visszavetette a szovjeteket, és egyik T–34 harckocsijukat kilőtte.689
A Dél Hadseregcsoport napijelentése szerint a németek Mezősastól délkeletre összesen hat páncélost lőttek ki. Ennek a 23. páncéloshadosztály történetében nincs nyoma.
Dél felől a németek egyelőre nem tapasztalatak szovjet mozgást. A hadosztály ellátó alakulatai 12-én Zsáka és Mezősas területéről először Derecskére vonultak vissza, de itt szovjet tüzérségi tűz érte őket. Ezért inkább Debrecen felé indultak. A „Fischer” páncéloscsoport Mikepércsről Derecskére vonult, és biztosította a települést minden irányból. Napközben ide érkezett a hadosztály vezetési törzse is. A hadosztály kötözőállomását Bagaméren rendezték be, Debrecentől 25 kilométerre délkeletre.690
Rebentisch 419–420. o.
A 23. páncélosezred műhelyszázada már október 8-án Nyíregyházára települt. Egy szemtanú 13-án naplójában így számolt be a német karbantartók 225munkájáról:
„A fekete ruhás német páncélos katonákkal újra tele van a város. A Rózsa utcában német harckocsi javító műhely van. Hatalmas sátor, szinte emeletes nagyságú, villanyvilágítással van ellátva. Benne nagy emelők, daruk, csigák, szerszámok, stb. Körülötte vagy öt motor hevert. A motorokon túl terpeszkedtek a hatalmas harckocsik. Majdnem mind beteg volt. A hatalmas hernyótalpak ott feküdtek végig az utca hosszában. Az egyik fel volt göngyölve. Egy Tigrisnél691 éppen motorpróbát tartottak. Egy másiknak a páncélját kalapálták. Amott forrasztottak [sic]. Egy 1 méter hosszúságú páncélgránát félrelökve feküdt a földön. A hernyótalpak az amúgy is földes utcát jócskán felszántották. A legelső Tigris lehajtotta fejét, mintha a sorson gondolkodott volna. A többiek közül néhányan kétméteres ágyúcsöveikkel büszkén és kihívóan tekintettek a harctér irányába. Egy–két lövés után úgyis itt fognak ragadni a sárban.”692
A rendelkezésre álló források szerint a körzetben ebben az időszakban csupán a magyar 2. páncéloshadosztály rendelkezett három harcképtelen Tiger E nehézharckocsival. A különböző német harckocsi-típusokat a honvédtisztek is sokszor összekeverték, nem is szólva a polgári körökben tetten érhető korabeli Tigris-kultuszról. Így valószínű, hogy inkább kötényezett Panzer IV-eket és Pantherek javítottak a leírt körülmények között. Ettől függetlenül elképzelhető német Tiger E nehézharckocsik jelenléte is, de ezt egyelőre német források nem erősítik meg.
Dr. Valent Mihály háborús naplója. Feldolgozta: Jánkfalvi Zoltán repüléstörténeti kutató. (Gépelt kivonat másolata a szerző birtokában; a továbbiakban: Valent-napló) 1944. október 13-i bejegyzés.
A szovjet és román hadosztályokból álló 33. lövészhadtest aznap 10 órától a 6. gárda-harckocsihadseregtől átkerült a Nagyvárad körzetében gyülekező 7. gárdahadsereg alárendeltségébe, amelynek másik két gárda-lövészhadteste még menetben volt.693 A lövészhadtest két román hadosztálya a szeptember 20. és október 13. közötti harcokban legkevesebb 6076 halottat, sebesültet és eltűntet, vagyis együttes állományuk egyharmadát veszítették el.694
Minaszjan 405. o.
Vö. RIRA 638. és 657. o., valamint 642. és 658. o.
A 4. tábori póthadosztály a szovjetek nyomása elől északi és északnyugati irányban visszavonult. Így Köröstarjántól nyugatra a szovjetek egy kisebb hídfőt alakíthattak ki, amelyben a német felderítők 10 harckocsit figyeltek meg. A hídfő felszámolására ellenlökés indult.
Tömöry Jenő vezérkari ezredes, a 12. tartalékhadosztály parancsnoka 13-ára virradó éjjel elrendelte, hogy az 53. határvadász-zászlóalj a 2. gépkocsizó lövészzászlóalj felével másnap 07 órakor Váncsodra meneteljen, és védje a községet. Az 57. határvadász-zászlóalj, a 89/1. önálló üteg elavult ágyúi, a 12. légvédelmi gépágyús üteg és a 48. ezred-közvetlen páncéltörőágyús-század négy 7,5 cm-es lövege a hadosztály híradószázadával együtt Mezőpeterd védelmére kapott utasítást.
226Reggel 06 órakor azonban Beregböszörményt már szovjet géppisztolyos lövészek támadták. Tömöry két óra múlva gépkocsin Mezőpeterdre indult, de ott csak a 4. tábori póthadosztály híradószázadát és két tucat német tüzért talált, idevezényelt saját csapatait azonban nem. A németek valószínűleg a 809. hadsereg-közvetlen nehéztüzér-osztály korábban Komádinál bevetett 21 cm-es mozsárütegéhez tartoztak. A falut átmenetileg csak ezekkel a csekély erőkkel lehetett védeni.
Hamarosan beérkezett a 48. ezred-közvetlen páncéltörőágyús-század egyik 7,5 cm-es lövege is, amelyet a mezőpeterdi vasútállomásnál állítottak fel. Váncsod felől ugyanakkor egy szovjet harckocsi érkezett, de miután a magyar páncéltörő ágyú rálőtt, visszafordult. Mint később kiderült, parancsnoka arról számolt be, hogy a községben „ellenséges páncélosok” vannak. Emiatt a szovjetek egy darabig nem is támadtak.
Délelőtt 09 óra körül már Mezőpeterden volt a 12. tartalékhadosztály törzsszázada, négy légvédelmi gépágyúja, négy nehéz páncéltörő ágyúja és a 2. gépkocsizó lövészzászlóalj két százada. Délután kettő körül beérkezett az 53. határvadász-zászlóalj zöme is.
A német 21 cm-es mozsárüteg önként csatlakozott a magyar védőkhöz. A község templomtornyából körbenéző német tüzérségi megfigyelők szerint Váncsodon csupán egy szovjet lovasszázad és egy–két harckocsi tartózkodott. A kozákok éppen a váncsodi gazdák elővezetettett lovait mustrálták. A német mozsarak leadtak két lövést a falu szélére, mire mindenki szétfutott. Tömöry az 53. határvadász-zászlóaljat támadásra küldte Váncsod birtokbavételére, de a kimerült magyar katonáknak már nem volt se kedvük, se erejük ezt végrehajtani.
Estére megérkezett az 57. határvadász-zászlóalj is, amely csatlakozott Mezőpeterd védőihez. A német mozsárüteg viszont minden előzetes egyeztetés nélkül felkapcsolt, és nyugat felé távozott. A 12. tartalék-hadosztály maradványai este nagyváradi vasútvonal mentén, a Váncsod felé vezető út két oldalán voltak állásban (a 2. gépkocsizó lövészzászlóalj balra, az 53. határvadász-zászlóalj jobbra). A csapatok idegeit hamarosan felőrölte a szovjetek folyamatos aknavető-tüze, és félő volt, hogy ismét önkényesen elhagyják állásaikat. A hadosztály vonatalakulatainak előkerült pár tucat jáművét a hadosztály parancsnoka Berettyószentmártonba küldte.
Éjfél előtt Mezőpeterdre érkezett a 4. tábori póthadosztály parancsnoka, Mikófalvy ezredes. Arról számolt be, hogy hadosztálya a német 76. gyaloghadosztállyal együtt szürkület óta a Berettyó felé igyekeztek. Az ezredes szerint a németek a magyarokat – akárcsak 1943 elején a Donnál – leszorítják a kiépített utakról, ahol gépjárműveikkel gyorsabb ütemben tudtak visszavonulni, mint a földutakra kényszerített, gyalogoló 227magyarok, és így a németek kipihenhetik magukat a jobb szállásokon. Tömöry vezérkari ezredes visszaemlékezésében ehhez hozzáfűzte:
„Ehhez a szokott képhez azonban az igazságnak megfelelően az is hozzátartozik, hogy ezek a ’kipihent németek’ azután reggelenként mindig csinálnak egy kis páncélos ellentámadást, ami ugyan csak annyiból áll, hogy harckocsijaikkal kifutnak néhány kilométert, leadnak pár lövést, azután visszamennek, de ami mégis kis pihenést, vagy rendezésre alkalmat ad a kimerült magyaroknak.”695
Tömöry 32. o.
A magyar VII. hadtest helyzetjelentése szerint a 12. tartalékhadosztálynak már alig volt lőszere és üzemanyaga. A Nagyvárad északi felében települt magyar tüzérség zöme előző nap északi irányban tört ki, és északkelet felé indult. Ezek az alakulatok innen távol, Berettyókirályi–Bisztraterebes–Margitta körzetében gyülekeztek. Emiatt a hadosztály zömének már csak négy ütege maradt. Tömöry vezérkari ezredes hadosztályparancsnoki harcálláspontja Mezőpeterden volt. Hadosztálya aznap a VII. hadtest alárendeltségéből átkerült a III. páncéloshadtest irányítása alá.696
BA–MA RH 24-72/43 Blatt 201.
A szovjet „Plijev” lovas-gépesített csoport697 4. gárda-lovashadteste és 7. gépesítetthadteste még 12-én este parancsot kapott, hogy támadását nyugati-északnyugati irányban, Berettyóújfalu és Derecske felé folytassa. Plijev altábornagy szándéka az volt, hogy két csapást mér Berettyóújfalura. Az egyiket Esztár körzetéből a Berettyó-csatorna partján, a másikat Nagyvárad irányából Biharkeresztesen át, a műút mentén. Tervei szerint csapatai 13-án reggel 08 órára bekerítették volna a Berettyóújfalu körzetében harcoló német–magyar csapatokat. A lovas-gépesített csoport főcsapását Biharkeresztes és Berettyószentmárton irányában mérte.
A lovas-gépesített csoport (a 6. gárda-lovashadtesttel együtt) 13-án reggel 279 harckocsival és önjáró löveggel rendelkezett. Lásd Minaszjan 404. o.
Ennek érdekében a 4. gárda-lovashadtest 10. gárda-lovashadosztálya azt a parancsot kapta, hogy 13-án 01 órakor intézzen támadást Esztár, Hencida, Berettyóújfalu ellen, 08 óráig a 7. gépesítetthadtest egységeivel együttműködésben foglalja el Berettyóújfalut, és ezzel vágja el a németek visszavonulási útvonalát észak felé. A 30. lovashadosztálynak 03 órakor kellett Nagyszántó, Nagykereki és Bojt felé támadnia, és 08 óráig birtokba venni Berettyószentmártont. A 9. gárda-lovashadosztály feladata az volt, hogy egy megerősített lovasezredével Bihart szilárdan tartsa, és ezzel fedezze a lovashadtestet északkelet felől. Másik két lovasezredével a 7. gépesítetthadtest kötelékei után Bors, Biharkeresztes és Berettyószentmárton felé nyomuljon előre.
228A 7. gépesítetthadtest azt a parancsot kapta, hogy a Bors–Biharkeresztes–Berettyószentmárton menetvonalon törjön előre, és 08 órára vegye birtokba Biharkeresztest, majd a 10. gárda-lovashadosztállyal együtt foglalja el Berettyóújfalut is. A hadtest 16. gépesítettdandára előző nap Füzesgyarmatra érkezett, és délnyugati irányból ugyancsak Berettyóújfalu elleni támadásra kapott parancsot.
A szovjet lovas- és gépesített erők megint csak három és fél órát kaptak az újabb támadás előkészítésére. A csapatoknak már kevés volt a lőszere és az üzemanyaga, mivel három napja nem kaptak utánpótlást.698
Ölvedi 1965 17–18. o.
A támadást a 7. gépesítetthadtest 41. gárda-harckocsidandára és 64. gépesítettdandára kezdte meg 12-én 22 órakor. Északról megkerülték Borsot és Biharkeresztest, majd 13-án 07 óra körül elérték Bojtot. A települést dél felé megkerülve, Váncsod irányában folytatták támadásukat.
A 4. gárda-lovashadtest hadosztályai a kapott parancsoknak megfelelően hajnali 01 és 02 óra között indultak meg. A 9. gárda-lovashadosztály 09 óráig Biharszentjánost, a 30. lovashadosztály pedig Bojt községet érte el. A 10. gárda-lovashadosztály a 7. gépesítetthadtest 63. gépesítettdandárával együtt ebben az időben Berettyóújfalu északi előterében rohamozott.
A 41. gárda-harckocsidandár délkeletről támadta Berettyóújfalut. A 64. gépesítettdandár elfoglalta Váncsodot, és tovább nyomult Berettyóújfalu irányában.
A német csapatok ellenlökéseket indítottak (a szovjetek szerint 20–30 harckocsi és rohamlöveg támogatásával). Ennek következtében a „Plijev” lovas-gépesített csoport támadása lelassult. Délelőtt 10 órakor a 10. gárda-lovashadosztály a 63. gépesítettdandárral együtt Berettyóújfalutól két kilométerre északkeletre, egy téglagyár körül harcolt. A 30. lovashadosztály még mindig Bojtnál, a 9. gárda-lovashadosztály pedig Biharszentjánosnál próbált áttörni. A 41. gárda-harckocsidandár Berettyóújfalutól dél-délkeletre elérte a Berettyó-csatornát, de a 64. gépesítettdandár még mindig Váncsodon gyülekezett.
A szovjet csapatok támadása annyira lelassult, hogy Plijev altábornagy az erők átcsoportosítása mellett döntött. Elhatározta, hogy két hadtestének zömével előbb Biharkeresztesre, Toldra, Mezősasra mér csapást, és csak ezután folytatja a Berettyószentmárton és Berettyóújfalu elleni támadást. A 7. gépesítetthadtest 11 órakor azt a parancsot kapta, hogy a 9. gárda-lovashadosztállyal együtt Váncsod felől foglalja el 229Biharkeresztest, és csak utána folytassa eredeti feladatát. A 4. gárda-lovashadtest 30. lovashadosztályának Mezőpeterdet kellett birtokba vennie, majd utána Biharkeresztes felé csatlakoznia kellett a 7. gépesítetthadtest támadásához. Ezután a hadosztálynak Berettyószentmártont kellett elérnie.
A szovjetek felújították támadásukat, de estig sem értek el eredményt. A németek aznap összesen 17 páncélosukat lőtték ki, és visszaverték a támadásokat. Estére a 30. lovashadosztály Mezőpeterd és Berettyószentmárton között védekezett. A 9. gárda-lovashadosztály még mindig csak Borsnál harcolt. A 10. gárda-lovashadosztály és a 63. gépesítettdandár a délelőtti helyzethez képest semmivel sem jutott közelebb Berettyóújfaluhoz. A 16. gépesítettdandár menetben volt Bihartordától délre, Rétszentmiklós körzetében. A 64. gépesítettdandárnak vissza kellett fordulnia, és Bojt körzetéből Bors felé indított támadást. A 41. gárda-harckocsidandár Biharkeresztes irányában nyomult előre.
A nap végén, 22 órakor Plijev altábornagy újabb feladatokat adott az egész nap harcoló, de egyelőre eredménytelen csapatainak. A 30. lovashadosztálynak továbbra is Mezőpeterdet kellett elfoglania. A szovjetek valószínűleg soraikat rendezhették, hiszen mint láthattuk, a községet védő magyar 12. tartalékhadosztály meglehetősen gyenge állásait csupán aknavetőtűz érte, de szovjet roham nem.
A 63. gépesítettdandárral megerősített 10. gárda-lovashadosztálynak is megmaradt a feladata: Berettyóújfalu elfoglalása. A hadosztálynak előrevetett osztaggal Berettyóújfalutól nyolc kilométerre északra átkelőhelyet kellett birtokba vennie a Kálló-főcsatornán. A 7. gépesítetthadtest 16. gépesítettdandárával Bakonszegen keresztül ki kellett jutnia Berettyóújfaluhoz, és a két település között el kellett foglania az átkelőket a Berettyón. A dandár egy előrevetett osztagának birtokba kellet vennie, és meg kellett tartania a Sáptól négy kilométerre keletre lévő 101-es háromszögelési pontot. A 41. gárda-harckocsi- és a 64. gépesítettdandárnak a 9. gárda-lovashadosztállyal együtt 14-én 04 órára el kellett foglalnia Biharkeresztest és Ártándot.699 Plijev altábornagy visszaemlékezései szerint csapatai Biharkeresztest 13-án 22 óra után elfoglalták700, de ennek az Ölvedi Ignác által idézett szovjet levéltári dokumentumok ellentmondanak.701
Ölvedi 1965 20–21. o.
Plijev 150. o.
Ölvedi 1965 21. o.
A Nagyváradnál tátongó hézag lezárására a 76. gyaloghadosztály indított támadást Biharkeresztes körzetéből Bors felé, de a községtől délre le kellett állítania az előrenyomulást, mert a 4. tábori póthadosztály 230visszavonulásával jobbszárnya fedezetlenné vált. Emiatt a hadosztály 178. gránátos- és 230. lövészezrede Berettyóújfalu felé vonult vissza. Este a 76. gyaloghadosztály arcvonala Told–Bojt délnyugat vonalában húzódott.702
76. Inf. Div. 407. o., valamint Kissel 97. o.
Ezzel szemben a 46. gyaloghadosztály (E. Reuter altábornagy) beérkezett 97. gránátos-ezredének harccsoportja észak felől, Kismarján keresztül birtokba vette Nagykereki északi előterét és Paptamásit. Ezzel a németek a Berettyó-csatorna déli partján kisebb hídfőt foglaltak.
A „Gorskov” lovas-harckocsicsoport703 a 2. Ukrán Front parancsnokától azt a parancsot kapta, hogy miután erőit 13-én 05 órakor Nagyvárad északkelet–Biharpüspöki–Csatár térségében gyülekeztette október 16-ig foglalja el Ottományt, Gálospetrit és Érmihályfalvát.704 Az 5. gárda-lovashadtest csapatai Nagyváradtól északkeleti irányban nyomultak előre, és több települést is elfoglaltak az erdős vidéken.
A lovas-harckocsicsoport állományában október 13-án reggel mindössze 88 harckocsi és önjáró löveg volt. Lásd Minaszjan 405. o.
Ölvedi 1965 17. o.
A „Ludwig” záróosztag rövid időre betört a szovjet kézben lévő Mezőtelegdre. A németek több páncéltörő ágyút és kézifegyvert zsákmányoltak. Megállapításuk szerint a településen még három T–34 harckocsi volt. A német 6. hadsereg keleti szárnyán, Bucsánál több szovjet harckocsit és önjáró löveget is megfigyeltek.705
HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 13. 10. 1944 (625. tekercs 7 209409. felvétel).
A délelőtti órákban időjárási okok miatt sem szovjet, sem német– –magyar repülőtevékenység nem zajlott. Délután a 4. légiflotta főleg Debrecen déli térségét támadta mintegy 150 bevetésben. Eközben kilőttek három harckocsit és 50 különféle járművet. A vadászrepülőgépek három szovjet repülőgép lelövését jelentették.706
HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 13. 10. 1944 (625. tekercs 7 209410. felvétel).
A „Breith” páncéloscsoport helyzete 13-án tehát tovább romlott. A Debrecen és Berettyóújfalu között húzódó német utánpótlási vonal ismét veszélybe került. Berettyóújfalu szovjet elfoglalása sokkal inkább a „Plijev” lovas-gépesített csoport határozatlansága, mintsem a németek szilárd ellenállása miatt hiúsult meg.
A német 6. hadsereg további szándéka az volt, hogy folytatja a 4. „Polizei” SS-páncélgránátos-hadosztály támadását, és valahogy visszafoglalja Karcagot. A németek meg akarták semmisíteni a Biharkeresztes–Pocsaj– –Derecske–Berettyóújfalu négyszögben tevékenykedő szovjet csapatokat is, mert ellenkező esetben a 23. páncéloshadosztályt (az egyik legharcképesebb német köteléket) bekeríthették. Pocsajtól keletre mindenképpen biztosítani kívánták a Berettyó-csatornát déli irányból, és megpróbálták visszavetni azokat a szovjet alakulatokat is, amelyek Nagyváradtól északkeletre nyomultak előre északi irányban.707
HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 13. 10. 1944 (625. tekercs 7 209412. felvétel).
2319. csatanap: 1944. október 14. szombat
(Időjárás: változóan felhős, 19 Celsius-fok, az utak általában járhatók.)
Reggel a Panther harckocsikkal támogatott 8. SS-páncélgránátos-ezred II. páncélgránátos-zászlóalja (Martin Tappe SS-Sturmbannführer) betört Kisújszállásra, és elérte a város északkeleti szélét. A település déli és délkeleti részében a szovjet lövészgyalogság továbbra is tartotta magát.
A Kenderes déli részét tartó SS-páncélgránátosokat Kunhegyes irányából túlerejű szovjet támadás érte, ezért vissza kellett vonulniuk.708 Kenderes szovjet kézbe került. Így a 8/II. SS-páncélgránátos-zászlóaljat Kisújszállás északi felében a szovjetek később, az esti órákban bekerítették.
HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 14. 10. 1944 (625. tekercs 7 209415. felvétel)
Néhány német Panther harckocsi Kisújszállás északi részén át megközelítette a dévaványai vasútvonal és a 4. számú műút kereszteződését, de a Nagykert felől erősödő szovjet páncéltörőágyú-tűz miatt visszafordultak. Az egyik Panther szovjet találat miatt mozgásképtelenné vált, ezért a többi szétlőtte. A megsemmisített német harckocsi órákon keresztül lángolt.709
Borus 21. o.
Miután a németek visszaverték a Nádudvar ellen indított szovjet támadásokat, a 13. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportja délnyugati irányban a mintegy hét kilométerre lévő patakátkelőig nyomult előre. Eközben oldalba támadta a szovjet 49. lövészhadtest észak felé tartó 203. lövészhadosztályának kötelékeit.710 A szovjet erők egy részét a németek szétverték, a zömüket pedig (hadtáp-alakulataikkal együtt) szétugrasztották. A lehallgatott rádióforgalmazás szerint a szovjeteknek három napjukba tellett, míg rendezni tudták megtámadott csapataikat. Ezzel az apró eredménnyel a németek Nádudvartól nyugatra átmenetileg időt nyertek.711
HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 14. 10. 1944 (625. tekercs 7 209415. felvétel).
Kissel 100. o.
A „Feldherrnhalle” páncélgránátos-hadosztály harccsoportja aznap Báránd, Tetétlen és Kaba körzetében igen elkeseredett harcokat vívott. A szovjet 18. harckocsihadtest és az 1. gárda-légideszant-hadosztály erői nyugat, délnyugat és dél felől ezred erejű csoportosításokkal indítottak támadásokat.
A III. páncéloshadtest utasítására Pape ezredes harccsoportjának harcát támogatta az 1. páncéloshadosztály neki alárendelt 73/III. páncélos-tüzérosztálya (Wendt százados) is. A Tetétlenen állásokat foglaló két német tüzérüteget megelőzte egy bevonuló szovjet lövészezred, ezért a 73/7. üteg Kaba irányába, a 73/8. üteg pedig Földes felé vonult vissza (veszteség nélkül).
232Az esti órákban Báránd is szovjet kézbe került. Kabán a szovjet harckocsik délután egészen a település templomában berendezett hadosztály-harcálláspontig törtek előre. A tartalékban álló német rohamlövegek ellenlökést indítottak, a páncélosokat visszavetették és nyolcat kilőttek közülük.712
HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 14. 10. 1944 (625. tekercs 7 209415. felvétel), valamint Kissel 100. o.
Debrecen körül a nap nyugalmasan telt. A 16. rohamtüzérosztály arcvonalán továbbra sem folytak harccselekmények. Amint azt Kozma György főhadnagy naplójában megörökítette:
„Előttünk minden csendes. Robinzon Gyula egy járőrrel elindul és arcvonalunk előtt körülbelül 8 kilométerre nyomul előre. Összeszed az 1. és a 3. ütegtől 12 embert, akik folyó hó 11-i támadásunknál szétszóródtak. Ugyancsak behoz egy hősi halottat is az 1. ütegtől. Az osztályparancsnokságtól egy [Turán – Sz.N] harckocsit igénylek vonalunk megerősítésére. Ezt meg is kapom. Őrnagy úr713 14h-kor meglátogatja ütegünket. Különben nagyszerűen élünk. Sült kacsa és liba váltják egymást.”714
Bernolák Pál őrnagy, a 16. rohamtüzérosztály parancsnoka.
Kozma-napló 139. o.
A német felderítők Hajdúszoboszló és a Debrecen között nagyobb mennyiségű eldobált szovjet fegyverzetet vettek észre, amelyből arra következtettek, hogy a 6. gárda-lovashadtest felbomlóban volt. A debreceni német katonai hatóságok két elfogott polgári ruhás fegyverest elrettentésül felakasztottak.715
Kalendáriom 66. o.
Az 1. páncéloshadosztály leharcolt páncélgránátos-zászlóaljai, miután a szovjet 110. gárda-lövészhadosztály egységei Sárrétudvarit és Biharnagybajomot elfoglalták, hajnali 05 óra után Dancsháza körül és Bárándtól délkeletre létesítettek védőállásokat. A 73. páncélos-tüzérezred egy–egy 10,5 cm-es tarackokkal felszerelt gépvontatású osztálya Dancsházától északra, illetve Bihartordánál foglalt tüzelőállást. A 73/IV. páncélos-tüzérosztály 15 cm-es tarackjai maradtak Sáptól délre létesített állásaikban. A 73/III. páncélos-tüzérosztály – mint már utaltunk rá – idegen alárendeltségbe került.
Napközben a Nagyrábé elleni intézett támadásokat a németek két szovjet páncélos kilövésével visszaverték. Szovjet adatok szerint a 110. gárda-lövészhadosztály arcvonalán 14-én este a német 1. páncéloshadosztály 18 harckocsija tevékenykedett.716 Este, miután a 23. páncéloshadosztály erői beérkeztek, a hadosztály eddig Berettyóújfalunál harcoló vezetési törzse és kisebb kötelékei Földesre meneteltek.717
HL „Szovjetunió Hőse” iratmásolat-gyűjtemény (Tiszántúl) 192. o.
Kissel 99. o.
233A 23. páncéloshadosztály arcvonalszakaszán reggel 07 óra után heves tüzérségi és aknavető-tűzelőkészítést követően a 9. gárda-gépesítetthadtest ezred erejű támadásokat indított Mezősas ellen, de ezek eredménnyel nem jártak. A szovjetek először délkelet felől támadták Mezősast. A 128/2. páncélgránátos-század légvédelmi gépágyúk támogatásával visszaverte őket. A 128/II. páncélgránátos-zászlóaljat déli irányból támadták. Ekkor a Furtánál készenlétben álló páncéloscsoport ellenlökést indított, és Mezősastól két kilométerre nyugatra jelentős veszteségeket okozott a szovjeteknek. A német harckocsik tovább nem támadtak, mert a településtől délnyugatra már a szovjet páncéltörő ágyúk uralták a vidéket.
Az 51. páncélos-utászzászlóalj és a 126. páncélgránátos-ezred ellen Vekerd felől Zsáka irányában öt harckocsiból, két amerikai gyártmányú páncélozott szállító harcjárműből és mintegy 100 lövészből álló szovjet kötelék indított támadást, de a 128/III. páncélos-tüzérosztály tüze meghátrálásra kényszerítette őket. A szovjet csatarepülőgépek napközben többször is támadták Bakonszeget, ahol a 76. gyaloghadosztály erői este leváltották az 51. páncélos-utászzászlóaljat.
Délután 17 óra előtt a szovjetek betörtek Mezősas déli részére, de a 128/3. páncélgránátos-század két 2 cm-es önjáró légvédelmi gépágyú tűztámogatásával visszavetette őket a Kutas-csatorna hídja mögé, és ott biztosító állásokat létesített.
A szovjetek Berettyóújfalu ellen északkelet és délkelet felől indított támadásai ugyancsak kudarcot vallottak. Este 19 órától a 23. páncéloshadosztály harcoló alakulatai is megkezdték a település körül szemrevételezett állások megszállását. A néhány harckocsi által támogatott 128. páncélgránátos-ezred éjfélig Berettyóújfalu déli szélére húzódott vissza, és kisebb kötelékekkel a délnyugatra lévő csatornapartot is biztosította. A 128. páncélos-tüzérezred állásai Berettyóújfalutól nyugatra húzódtak.718 A szovjet felderítés pontosnak tekinthető adatai alapján a németek ereje a település körül egy megerősített gyalogezredet, 20–25 harckocsit és rohamlöveget, valamint három–négy tüzérüteget tett ki.719
Rebentisch 421. o.
Ölvedi 1965 21. o.
A település keleti és északkeleti szélén a 23. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportja helyezkedett el Rebentisch őrnagy parancsnoksága alatt. A harccsoportot megerősítették a körzetben harcoló 228. hadsereg-közvetlen rohamlövegdandárral, valamint a 109. páncélosdandár részeivel. Mezősason csak gyenge biztosító erők maradtak, amelyek csupán arra vártak, hogy a 76. gyaloghadosztály gránátosai visszavonuljanak, és ezután kiürítették a helységet.720
Kissel 99. o.
234Tömöry Jenő vezérkari ezredes 12. tartalékhadosztálya 14-én hajnalban még mindig Mezőpeterden volt. A hadosztály parancsnoka úgy intézkedett, hogy amint megindul a szovjet támadás a község ellen, a magyar csapatok vonuljanak vissza Berettyószentmárton keleti szegélyére. A 4. gárda-lovashadtest 30. lovashadosztálya 06 óráig birtokba is vette Mezőpeterdet, a 6. gárda-harckocsihadsereg 5. gárda-harckocsihadtestével közösen pedig Biharkeresztest.
Tömörynek az volt az elképzelése, hogy Berettyóújfaluban csatlakozik a német védőkhöz. A vezérkari ezredes reggel fél kilenc körül érte el Berettyószentmártont, de ott harcoló német vagy magyar csapatokat nem talált. A községben csupán összetömörült magyar és német vonatalakulatok tartózkodtak. Mindenfelé fejetlenség. A földön elszórt felszerelés és fegyverek hevertek. Időközben a 2. gépkocsizó lövészzászlóalj már beérkezett Mezőpeterd felől. A zászlóaljat Tömöry Berettyószentmárton keleti szegélyén rendelte védelembe, de az – a kapott parancs ellenére – hamarosan innen is visszavonult. Fél tíz körül a szovjetek rakéta-sorozatvetőkkel lőtték a községet, mire a pánik a tetőfokára hágott, és mindenki (még az ekkor megérkező 53. határvadász-zászlóalj is) nyugat felé menekült. Tömöry vezérkari ezredes gyakorlatilag csapatok nélkül maradt.
A 12. tartalékhadosztály parancsnoka déltájban felkereste a 76. gyaloghadosztály parancsnokának Bakonszegnél létesített harcálláspontját. Tömöry itt tanúja lett a szovjet csatarepülőgépek egyik alacsonytámadásának:
„Bakonszegen… egy heves orosz repülő-alacsonytámadást is kaptunk (az első ilyen, amit láttam), amit körülbelül 1 orosz vadászrepülő [helyesen csatarepülő – Sz.N.] század hajtott végre időnkénti átrepüléssel, amely alatt géppuskázták és bombázták a falut. A lehangoló nem az anyagi veszteség volt (5–6 ember és 2–3 szarvasmarha), hanem az a teljes tehetetlenség, amivel ezt tűrnünk kellett!”721
Tömöry 35. o.
Abraham altábornagy azt javasolta Tömörynek, hogy felbomlott, harcértékkel már nem rendelkező alakulatait meneteltesse Bihartorda, Sáp és Földes körzetébe, és itt próbáljon meg a 4. tábori póthadosztály és a 12. tartalékhadosztály roncsaiból egy valamennyire még bevethető magyar kötelékek összeállítani.
A magyar csapatok még meglévő nehézfegyvereit a németek, azok kezelőivel együtt, kölcsönkérték. Mivel Tömörynek hosszabb ideje semmi kapcsolata nem volt magyar elöljáróival, jobb híján elfogadta a németek javaslatát, de megkérte őket, hogy erről tegyenek jelentést a magyar 235hadvezetésnek is. A németek ezután gyorsan összeszedték a két magyar hadosztály összesen 14 darab 7,5 cm-es gépvontatású páncéltörő ágyúját, és azokat kezelőikkel együtt a német páncélvadász-alakulatokhoz vezényelték. A magyar csapatoknak Földes körül kellett gyülekezniük, ezért Tömöry vezérkari ezredes is oda indult.
A 12. tartalékhadosztály parancsnoka Földesen tanúja volt, amint a települést keletről biztosító német 1. páncélosezred Panthereinek egyik tisztje felelősségre vonta a visszavonuló magyarokat. Tömöry így emlékezik:
„[…] hirtelen egy fekete egyenruhás német páncélos hadnagy penderedett elém és minden köszöntés nélkül elkezdte szidalmazni a magyarokat, hogy azok miért nem védik saját hazájukat. Midőn megmagyaráztam neki, hogy ő még túl fiatal ahhoz, hogy a magyarságot szidalmazhassa, kissé lejjebb szállt, és ’legalább tiszteket kért a páncélosok kíséretére’, mert mint mondá, a páncéloshadosztály gránátosai elfogytak már. Értésére adtam, hogy erre nem számíthat, de parancsnokával szeretnék találkozni. Erre – ahogy jött – köszönés nélkül eltávozott.”722
Tömöry 35. o.
A reggeli órákban a 76. gyaloghadosztály északi szárnyát is páncélosokkal támogatott lövészgyalogság támadásai érték. A 178. gránátos-ezred a toldi pusztát védte dél felől. A szovjetek a magyarok által kiürített Mezőpeterden keresztül hátba támadták a németeket, de a két tűz közé került gránátosok a 1176. rohamlövegosztály Jagdpanzer 38(t) vadászpáncélosainak támogatásával sötétedésig még megtartották állásaikat. Este azután a még német kézen lévő Mezősason keresztül Berettyóújfalura vonultak vissza. Visszahúzódásukat a 23/3. páncélosszázad (Quintel főhadnagy) Panzer IV harckocsijainak Told felé végrehajtott korlátozott célú előretörése könnyítette meg. A 178/I. gránátos-zászlóalj Mezősasnál ennek ellenére éppen csak elkerülte a teljes megsemmisülést, de alig ért be Berettyóújfalura, máris parancsot kapott, hogy indítson ellenlökést.723
76. Inf. Div. 407–408. o.
A német 76. gyaloghadosztály már napközben visszavonult részei leváltották a 23. páncéloshadosztály kötelékeit Bakonszeg körzetében, és a településtől keletre foglaltak védőállást. A hadosztályparancsnok harcálláspontját, amelyet délben Tömöry vezérkari ezredes is felkeresett, innen északkeletre, egy tanyán rendezték be.724
Kissel 98. o.
A 109. páncélosdandárt az október 12-i Hajdúszoboszló elleni kudarcba fulladt támadás után minden valószínűség szerint Debrecenen keresztül 236meneteltetve a 23. páncéloshadosztály alárendeltségébe utalták, hiszen 14-én a dandár egyes harcképes kötelékei e hadosztály egyik páncélozott harccsoportjának (Panzergruppe Fischer) alárendeltségében Derecske körzetéből Konyáron át Berettyóújfalu felé nyomultak előre. A német támadás azonban Hencidától északra a szovjetek jól szervezett védelmével szemben elakadt.725
HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 14. 10. 1944 (625. tekercs 7 209415. felvétel), valamint Kissel 99. o.
A páncélos-előretörés kudarcának oka a német 6. hadsereg törzse szerint a 2109. páncélgránátos-zászlóalj gyenge harcképessége volt. A zászlóalj sem a járművezetők, sem a híradótechnika, sem pedig a fegyverzettechnika szempontjából nem volt alkalmas bevetésre. Ezért Breith páncélos tábornok törzse a páncélosdandár részeit az 1. páncéloshadosztályba akarta betagolni, illetve annak alakulataival közösen alkalmazni.726 Éjszaka a 109. páncélosdandár 2109. páncélososztályának más részei a 23. páncéloshadosztály másik páncélozott harccsoportjával (Panzergruppe Rebentisch) közösen Berettyóújfalu keleti és északkeleti szélét biztosították.727
HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 14. 10. 1944 (625. tekercs 7 209071. felvétel).
Kissel 99. o.
Ezzel a „Breith” páncéloscsoport erői a Sebes-Körös és a Berettyó közötti területet szinte teljesen kiürítették. Az itt, valamint Nagyvárad körül október 10–14. között lezajlott harcokban a német–magyar csapatok – szovjet adatok szerint – 1200 halottat, 9650 hadifoglyot, 115 harckocsit és rohamlöveget, 85 lövészpáncélost és felderítő páncélgépkocsit, 395 különféle löveget és 91 repülőgépet veszítettek.728
Ölvedi 1965 22. o.
A 46. gyaloghadosztály 97. gránátos-ezrede Kismarját védte, amelyet nyugati, déli és délnyugati irányból támadtak. A szovjetek a német adatok szerint 15 páncélost veszítettek.
A szovjetek 14-ére virradó éjjel 01 órakor 12 páncélossal és 50 tehergépkocsival a Kösmő patak hídjánál áthaladtak Paptamási községen, és egy félórás pihenő után Kismarja felé indultak. A környéken Förster százados, a 76. gyaloghadosztály 176. tábori pótzászlóaljának parancsnoka vezetésével egy német–magyar vegyes harccsoport védekezett. A kötelék a német tábori pótzászlóalj egyik századából (150 fő), egy magyar utászszázadból (160 fő), a magyar 48/III. gyalogzászlóalj roncsaiból (40 fő), egy magyar csendőrszakaszból (40 fő) és egy német–magyar riadószázadból (120 fő) állt. A német–magyar biztosító erők a szovjetek elől Paptamásitól visszavonultak Jákóhodostól egy kilométerre nyugatra.729
BA–MA RH 24-72/43 Blatt 39.
Hegyközújlaktól délre a gyülekező szovjet–román csapatokat a német–magyar ütegek hatásos tüzérségi tüze már a megindulási állásokban szétverte.
237A Nagyváradtól északkeletre elterülő erdős-hegyes vidéken a 76. gyaloghadosztály 203. gránátos-ezrede északkelet felől Kővágig nyomult előre, és támadását Borszeg felé folytatta. Ennek ellenére napközben a szovjetek teljes hosszában birtokba vették a Kolozsvár felől Nagyváradra vezető utat és vasútvonalat.730
HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 14. 10. 1944 (625. tekercs 7 209413. felvétel)
A szovjet légierő felderítő- és csatarepülőgépei főleg Nagyvárad körzetében tevékenykedtek. A német I. repülőhadtest éjszakai csatarepülőgépei 14-ére virradóra bombázták Hajdúszoboszlót. Napközben a német légierő 180 bevetést repült, súlyponttal Debrecen délnyugati térségében. Ezek során kilőttek egy harckocsit, 60 gépjárművet, 50 fogatolt járművet és hat vasúti tartálykocsit. Püspökladányt bombákkal támadták.731
HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 14. 10. 1944 (625. tekercs 7 209416. felvétel).
Aznap a német csapatok 24 szovjet páncélos kilövését jelentették. Ezzel együtt német adatok szerint október 8-a óta a 2. Ukrán Front 344 harckocsit és önjáró löveget veszített.732
HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 14. 10. 1944 (625. tekercs 7 209419. felvétel).
A német 6. hadsereg újabb erősítésekre számíthatott. A „Wöhler” seregcsoport a 3. hegyihadosztály 138. hegyivadász-ezredét (két zászlóaljjal) egy könnyű tábori tüzérosztállyal együtt útba indította Margitta felé.
Fretter-Pico tüzérségi tábornok úgy tervezte, hogy következő nap is megpróbálják Karcag aznap kudarcba fulladt elfoglalását, de a 23. páncéloshadosztály és a 76. gyaloghadosztály erőit már visszavonták a Berettyó menti védőállásokba. A magyar VII. hadtest 4. tábori pót- és 12. tartalékhadosztályának roncsait a német hadsereg alárendeltségéből ki akarták vonni, és Debrecenben gyülekeztetni.733
HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 14. 10. 1944 (625. tekercs 7 209418. felvétel).
A német Dél Hadseregcsoport számára aznap egyértelművé vált, hogy korábbi reménye a szovjetek Debrecennél való bekerítésére és megsemmisítésére szertefoszlott. A továbbiakban a németek csupán a szovjetek újabb gyors északi irányú előrenyomulását próbálhatták megakadályozni Berettyóújfalu körzetéből.734
HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 14. 10. 1944 (625. tekercs 7 209070. felvétel).
23810. csatanap: 1944. október 15. vasárnap
(Időjárás: borult, csak rövid időre felszakadozó felhőzet, 18 Celsius-fok, a mellékutak általában szárazak.)
Október 15-én a Kisújszállást tartó SS-páncélgránátosok déli és északi irányból indított, összpontosított szovjet támadásokat vertek vissza, és két szovjet harckocsit kilőttek. A 4. „Polizei” SS-páncélgránátos-hadosztály egyik ezrede által Kenderes felől délkeleti irányban indított tehermentesítő támadás azonban nem ért el eredményt. A szovjet rakéta-sorozatvetők este tűzcsapást mértek Kisújszállás német kézben lévő részére. A településen bekerített 8/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj helyzete tarthatatlanná vált, de egyelőre nem tudott visszavonulni, mert a Törökszentmiklós felé vezető út már szovjet kézben volt. Az SS-páncélgránátosok végül 16-ára virradóra nyugati irányban kitörtek, és feladták Kisújszállás északi részét is.735
Tagesberichte 127. o., valamint Borus 22. o.
A Szolnok–Mezőtúr vasútvonal mentén, dél-délkeleti irányból előrenyomuló román 2. gyaloghadosztály és az ennek jobbszárnyán támadó szovjet 243. lövészhadosztály csapatai napközben elérték a Törökszentmiklósról Szolnokra vezető utat. Egy másik ezred erejű szovjet csoportosítás a helységtől keletre támadott. A 2. gyaloghadosztály főerői a nap végére elérték Törökszentmiklós nyugati szegélyét. Törökszentmiklós körzetében csak egy német zászlóalj harcolt.
A román hadosztály parancsnoka, Dumitru Tudose dandártábornok egy zászlóaljat átcsoportosított a Szolnoktól délre lévő Tisza-kanyarba. E zászlóaljnak az volt a feladata, hogy biztosítsa az összeköttetést a román 4. gyaloghadosztállyal, amely kora délután megkezdte a Szolnoktól délre harcoló szovjet 409. lövészhadosztály felváltását. Ezt a lövészhadosztályt is a 4. „Polizei” SS-páncélgránátos-hadosztály ellen vetették be. A román hadosztály a váltást csak 16-ára virradó éjszaka fejezte be.736
Fejezetek 275–276. o.
A 13. páncéloshadosztály által védett Nádudvar ellen 15-ére virradóra zászlóalj erejű szovjet támadás indult, azonban minden eredmény nélkül.737
HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 15. 10. 1944 (625. tekercs 7 209420. felvétel).
A szovjet csapatok a „Feldherrnhalle” páncélgránátos-hadosztály harccsoportjával szemben reggelre kisebb betörést értek el Kaba északnyugati részén. A betörés felszámolására német ellenlökés indult, de ez egyelőre nem vezetett eredményre.
239Napközben Kabát újabb támadások érték déli, délnyugati és északnyugati irányból. A szovjet páncélosok ismét a hadosztály-harcálláspontig törtek előre. Itt a német páncélgránátosoknak sikerült leválasztaniuk róluk a támogató lövészeket, majd a rohamlövegek segítségével megsemmisíteni őket. A németeket az 1. páncéloshadosztály 73. páncélos-tüzérezredének 7. és 9. ütege is támogatta.
Délután a harccsoport ellenlökést indított a szovjet által birtokba vett Tetétlen visszafoglalására. A németek első kísérletét a szovjetek visszaverték. Ekkor a harccsoport tüzérsége tűz alá vette a települést, s ennek fedezetében támadásra indultak a StuG. III rohamlövegek is. A németek négy szovjet önjáró löveget kilőttek és a helységet visszafoglalták.738
HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 15. 10. 1944 (625. tekercs 7 209420. felvétel), Tagesmeldung vom 15. 10. 1944 (625. tekercs 7 209422. felvétel), valamint Kissel 102. o.
Az 1. páncéloshadosztály lerövidített arcvonalát aznap nem érte jelentős támadás. Csupán a 113/10. páncélos-utászszázad indított támadást Földesről a szovjetek egyik köteléke ellen, amely Földes és Berettyóújfalu között próbált benyomulni a német vonalak közé. A páncélos-utászok a 23. páncéloshadosztály Berettyóújfaluról a műhelyszázadhoz igyekvő néhány sérült harckocsijával együtt megakadályozták a szovjetek előrenyomulását, 120 hadifoglyot ejtettek és 12 páncéltörő ágyút zsákmányoltak.739
Kissel 101. o.
A magyar 16. rohamtüzérosztály parancsnoka, Bernolák Pál őrnagy a Horthy-proklamáció elhangzása után a debreceni német katonai hatóságokkal közölte, hogy ő és alakulata tovább harcol a németek oldalán.740 A debreceni magyar katonai parancsnokság gépkocsira szerelt hangszóróval további kitartásra és harcra szólította fel a lakosságot.741
Kozma-napló 140. o.
Kalendáriom 66. o.
A „Fischer” páncéloscsoport továbbra is Derecskét védte az északnyugat felől támadó szovjetekkel szemben. Kora délután a harccsoport egyik tisztje a rádióban közétett magyar fegyverszüneti proklamáció miatt azt a feladatot kapta, hogy két Panther harckocsival és 65 fő gyalogságként alkalmazott páncélos katonával váltsa le a magyar hídőrséget, és szállja meg a tokaji Tisza-hidat. A német különítmény este 19 órára teljesítette a feladatot.742
Kissel 102. o.
A magyar 12. tartalékhadosztály parancsnoka, Tömöry vezérkari ezredes 15-én hajnalban ért Derecskére. Egy mellékutcában megtalálta a 23. páncéloshadosztály hadosztályparancsnoki harcálláspontját, amelyet négy Panther harckocsi biztosított. A német hadosztály parancsnoka, von Radowitz vezérőrnagy még aludt. A hadosztály 1. (hadműveleti) 240vezérkari tisztje, Weberstedt vezérkari alezredes közölte, hogy a magyar VII. hadtest parancsnoksága már elhagyta Derecskét, és valószínűleg Debrecenbe települt át. Ezután Tömöry hozzákezdett a még mindig hátraözönlő magyar csapatok rendezéséhez. A 12. tartalékhadosztály alakulatait Hosszúpályiba, a 4. tábori póthadosztály kötelékeit Hajdúbagosba, a vonalalakulatokat és intézeteket pedig Monostorpályiba irányította. Tömöry ezután Hosszúpályiba indult, ahová a hadosztályparancsnokságot szánta.
A Kormányzó hadparancsát a 12. tartalékhadosztály parancsnoka 13 óra 20 perc körül kapta meg a hadosztály hírközpontjának ügyeletes tisztjétől. Tömöry vezérkari ezredes így festette le a rá bízott csapatok helyzetét a kormányzói bejelentés után:
„A szétvert roncsok majdnem minden nehézfegyver nélkül, még alosztályokba sem mindenütt besorolva, tekintéllyel rendelkező parancsnokok nélkül a világűrben! Semmi elöljáróval összeköttetés nincs! Mellettünk, előttünk és mögöttünk az ismeretlen orosz páncélosok, Derecskén a 23. német páncéloshadosztály. Bizony úgy éreztem magam, mint a fába szorult féreg! Mi lesz, ha akár az orosz, akár a német páncélosok végigsétálnak ezen a pár ezer kimerült és amúgy is lelkét vesztett szerencsétlen magyar katonán?”743
Tömöry 38. o.
Tömöry a három községben riadót rendelt el, és utasítást adott azok védelmére. Este 18 órára Hosszúpályiba hadosztályparancsnoki tiszti gyűlést rendelt el, abban reménykedve, hogy addigra elöljáróitól utasításokat kap.
Közben 14 óra 20 perc körül a német 23. páncéloshadosztály két géppisztolyos hadnagya érkezett Hosszúpályiba, és a von Radowitz vezérőrnagytól kapott utasításnak megfelelően megkérdezték a 12. tartalékhadosztály parancsnokát: tovább harcol-e, vagy sem? Utóbbi esetben letartóztatták volna Tömöryt, és a páncéloshadosztály harcálláspontjára vitték volna. A fegyveres magyar tisztek körében álló Tömöry azzal szerelte le a németeket, hogy önként velük tart, és személyesen tisztázza a dolgot von Radowitz vezérőrnaggyal. A 23. páncéloshadosztály parancsnokával történt találkozásra Tömöry így emlékezett:
„Derecskén a 23. hadosztály parancsnokánál, von Radowitz vezérőrnagynál azzal jelentkeztem: ’Tábornok úr! Az Ön emberei le akartak tartóztatni! Önként jöttem el! Itt vagyok!’ Radowitz vezérőrnagy – megjegyzésemet figyelmen kívül hagyva – nyugodtan azt válaszolta: ’Tiszta vizet akarok önteni a pohárba! Kénytelen voltam – esetleg jobb érzésem ellenére is – megtenni azokat az 241intézkedéseket, amiket csapataim biztonsága és a német érdek megkövetel! Nem engedhetjük meg a romániai katasztrófa megismétlődését.’ ’Mi nem vagyunk románok!’ – feleltem. ’Magyar katona még ellenfelét sem támadta hátba, szövetségese mellett pedig a végsőkig kitart.’ ’De az Önök Kormányzója úgy látszik másként gondolkozik!’ – mondta Radowitz. A további beszélgetésben ecseteltem a csapatok helyzetét – s amint ő is tudja – jelenlegi állapotukban semmiféle harcra nem alkalmasak, s ellenük akkor sem tudnánk fellépni, ha ezt elöljáróim elrendelnék. Velük különben semmi összeköttetésem nincs! A ’Hadparancs’ különben sem tartalmaz semmi konkrétumot!”744
Tömöry 40. o.
Hamarosan Weberstedt vezérkari alezredes jött be a beszélgetés helyszínéül szolgáló szobába, és átadta hadosztályparancsnokának a Honvéd Vezérkar főnökétől érkezett táviratot, amelyben az állt, hogy a magyar csapatok tovább harcolnak a németek oldalán.
Ezután Tömöry visszatérhetett csapataihoz, ahol a tiszti gyűlésen mintegy 100 tiszt előtt beszámolt a hallottakról. Közben beérkezett a VII. hadtest parancsa is, miszerint Tömöry vezérkari ezredes a két magyar hadosztály maradványait másnap vezesse Debrecenbe. A 12. tartalékhadosztály parancsnoka kiadta menetintézkedését: indulás 16-án hajnali 04 órakor.745
Tömöry 40. o.
A szovjet 10. gárda-lovashadosztály csapatai a 7. gépesítetthadtest 63. gépesítettdandárával közösen kora reggel észak-északkelet felől újabb támadást indítottak Berettyóújfalu ellen.746
Ölvedi 1965 22. o.
A 23. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportja (Panzergruppe Rebentisch) a 109. páncélosdandár és a 228. hadsereg-közvetlen rohamlövegdandár elemeivel közösen a helység keleti és északkeleti peremén felvette a harcot. A szovjet lovasság lóról szállva, három harckocsi támogatásával, ezred erővel indult rohamra. A német harccsoport a páncélosokat fel tudta ugyan tartóztatni, de a széles arcvonalon beszivárgó gyalogsággal a harckocsik és lövészpáncélosok már nem boldogultak. Ezért a németek lassan Berettyóújfalu belső területe felé hátráltak. Ismét bebizonyosodott, hogy még a lövészpáncélosok által támogatott, korszerű harckocsik sem képesek megvédeni önmagukban egy beépített területet ellenséges gyalogsági támadás ellen, ha nem áll rendelkezésre saját gyalogsági támogatás.
A súlyos helyzetet a település délkeleti részéből, némi pihenő után beérkező 178. gránátos-ezred oldotta meg, amely már korábban azt a feladatot kapta, hogy váltsa le a páncélozott harccsoportot. Ebben a 242helyzetben azonban leváltásról szó sem lehetett. Amikor a német harckocsik és lövészpáncélosok már a gránátosokkal együtt indítottak ellenlökést, kiszorították a szovjeteket Berettyóújfalu területéről, annak ellenére, hogy azok elszánt ellenállást tanúsítottak. A három betört szovjet harckocsiból kettőt kilőttek. Ezt követően a gránátos-ezred Berettyóújfalu keleti és északkeleti szélén foglalt védőállást, leváltva a páncélosokat.747
Rebentisch 421–422. o.
A késő délutáni órákban már három szovjet lovashadosztály és két gépesítettdandár rohamozta Berettyóújfalut, de a települést továbbra sem tudták elfoglalni. A 7. gépesítetthadtest 16. gépesítettdandára sem teljesítette feladatát: nem tudott csatlakozni hadteste zöméhez, mivel támadása Rétszentmiklós déli területén elakadt.748
Ölvedi 1965 22. o.
Berettyóújfalu déli előterében is harcok folytak. A szovjet 30. lovashadosztály és a 64. gépesítettdandár elfoglalta Berettyószentmártont.
A 128. páncélgránátos-ezred itt egy darabig visszaverte a szovjetek tüzérségi, aknavető- és páncéltörőágyú-tűzzel előkészített, 07 óra 50 perckor kezdődő rohamait. Két szovjet lovasezred délelőtt 10 óra körül mégis átkelt a Berettyó északi partjára, és támadást indított Berettyóújfalu ellen. Ezzel egy időben a 7. gépesítetthadtest 41. gárda-harckocsidandára birtokba vette Toldot. Plijev altábornagy délután a Berettyóújfalutól délre lévő körzetbe irányította a 9. gárda-lovashadosztályt is.
A nap további részében főleg tüzérségi és aknavetőtűz érte a német állásokat, de 16 óra 30 perckor a szovjetek ismét gyalogsági rohammal próbálkoztak. A kísérlet azonban a német tüzérség és a géppuskák tüzében összeomlott. Az esti órákban a harcok elcsendesedtek.749
Kissel 100-101. o.
A nap második felében a 6. gárda-harckocsihadsereg csapatai is felzárkóztak. Az 5. gárda-harckocsihadtest Gáborján, a 9. gárda-gépesítetthadtest pedig Berettyószentmárton körzetében indított támadást délután 15 óra körül az átkelőhelyek birtokbavételére. Az 5. gárda-harckocsihadtest még aznap át is kelt a Berettyón, és északi irányból támadást indított Gáborján elfoglalására. A 9. gárda-gépesítetthadtest délről rohamozta meg a községet.750
Ölvedi 1965 23–24. o.
Malinovszkij marsall október 13-án és 14-én jelentős időveszteséggel járó, elhúzódó harcokba kényszerítette a „Plijev” lovas-gépesített csoportot. Miután a német 6. hadsereg 14-én megkezdte a Sebes-Körös és a Berettyó közének kiürítését, Berettyóújfalu elveszítette hadműveleti jelentőségét. Mindezt azonban 2. Ukrán Front parancsnoka egyelőre nem ismerte fel. Csak 15-én 14 órakor kiadott újabb parancsában intézkedett 243arról, hogy a lovas-gépesített csoport 16-án már északi irányban, Derecskére mérjen csapást, és Berettyóújfalu elfoglalását hagyja a 6. gárda-harckocsihadseregre.
A kapott újabb feladat igen nehéz helyzetbe hozta Plijev altábornagy hadtesteit. A 4. gárda-lovashadtest három hadosztálya és a 7. gépesítetthadtest két gépesítettdandára Berettyóújfalunál harcolt. Ezeket az alakulatokat előbb ki kellett vonni a küzdelemből. Ezért csupán a 41. gárdaharckocsidandár állt Plijev rendelkezésre, amely Told elfoglalása után Gáborján körzetében gyülekezett.
Plijev azt a parancsot adta a 4. gárda-lovashadtestnek, hogy a Berettyóújfalu–Derecske műút mentén és ettől nyugatra támadva 16-án reggel 06 órára vegye birtokba Derecske déli és nyugati felét. A 7. gépesítetthadtest feladata az volt, hogy Szentpéterszeg–Gáborján–Konyár– –Derecske útvonalon törjön előre északi irányban, és 16-án reggel 05 órára foglalja el a Derecskétől két kilométerre délkeletre lévő 93-as magassági pontot, valamint a település keleti részét. A 6. gárda-lovashadtest a találkozás meggyorsítása érdekében ugyancsak indítson támadást Derecske irányában.751
Ölvedi 1965 25. o.
Este a 76. gyaloghadosztályt a 23. páncéloshadosztálynak rendelték alá. Erőinek a 128. páncélgránátos-ezredet kellett leváltania. Abraham altábornagy ebbe nem nyugodott bele, és segédtisztjével együtt a Debrecenben lévő III. páncéloshadtest-parancsnokságra hajtott, hogy visszavonassa az intézkedést. Visszatérni azonban már nem tudott, mivel a szovjetek időközben a Derecskétől délre harcoló német csapatok utánpótlási vonalát ismét elvágták. Ebben a helyzetben a gyaloghadosztály vezetését a 178. gránátos-ezred parancsnoka, Kissel ezredes vette át. A 23. páncéloshadosztályon keresztül az a parancs érkezett, hogy a 76. gyaloghadosztály még az esti órákban vonuljon vissza Derecskére. A szovjetek viszont már a reggeli órákban átvágták a Berettyóújfalu és Derecske közötti utat. Így a hadosztály keleti szárnyát csak nyugat felé lehetett visszavonni. Ahhoz, hogy észak felé tudjanak visszavonulni, a német gránátosoknak át kellett törni a szovjet állásokon. A támadást a 16-ára virradó éjszakára tervezték.752
76. Inf. Div. 408. o.
A 46. gyaloghadosztály Kismarjánál tartott hídfőjét a szovjetek 15-ére virradó éjjel ezred erejű támadással felszámolták, és a települést is elfoglalták. A németek felrobbantották a közúti és vasúti hidat. A „Gorskov” lovas-harckocsicsoport négy páncélossal betört Szalárd délnyugati részébe.753
HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 15. 10. 1944 (625. tekercs 7 209420. felvétel)
244Napközben a 46. gyaloghadosztály kétharmada Esztárnál és Pocsajnál súlyos harcokat vívott a nyugat és dél felől támadó 33. lövészhadtest szovjet–román csapataival, amelyeket a német gránátosok egyelőre feltartóztattak. A „Gorskov” lovas-harckocsicsoport erői azonban Paptamási körzetében páncélosok támogatásával átkeltek a Berettyón, majd birtokba vették Biharvajdát, Hegyközszentimrét és Szalárdot. Ezt követően tovább nyomultak előre észak felé. A 46. gyaloghadosztály egyik ezred-harccsoportja észak felől támadást indított, és visszafoglalta Bihardiószeget. A németek innen két szovjet harckocsi megsemmisítését jelentették.754
HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 15. 10. 1944 (625. tekercs 7 209422. felvétel)
A szovjet vadász- és csatarepülőgépek tevékenysége aznap nem volt jelentős a német 6. hadsereg vonalai felett. Hajdúszoboszlót 15-ére virradóra újabb német éjszakai csatarepülő-támadás érte. A 4. légiflotta repülőgépei napközben továbbra is Debrecen déli és délnyugati térségében repülték az aznapi 280 bevetésük legtöbbjét. A csatarepülőgépek a szovjet–román menetoszlopokat és a tüzérségi állásokat támadták. Jelentéseik szerint 80 gépjárművet és 60 fogatolt járművet semmisítettek meg.755
HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 15. 10. 1944 (625. tekercs 7 209423. felvétel).
Este a III. páncéloshadtest vezérkari főnöke, Berendsen vezérkari ezredes a következőket jegyezte fel:
„Már csak újabb erők idevezénylése esetén lehet azzal számolni, hogy a [„Breith” – Sz.N.] páncéloscsoport teljesítheti feladatát, vagyis a Dél Hadseregcsoport Tisza felé visszavonuló szárnyának fedezését.
A helyzet az erők jelentős összpontosítását követeli meg, úgy a jobbszárnyon Kabánál, mint középen Berettyóújfalunál. Ennek megfelelően megparancsoltuk a „Feldherrnhalle” hadosztály megtámogatását a 13. páncéloshadosztály által, és a 23. páncéloshadosztály támadását kelet felé.”756
Kissel 102–103. o.
A „Wöhler” seregcsoporttól átvezényelt megerősített 138. hegyivadász-ezred és a magyar 2. páncéloshadosztály néhány alakulata a délután folyamán beérkezett Margittára.
A magyar hadosztálytól megérkezett a 3/I. harckocsi-zászlóalj egy része nyolc Turán–40 és egy Panther harckocsival, egy gépkocsizó lövészzászlóalj, a 2. felderítő-zászlóalj, a hadosztály-tüzérség zöme, három 4 cm-es légvédelmi gépágyú, a 2. páncélos-utászzászlóalj részei és hat 7,5 cm-es gépvontatású páncéltörő ágyú. Menetben volt még ide a 3/I. harckocsi-zászlóalj zöme (egy Panther, 16 Panzer IV, négy Turán–75, 10 Turán–40 245és két Nimród páncélos gépágyú757), két gépkocsizó lövészzászlóalj, az utászzászlóalj másik fele, és a hadosztály-tüzérség fennmaradó része. A menetelő magyar csapatrészeknek előreláthatólag éjfélig kellett volna megérkezniük Margittára.758
Ezek csak a bevethető állapotban lévő magyar páncélosok.
BA–MA RH 20-8/242 Blatt 132.
A magyar csapatok azonban nem álltak meg, és nem vették át a körzet biztosítását az észak felé törő „Gorskov” lovas-harckocsicsoport ellenében, mint ahogy azt a „Wöhler” seregcsoport még 14-én 15 órakor Veress Lajos vezérezredesnek, a magyar 2. hadsereg parancsnokának parancsba adta, hanem a Veresstől aznap kapott újabb utasítás értelmében folytatták visszavonulásukat Nagykárolyon keresztül Tokaj és a Tisza felé. Erről a „Wöhler” seregcsoport csak az esti órákban értesült, és elkezdte gőzerővel keresni a magyar 2. páncéloshadosztályt. A 25. honvéd gyaloghadosztály ugyancsak német engedély nélkül vált ki az arcvonalból, és tehergépkocsi-szállítással Polgár irányába indult.759
Lásd erről HL KTB/HGr. Süd Verhalten des Generalobersten Verres (626. tekercs 7 209623. felvétel).
Erről értesülve von Grolman vezérőrnagy, a hadseregcsoport vezérkari főnöke 21 óra 30 perckor parancsot adott a „Wöhler” seregcsoportnak, hogy a 8. „Florian Geyer” SS-lovashadosztály erőivel vegye őrizetbe Veress vezérezredest.760
HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 15. 10. 1944 (625. tekercs 7 209080. felvétel).
A német 6. hadsereg a továbbiakban a 4. „Polizei” SS-páncélgránátos-hadosztályt vissza akarta vonni a Törökszentmiklós–Fegyvernek vonalra, hogy a felszabaduló erőkkel megtisztítsa a Szolnok felé vezető utat, illetve lehetőséget teremtsen egy újabb korlátozott célú támadáshoz. Azzal azonban teljesen tisztában voltak a hadseregcsoportnál is, hogy Szolnoknál csak akkor nyerhetik vissza a kezdeményezést, ha újabb erőket kapnak. A magyar fegyverszüneti kérelem miatt ugyanis Hitler parancsára Budapesten belpolitikai-karhatalmi célokra visszatartották a 24. páncéloshadosztály és 503. nehézpáncélos-osztály szállítmányait. A német páncéloshadosztály öt szállítmánya már a magyar fővárosban volt, másik hat pedig Budapesten kívül várakozott.761
HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 15. 10. 1944 (625. tekercs 7 209082. felvétel).
Fretter-Pico tábornok hadseregének második legfontosabb feladata az volt, hogy valamilyen eszközzel lezárja a szovjetek által Berettyóújfalu és Esztár között szakított rést. Ezzel összefüggésben a németek azt is tervezték, hogy Pocsaj és Szalárd között visszafoglalják a Berettyó vonalát.762
HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 15. 10. 1944 (625. tekercs 7 209424. és köv. felvétel).
24611. csatanap: 1944. október 16. hétfő
(Időjárás: délelőtt talaj menti köd, később enyhén felhős, 18 Celsius-fok, az utak általában járhatók.)
A IV. páncéloshadtest 4. „Polizei” SS-páncélgránátos-hadosztálya 16-ára virradóra visszavetette a Törökszentmiklóstól nyugatra előretört román 2. gyaloghadosztályt, és visszaverte a településtől keletre indított szovjet támadásokat is. A Kisújszálláson bekerített 8/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj előző este kitört nyugat felé, és egyesült ezredével.763
HL KTB/HGr. Süd Morgenmeldung vom 16. 10. 1944 (625. tekercs 7 209426. felvétel).
Napközben a szovjetek ezred erejű támadása a Kisújszállás– –Törökszentmiklós vasútvonal mentén betört a németek állásaiba Törökszentmiklóstól keletre, Fegyvernek vasútállomás környékén. Az SS-páncélgránátosok ellenlökést indítottak, és felszámolták a betörést. Időközben Kunhegyest és Kunmadarast ismét szovjet csapatok foglalták el.764
HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 16. 10. 1944 (625. tekercs 7 209428. felvétel).
A 24. páncéloshadosztály első szállítmányai aznap beérkeztek Szolnokra, és a IV. páncéloshadtest alárendeltségébe kerültek.765 A németek számára létfontosságú erősítést jelentő hadosztály vasúti szállítását jelentősen hátráltatták az állandó légitámadások.
HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 16. 10. 1944 (625. tekercs 7 209431. felvétel)
A III. páncéloshadtest harcálláspontja Debrecenből Hajdúböszörménybe települt át. A hadtest arcvonalán reggel a 13. páncéloshadosztály páncélosokkal megerősített 66. páncélgránátos-ezredével korlátozott célú támadást indított délkelet felé, hogy az erősen szorongatott „Feldherrnhalle” páncélgránátos-hadosztály harccsoportjára nehezedő nyomást csökkentse, és az azzal megszakadt kapcsolatot ismét felvegye. A Nádudvar–Kaba út mentén előretörő németek keletről megkerülték a Hajdúszoboszló felé vezető út körzetében kiépített szovjet biztosító állásokat, de Kabától egy kilométerre északnyugatra már szilárd védelembe ütköztek. Támadásuk itt elakadt. Noha néhány órára a németeknek sikerült megbénítani a szovjet utánszállítást északkelet felé, a „Feldherrnhalle” páncélgránátos-harccsoporttal való kapcsolatfelvétel után a 13. páncéloshadosztály itt bevett erői visszatértek Nádudvarra. A hadosztály fedezetlen nyugati szárnyán a szovjet 53. hadsereg erői zavartalanul nyomultak előre észak-északnyugat felé.766
Ölvedi 1965 26. o.
247A szovjet 1. gárda-légideszant-hadosztály egyik zászlóalja Nádudvartól négy kilométerre délre, a vasúti megálló környékén átvágta a Kaba–Nádudvar műutat, s ezzel kapcsolatot létesített a bekerített 6. gárda-lovashadtest csapataival.767
HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 16. 10. 1944 (625. tekercs 7 209428. felvétel), valamint Kissel 107–108. o.
A szovjeteknek sötétedés után, 21 óra körül végre sikerült Püspökladányból egy 44 tehergépkocsiból álló oszloppal (parancsnoka Pavlenko százados) Kabától északra átjutni a hézagos német vonalakon, és bejutni Hajdúszoboszlóra. A gépjármű-oszlop jelentős utánpótlást szállított a hat napja bekerített, lőszer- és üzemanyaghiányban szenvedő, s már csaknem felbomlott 6. gárda-lovashadtest erőinek.768
Ölvedi 1965 26. o.
A „Feldherrnhalle” páncélgránátos-hadosztály harccsoportja ezalatt tovább védte Kabát az észak, dél és délnyugat felől érkező támadásokkal szemben. A szovjet 18. harckocsihadtest és az 1. gárda-légideszant-hadosztály erői reggel ugyan északkelet felől átkarolták a helységet, de a harckocsik támogatásával rohamozó szovjetek kísérletei mégis eredménytelenül zárultak. Sőt, a németek a település északnyugati részében előző nap kialakított betörésüket is felszámolták.769
HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 16. 10. 1944 (625. tekercs 7 209428. felvétel), valamint Ölvedi 1965 26. o.
Az 1. páncéloshadosztály arcvonalán 16-án sem folytak lényeges harccselekmények. A hadosztály 16 óra 30 perckor megkezdte visszavonulását a Sáp–Berettyóújfalu terepszakaszra. A németek feladták Bihartordát, és felkészültek a Kaba–Derecske vonalra való visszavonulásra is. A négy rohamlöveggel megerősített 1. páncélos-felderítőosztály nem tudta felvenni az összeköttetést a balszomszéd 23. páncéloshadosztállyal, ezért a hadosztály balszárnya fedezetlen maradt. A Derecskénél dél körül kibontakozó ütközetben az 1. páncélos-felderítőosztály a településről észak felé vezető út mentén védekezett.770 Az 1. páncélosezred 10 új Panzer IV harckocsit kapott, amelyek aznap érkeztek meg.771
1. Pz. Div. 669. o.
BA–MA RH–10/349 Blatt 2.
A 109. páncélosdandár bevethető elemei továbbra is a 23. páncéloshadosztály két páncélozott harccsoportjának alárendeltségében harcoltak. A Berettyóújfalun harcoló Panzergruppe Rebentisch három Panther harckocsija a 2109. páncélososztály három Pantherével és a 23/3. páncélos-felderítőszázad 12 lövészpáncélosával együtt a településtől nyugatra észak felé nyomult előre. A támadás 08 óra körül kezdődött. A harckocsiknak és lövészpáncélosoknak a Tépétől négy kilométerre lévő hídnál kelet felé kellett fordulni, és egyesüljenek a keleti irányból támadó „Fischer” páncéloscsoporttal. A két páncélozott harccsoportnak ezután együttes 248erővel fel kellett volna vennie a kapcsolatot a Pocsajon szorult helyzetben harcoló 46. gyaloghadosztállyal.
A 105-ös magassági pont északi körzetében a Tépétől négy kilométerre délre lévő csatorna-átkelőig csak gyenge szovjet ellenállással találkoztak. Két német harckocsi műszaki hiba miatt visszatért Berettyóújfalura. A német páncélosok a közelben a szovjet 30. lovashadosztály egyik lovasezredének gyalog harcoló katonáiba, páncéltörő puskákba és a 4. önálló páncéltörő tüzérosztály páncéltörő ágyúiba ütköztek.772 A szovjetek a másfél órás harcokban jelentős veszteségeket szenvedtek, mert nem tudtak visszahúzódni a német lövészpáncélosok elől. Mindkét oldalon főleg géppisztolyt és kézigránátot használtak. Az egyik Panther harckocsi is megsérült, ezért ugyancsak visszafordult.
A 4. gárda-lovashadtest kötelékei harcoltak itt.
Mivel eközben a szovjetek Derecskénél is támadást indítottak, a német páncélozott harccsoport új parancsot kapott, hogy nyomuljon tovább észak felé, és tehermentesítse a település védőit. A helység délnyugati széléről a szovjet lovasság megkezdte a visszavonulást, amikor észlelte a hátában felbukkant német páncélosokat. A Derecske felé haladó Panther harckocsikat és lövészpáncélosokat Tépe nyugati szélén kiépített állásaiból a szovjet 152. gárda-páncéltörő tüzérezred 57 mm-es páncéltörő ágyúi vették oldalazó tűz alá. A szovjetek hamarosan a körzetbe csoportosították át a 9. gárda-lovashadosztály 30. és 32. lovasezredét is, amelyek addig Derecskét rohamozták. A német páncélozott harccsoport előrenyomulása megrekedt.773
Rebentisch 422–423. o., valamint Plijev 152. o.
A Berettyóújfalun állomásozó 76. gyaloghadosztály harcoló zászlóaljai a tervek szerint követték volna a 23. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportját észak felé, de a páncélosok nem várták be a lassabban menetelő gránátosokat. Egyes források szerint a 178. gránátos- és a 230. lövész-ezrednek a délután visszavonulási parancsot kapott 126. és 128. páncélgránátos-ezredeket kellett felváltania, és csak ezután áttörnie Derecske felé.774
Rebentisch 424. o.
Kissel ezredes és Wagner vezérkari őrnagy az első vonalban megbeszélte a kialakult helyzetet, de eközben mindketten megsebesültek. Wagner sebe veszélytelenebb volt, ezért ő vette át a hadosztály vezetését. A Bakonszegtől északkeletre berendezett hadosztály-harcállásponton Wagner éppen egyik harcban álló alakulatával beszélt tábori telefonon, amikor a vonalban felfedezte az 1. páncéloshadosztály 1. (hadműveleti) vezérkari tisztjét is. Wagner von Zitzewitz vezérkari alezredessel megállapodott, hogy a 76. gyaloghadosztály gépkocsizó és fogatolt ellátó 249csapatrészei északi irányban kitörnek, és 17-ére virradó éjjel 01 órakor Földestől keletre csatlakoznak az 1. páncéloshadosztályhoz. A hadosztály gyalogsága a 176. páncélvadászosztály még meglévő Jagdpanzer 38(t) vadászpáncélosainak támogatásával a Derecske felé vezető út mentén északi irányban vonultak volna vissza. A német gránátosoknak végül éjszakai menettel, a Tépétől nyugatra körvédőképes állásba húzódott „Rebentisch” páncélozott harccsoport segítségével 17-én reggel 04 óra 30 perc körül sikerült elérni Derecskét. A Földes felé menetelő ellátó alakulatokat 17-én hajnalban szovjet csatarepülőgép-támadás érte.775
76. Inf. Div. 408. o., valamint Kissel 110. o.
A Konyárt ért szovjet támadásokat 16-ára virradóra még sikerült visszaverni. A 23. páncéloshadosztály másik páncélozott harccsoportja (Panzergruppe Fischer) napközben Konyár felől déli irányban, a 106-os magassági pont (Hegyeshalom) felé nyomult előre. A harccsoportba osztották be a 2109. páncélososztály egy Panther-szakaszát és a 228. hadsereg-közvetlen rohamlövegdandár egy rohamlöveg-szakaszát is.
A meginduló páncélosok hamarosan a szovjet 7. gépesítetthadtest délről és keletről tüzet nyitó harckocsijaiba ütköztek, s csak a rohamlövegek tűztámogatásával tudtak átkelni a Konyártól délre lévő csatornán. A németek nehezen áttekinthető terepen (egy kukoricaföldön) a hét szovjet páncélosból négyet megsemmisítettek, de hamarosan a német harccsoport parancsnoki harckocsiját is kilőtték. A sérült harckocsi megpróbált visszahúzódni, de keleti irányból újabb találatok érték. A megsebesült járművezető a lehető legnagyobb sebességgel próbált meg átkelni a csatornán, de a híd bal oldalán belehajtott a csatornába. A harcvezetést átmenetileg a Panther-szakasz parancsnoka vette át, de tíz perc múlva Fischer százados átszállt a harckocsiba, és folytatta a kapott feladat végrehajtását.
A 106-os magassági ponttól mintegy 800 méterre északra a Panzergruppe Fischer nyugat felé fordult, hogy rátérjen a Tépe– –Szentpéterszeg közötti útra. A harccsoport balszárnyát a Pantherek biztosították, míg a rohamlövegek folytatták az előrenyomulást. Az út előtt újabb szovjet harckocsikba ütköztek, és két T–34-et kilőttek. A tűzharcban egy német harckocsi is megsemmisült. A páncélgránátos-támogatás nélkül harcoló német páncélosok három kilométert haladtak nyugati irányban, amikor szovjet páncéltörő reteszállásba ütköztek. Ezért észak felé voltak kénytelenek kerülni, majd ismét nyugat felé fordultak.
Ekkor a csatornától északra álló szovjet harckocsik Tépe felől vették tűz alá a már csak három harcképes Pantherből, három rohamlövegből és egy rohamtarackból álló különítményt. A németek újabb három páncélosa 250semmisült meg, miközben a szovjetek kilenc páncélosát lőtték ki (ebből három ISZ–2 nehézharckocsi volt).
A németek Rebentisch őrnagy páncéloscsoportjával nem tudtak egyesülni, mert a szovjetek Gáborján körzetéből a 106-os magassági ponton keresztül Konyár ellen indítottak támadást. Ekkor a „Fischer” páncéloscsoport Panther-szakaszának parancsnoki kocsiját is kilőtték, és a parancsnok súlyosan megsebesült.
A szovjetek dél felől a Konyártól délre lévő híd felé törtek előre, és ennek birtokbavételével elvágták volna Fischer százados páncélosainak visszavonulási útját. A százados úgy döntött, hogy a csatorna mentén északkelet felé támad, és visszafoglalja a hidat. Addigra azonban a csatorna északi partját a hídtól két kilométerre nyugatra már szovjet gyalogság szállta meg.
A megmaradt négy német páncélos (rajtuk a kilőtt járművek kezelőivel) megindult a híd felé. A szovjet harckocsik, amelyeket páncélvadász-gyalogság is támogatott, már 500 méterre megközelítették a hidat. A németeknek igen szűk „folyosón” kellett betörniük a hídig. A Konyár déli szélét tartó német páncélvadász-köteléket rádión nem tudták elérni, ezért világítórakétával jelezték, hogy saját páncélosok akarnak átkelni a hídon. A négy páncélos nagy sebességgel megindult. Nem volt idejük megállni, és a tüzet viszonozni. Déli irányból egyre erősödött a szovjet harckocsik tüze. Ráadásul a németeknek még a szovjet gyalogság állásain is át kellett törniük.
Csupán Fischer százados élen haladó páncélosa érte el a híd északi felét. A másik három ki akart térni a szovjet harckocsiágyú-tűz elől, de a manőver közben belehajtottak a csatornába, és ott kilőtték őket. A kezelők erős szovjet tűzben voltak kénytelenek elhagyni az égő páncélosokat. Fischer százados néhány sebtében összeszedett némettel ellenlökést hajtott végre, és így a kezelők zöme elérte Konyárt. A Panzergruppe Fischer összesen 16 szovjet páncélost lőtt ki, de maga is igen súlyos veszteségeket szenvedett (a haditechnikát tekintve gyakorlatilag megsemmisült), hiszen kilenc páncélosát lőtték ki. Fischer századost a megmaradt Pantherrel és egy Marder páncélvadásszal, valamint a 128. páncélos-tábori pótzászlóalj 25 katonájával Hosszúpályi védelmére rendelték.776
Kissel 104-106. o., valamint Rebentisch 424. o.
A szovjet 33. lövészhadtest román 1. „Tudor Vladimirescu” önkéntes-hadosztálya addigra elfoglalta már Monostorpályit, a román 3. hegyihadosztály pedig bevonult a németek által kiürített Konyárra.777
Fejezetek 265–266. o. A román források szerint a 3. hegyihadosztály harcban vette be Konyárt, de ezt német források nem támasztják alá.
251Aznap Derecskét érték a leghevesebb szovjet támadások. A jelentős lovassággal és 40–50 páncélos támogatásával végrehajtott rohamokat rakéta-sorozatvetőkkel megerősített tüzérségi előkészítés után indították meg minden irányból. A település elfoglalását a 23. páncéloshadosztály ott védő csapatai megakadályozták. Von Radowitz vezérőrnagy és törzsének tisztjei, rádiókezelőkkel és néhány páncélgránátossal együtt géppisztollyal és karabéllyal, nem egyszer 25 méterről, tűzharcot vívtak a település délkeleti és nyugati részébe behatolt szovjetekkel. Itt harcoltak a 128. páncélos-tábori pótzászlóalj részei is. A német védelmet jelentősen szilárdította a hadosztály 278. légvédelmi tüzérosztálya, amelynek 8,8 cm-es légvédelmi lövegei hét szovjet harckocsit lőttek ki.778 Végül Rebentisch őrnagy páncélosai nyugat felé kerülve átverekedték magukat a védőkig, és így Derecske német kézben maradt. A szovjetek Derecskénél német adatok szerint aznap összesen 28 harckocsit és önjáró löveget veszítettek779 (beleértve a Derecske körül manőverező német páncéloscsoportok által kilőtt harcjárműveket is).
Gefechtsbericht der 23. Panzer-Division 5. o.
HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 16. 10. 1944 (625. tekercs 7 209429. felvétel).
A 23. páncéloshadosztály azon terve, hogy két páncéloscsoportja egyesül, és egyesült erővel Pocsaj felé támad, teljes kudarcot vallott. A hadosztály ennek ellenére aznap súlyos harcokat vívott, és saját adatai szerint 29 páncélost, 15 páncéltörő ágyút, 20 páncéltörő puskát és nagy mennyiségű egyéb fegyvert semmisített meg.
Délután a hadosztály Berettyóújfalun védő páncélos-tüzérezrede és két páncélgránátos-ezrede parancsnot kapott, hogy gépkocsi-szállítással Földes–Derecske útvonalon érje el Hajdúbagos és Hosszúpályi körzetét.780
Rebentisch 424. o.
Pocsaj északi részébe már 16-ára virradóra betörtek a szovjet csapatok. Mivel a 23. páncéloshadosztály páncélozott harccsoportjai nem jöttek, a 46. gyaloghadosztály a települést napközben már nem tudta tartani a dél és délnyugat felől rohamozó 33. lövészhadtest szovjet–román erőivel szemben. Bihardiószegen is súlyos harcok folytak, miután a szovjetek páncélosok támogatásával keleti irányból benyomultak a helységbe. A német gyaloghadosztály mintegy 300 gránátosa délután innen Nagyléta felé vonult vissza. A 6. hadsereg egy menetzászlóaljat indított el a 46. gyaloghadosztály veszteségeinek pótlására.
A kialakult helyzetben a III. páncéloshadtest délután parancsot adott csapatainak, hogy vonuljanak vissza a Debrecen dél–Balmazújváros dél–Tiszacsege általános vonalra, és a továbbiakban akadályozzák meg a szovjetek előretörését Debrecenen keresztül észak felé.781
Kissel 108. o.
252Debrecenben a németek akadályokat létesítettek a Postaigazgatóság átjárójánál mind a Hatvan utca, mind pedig a Déri tér irányából. A városban tartózkodó munkaszolgálatosok közül sokan megszöktek alakulatuktól, és elrejtőztek.782
Kalendáriom 66. o.
Tömöry vezérkari ezredes 16-án reggel Debrecenben találkozott a magyar VII. hadtest parancsnokával, Vörös Géza altábornaggyal.783 Tőle a 12. tartalékhadosztály parancsnoka azt a parancsot kapta, hogy a két magyar hadosztály roncsaiból állítson fel egy „riadóezredet”, amelynek 17-én 08 órakor csatlakozni kellett a német páncélosok Derecske felé indítandó tehermentesítő támadásához. A többi magyar alakulatnak Balmazújváros és Hajdúböszörmény területére kellett menetelnie, ahol a régóta esedékes átszervezést és összevonást végrehajthatták.
Vörös altábornagyot aznap leváltották. Utódja a VII. hadtest élén vitéz Markóczy János altábornagy lett.
Nem kevés ellenkezés és nehézség ellenére délután sikerült felállítani a magyar „riadóezredet”, amely két zászlóaljból (egyenként három puskás- és egy géppuskás-századból), két tüzérütegből és egy páncéltörőágyús-szakaszból (három 7,5 cm-es gépvontatású lövegből) állt. A magyar kötelék teljes létszáma körülbelül 800 fő volt. Az ezred parancsnoka Kiss ezredes lett, a két zászlóalj vezetésével pedig Komjáti és Antal századosokat bízták meg. A magyar riadóezred Debrecen német parancsnoka, Huffenbach ezredes alárendeltségébe került.784
BA–MA RH 24-72/44 Blatt 398, valamint Tömöry 41. o.
A LXXII. hadtest arcvonalán a szovjet „Gorskov” lovas-harckocsicsoport Bihardiószeg felől benyomult Székelyhídra. A település északi részét a 3. hegyihadosztály 7,5 cm-es gépvontatású páncéltörő ágyúkkal megerősített 138/II. hegyivadász-zászlóalja egyelőre még tartotta. A németek három szovjet harckocsit kilőttek.785
HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 16. 10. 1944 (625. tekercs 7 209429. felvétel).
A szovjet 5. légihadsereg 16-án sem hajtott végre jelentősebb repülőtevékenységet. Felderítő- és csatarepülőgépei ugyan felszálltak, de nagyobb mennyiségű bevetést ezek sem repültek. Német éjszakai csatarepülőgépek 16-ára virradóra támadást hajtottak végre Nagyvárad északnyugati körzete ellen. A német I. repülőhadtest és a magyar 102. repülődandár egy része napközben a Tiszán átkelő szovjet–román csapatokat és gépjármű-oszlopokat támadták. A németek négy szovjet repülőgép lelövését jelentették.786
HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 16. 10. 1944 (625. tekercs 7 209430. felvétel).
Hajnali 03 órakor a Dél Hadseregcsoport megkapta Hitler parancsát a német csapatok további feladataira vonatkozóan. Eszerint meg kellett akadályozniuk a hadseregcsoport megsemmisítését, és ennek érdekében az erők megfeszítésével kellett harcolniuk Debrecentől délre. Szükség esetén a 253„Wöhler” seregcsoportnak vissza kellett vonulnia a Margitta–Szatmárnémeti–Huszt vonalra, és elő kellett készíteni a további hátramozgást a Tisza és a Bodrog vonalára. A szovjetek Budapest elleni esetleges előrenyomulását is meg kellett gátolni.787
HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 16. 10. 1944 (625. tekercs 7 209095. felvétel).
A Budapesten feltartóztatott 503. nehézpáncélos-osztály a 24. páncéloshadosztály alárendeltségébe került, és a hadosztály szállítmányaival együtt Szolnok felé irányították.788
HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 16. 10. 1944 (625. tekercs 7 209096. felvétel).
A német 6. hadsereg vezérkari főnöke 09 óra 55 perckor tett jelentésében felvetette, hogy a 24. páncéloshadosztályt és a 4. „Polizei” SS-páncélgránátos-hadosztályt Debrecentől keletre kellene bevetni, mivel a két német hadosztály Szolnoktól keletre úgysem fog áttörni a 18. harckocsihadtesttel megerősített négy szovjet lövészhadosztály állásain. Von Grolman szerint nem volt rá sok esély, hogy a javaslatot elfogadják.
Ezt a felvetést 10 óra 25 perckor Fretter-Pico is megtette Friessnernek. Fél órán belül közölték a német 6. hadsereggel a megszületett döntést: a két német hadosztályt nem vezényelhetik Debrecenhez, mert akkor a szovjet 53. hadsereg a Tisza keleti partja mentén akadálytalanul nyomulhat észak felé.789
HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 16. 10. 1944 (625. tekercs 7 209097. felvétel).
A Dél Hadseregcsoport 16-án délután nyomára akadt a német engedély nélkül éppen Nyíregyházán keresztül Tokaj felé menetelő magyar 2. páncéloshadosztálynak. Mivel a csapatok gyülekeztetése és harckészségük visszaállítása a németek szerint napokba telt, a magyar páncéloshadosztályt Margittánál már nem tudták bevetni. Az emiatt felelősnek tartott Veress Lajos vezérezredest a németek aznap letartóztatták. Ennek részleteiről a vezérezredes egykori gépkocsivezetője (T.GY.) – alig két évvel a történtek után – így emlékezett vissza:
„1944. október 16-án hajnalban parancsot kaptam, hogy a vezérezredes urat Budapestre vigyem. Elindultunk Tasnádszántó kastélyban volt főhadiszállásunkról. A kastélytól körülbelül 1 kilométer távolságban erős német páncéloskötelék és hegyivadászok vártak ránk. Mikor közelükbe értünk, egy német parancsnoki kocsi keresztben elállta az utat. Minden ellenállás reménytelen volt. A kocsiból egy német ezredes szállt ki és közölte, hogy a vezérezredes urat letartóztatja. Kocsimba két fegyveres német katonatiszt ült be, a menet elindult, elől egy tehergépkocsi SS fegyveresekkel, utánunk ugyanilyen tehergépkocsi és három harckocsi. Nagykárolyban megállt a menet, a vezérezredes urat bevitték egy parancsnoki irodába. Hogy ott mi történt, nem tudom, de onnan hamarosan visszahozták, kocsiba ültünk és tovább haladtunk. Csanáros [helyesen Csanálos – 254Sz.N.] községben egy kis bekötő útra vezettek és egy udvarra nyomtak be, előttünk egy páncélos, hátunk megett kettő, nekünk irányított csövekkel. Ezenfelül gyalogos, géppisztolyos SS katonák fogtak körül. Mintegy kétórai tartózkodás után foglyokként továbbkísértek Mátrafüredre, itt kocsinkat átkutatták és nemcsak szabvány magyar katonai felszerelésünket vették el, hanem polgári ruháinkat és egyéni málhánkat is megdézsmálták. Két harckocsi fedezete alatt este 10 órakor érkeztünk Budapestre a Royal szálló elé. A szálló környéke le volt zárva, SS katonák sorfala között vitték a vezérezredes urat a szállodába.”790
HL Personalia 258. Feltételezzük, hogy a gépkocsivezető által látott német páncélosok nem harckocsik voltak, hanem a letartóztatás végrehajtásával megbízott 8. „Florian Geyer” SS-lovashadosztály felderítőosztályának páncélgépkocsijai. Veress vezérezredes utóda 1944. október 16-tól a magyar 2. hadsereg élén vitéz Major Jenő altábornagy lett, aki korábban, 1942. november közepétől a csak katonai közigazgatási szervezetként működő I. honvéd páncéloshadtest parancsnoka, valamint a páncélos- és gépkocsizó lövészcsapatok felügyelője volt.
A német 6. hadsereg egyetlen terve 17-ére az volt, hogy a Derecske és Nagyléta közötti hézagot a 23. páncéloshadosztály keleti irányú támadásával lezárja.791
HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 16. 10. 1944 (625. tekercs 7 209432. felvétel).
A „Plijev” lovas-gépesített csoport még Derecskét sem foglalta el, amikor 16-án 16 óra 30 perckor Malinovszkij marsall újabb parancsot adott. A 4. gárda-lovashadtest és a 7. gépesítetthadtest legyengült csapatainak Hajdúszovát felé kellett csapást mérniük, majd egyesülve a 6. gárda-lovashadtesttel, október 17-én estéig birtokba kellett venniük Debrecent. Ezzel párhuzamosan a 6. gárda-harckocsihadseregnek Berettyóújfalu elfoglalása után 17-én estig ki kellett jutnia a Hajdúbagos–Sáránd terepszakaszra. Az 53. hadsereg jobbszárny-csapatainak a 18. harckocsihadtesttel együtt 17-én reggelre Hajdúszoboszló–Hajdúszovát körzetében egyesülnie kellett a 6. gárda-lovashadtesttel. A szovjet összfegyvernemi hadsereg balszárnyának Etyek–Tiszafüred–Abádszalók–Fegyvernek– –Tiszapüspöki–Szajol vonalát kellett elérnie. A 7. gárdahadsereg 33. lövészhadtestnek 17-én estére Hajdúszoboszlóhoz kellett eljutnia. A „Gorskov” lovas-harckocsicsoport azt a parancsot kapta, hogy 17-én érje el Nagykároly és Szatmárnémeti körzetét, és ezzel vágja el a „Wöhler” seregcsoport visszavonulási útvonalát. A 7. gárdahadsereg másik két lövészhadtestének csapatait Nagyvárad északnyugati körzetében gyülekeztették.792
Ölvedi 1974 197–198. o., valamint Ölvedi 1965 27. o.
A szovjetek számára az újabb hadműveleti probléma tehát úgy merült fel, hogy ha a 2. Ukrán Front nem tudja elég gyorsan elfoglalni Debrecent, akkor a német 8. és a magyar 2. hadsereg eléri a Tisza felső folyását, és erőit visszavonja a folyó mögé.793
Ölvedi 1965 28. o.
25512. csatanap: 1944. október 17. kedd
(Időjárás: nincs adat794)
A Dél Hadseregcsoport hadinaplója 1944. október 17–23. között hiányzik. Ezért nem állnak rendelkezésre sem az időjárásra, sem pedig a légi eseményekre vonatkozó bejegyzések.
Sajnálatos módon az egyik legfontosabb forrásunk, a német Dél Hadseregcsoport hadinaplója ettől a naptól kezdve egy teljes hétig hiányzik. Szerencsére a hadseregcsoport által a német hadvezetés számára megküldött napijelentések kivonatai különböző német levéltári dokumentumokban fennmaradtak. Ezek segítségével legalább arra választ kereshetünk, hogy mi történt e hét nap alatt. Mivel azonban a német döntéshozatal folyamatáról csak töredékes információk állnak rendelkezésre, az e tekintetben felmerülő néhány kérdésre igen nehéz megalapozott választ adni.
A német 6. hadsereg jobbszárnyán harcoló IV. páncéloshadtest 4. „Polizei” SS-páncélgránátos-hadosztálya továbbra is súlyos védelmi harcokat vívott. A körzetben már csak szovjet csapatok harcoltak, mivel a román 2. gyaloghadosztályt leváltották. A román hadosztály Tiszaug felé menetelt, ahol a Szolnok dél-délkeleti körzetében tevékenykedő román 4. gyaloghadosztály balszárnyán védelemre rendezkedett be.795
Fejezetek 277. o.
A szovjet 409. lövészhadosztály déli, a 243. lövészhadosztály egyik ezredének csapatai pedig keleti irányból egész nap támadták a német SS-páncélgránátos-hadosztály arcvonalát, és Törökszentmiklóstól nyugatra elérték a Szolnok felé vezető utat.
Reggel 07 órakor egy szovjet lövészszázad dél felől megközelítette a Törökszentmiklóstól északnyugatra lévő útkereszteződést. A 4. SS-tüzérezred 4. ütege és egy légvédelmi gépágyús üteg 200 méterről nyitott tüzet rájuk, és közvetlen irányzással visszaverte őket.796
Husemann 425. o.
A községből délnyugat felé megindított német ellenlökés csak lassan nyert teret. A védelembe kényszerített SS-páncélgránátosok Törökszentmiklóstól délre és délkeletre megtartották állásaikat. A kisebb szovjet betöréseket felszámolták. A német hadosztály balszárnyán kialakított két betörés körül viszont továbbra is heves harcok folytak. Kunhegyest és a település északnyugati és északkeleti körzetét a szovjet 203. lövészhadosztály ismét elfoglalta.797
Tagesberichte 133. o., valamint lásd HL mikrofilmtár 667. tekercs (román 1. hadsereg hadinaplója) 1944. október 17-i hadműveleti helyzetet ábrázoló térképet.
A 4. SS-páncélososztály egyik StuG. IV rohamlövege az aznapi harcokban találatot kapott, és leszakadt a lánctalpa. A kezelőknek szovjet tűzben 256kellett elhagyni a páncélost. Mivel a főfegyverzet még működőképes volt, a szovjetek igyekeztek elvontatni a német rohamlöveget. Ezt megakadályozandó, az egyik szakaszparancsnoki SS-rohamlöveg inkább szétlőtte.798
Lásd Husemann 428–429. o.
A 13. páncéloshadosztály Nádudvar felől tehermentesítő támadást indított Kaba felé, de a németek kísérlete a vasúti átjárótól egy kilométerre északnyugatra a szervezett szovjet védelem tüzében elakadt.799 Délben a hadosztály Nádudvarnál harcoló erői elszakadtak a szovjetektől és a kapott parancsnak megfelelően Balmazújvárosnál gyülekeztek. A település körül délkelet, dél és nyugat felé biztosító állásokat létesítettek, és felderítést vezettek be.800
Tagesberichte 133. o.
Kissel 110. o.
A „Feldherrnhalle” páncélgránátos-hadosztály harccsoportja továbbra is Kabát védte, immár a szovjet csapatok által bekerítve. Az egész nap tartó szakadatlan küzdelemben ugyan sikerült visszaverni a szovjetek összpontosított, harckocsikkal támogatott rohamait, de eközben a németek is érzékeny veszteségeket szenvedtek.801 A német harccsoport hamarosan parancsot kapott, hogy másnap, nem sokkal hajnal előtt adja fel Kabát, és Nádudvaron keresztül vonuljon Balmazújváros körzetébe. Ott a csapatok vételezzenek ellátmányt, és várják a III. páncéloshadtest további utasítását.
Tagesberichte 133. o.
A harccsoport egyes részei már 17-én reggel elszakadtak a szovjetektől, és Kabától két kilométerre északra felvették az összeköttetést a 13. páncéloshadosztály biztosító erőivel. A szovjetek nem zavarták a német csapatok megkezdett visszavonulását, amelyeknek egy része már 17-én estére Nádudvaron és Balmazújvároson keresztül elérte Hajdúböszörményt, majd ott déli arcvonallal felkészült a település védelmére.
Kaba és Nádudvar feladásával a németek kiürítették azt az utolsó két támpontjukat is, amelyek még megakadályozták a szovjet 49. lövészhadtest erőit, hogy egyesülhessenek a bekerített 6. gárda-lovashadtest kötelékeivel.802
Kissel 109-110. o.
A visszavonuló 1. és 23. páncéloshadosztályokat, valamint a 76. gyaloghadosztály kötelékeit a szovjetek szorosan felzárkózva követték. Kabától keletre harckocsikkal támogatott szovjet kötelékek északi irányban törtek előre.
A Hajdúszovátot birtokló szovjet csapatok megakadályozták, hogy az 1. páncéloshadosztály megfelelő mennyiségű utánpótlást kaphasson. A III. páncéloshadtest által előző nap elrendelt visszavonulásához a német páncéloshadosztálynak kiváltképpen szüksége lett volna a településen 257átvezető útvonalra. A hadosztály még 16-án 19 órakor megkezdte Dancsháza, Nagyrábé és Bihartorda körüli állásainak kiürítését. A harckocsikkal megerősített 1. páncélos-felderítőosztály Sáp körzetében déli arcvonallal biztosította a hadosztály zömének elvonulását, amely Földesnél gyülekezett a Hajdúszovát elleni támadáshoz.
A település elleni német támadás azonban kudarcot vallott. A 17-én reggel meginduló német kísérlet élén az 1. páncélosezred és az 1. páncélgránátos-ezred részei haladtak a 73. páncélos-tüzérezred zömének támogatásával. A Hajdúszovát előtti hídra felhajtó első német harckocsit a szovjetek kilőtték, és a lángoló páncélos elzárta a további északi irányú előrehaladás egyetlen lehetséges útját. A német harckocsik tüzérségi megfigyelőkkel együtt jobb felé, egy gyümölcsligeten keresztül próbálták megkerülni a települést. Próbálkozásuk azonban kudarcba fulladt, mert a tovább haladó német páncélosokat a szovjet 7. gépesítetthadtest 78. gárda-nehézharckocsi-ezredének egy Hajdúszovát szélén álló, kiválóan álcázott ISZ–2 nehézharckocsija kilőhette volna. A német tüzérségi megfigyelők harckocsiját találat is érte, de csak az egyik tartalék üzemanyag-kanna robbant fel rajta.
A németek úgy döntöttek, hogy a nehézharckocsi kilátási lehetőségeit pontosan vezetett tüzérségi tűzzel a minimumra csökkentik, és harckocsijaik hátulról támadják meg. Ezzel a módszerrel ugyan sikerült kilőni az ISZ–2-t, de Hajdúszovát ennek ellenére szovjet kézben maradt.
Időközben besötétedett. Thunert ezredes ekkor úgy döntött, nem folytatják a sikertelen támadást Hajdúszovát ellen, hanem a körvonalazódó bekerítésből keleti irányban áttörnek a Derecske–Debrecen műút felé. A sötétség leple alatt, mellékutakon haladó németek igyekeztek elkerülni a szovjetekkel való összecsapást. A harc nélküli átjutást veszélyeztette, hogy néhány keleti segédszolgálatos – miután már nem bírták a napokon keresztül tartó idegfeszültséget – alaposan berúgott, és orosz nyelvű dalokat kezdett rikoltozni. A németeknek végülis szerencséjük volt, mivel néhány kisebb páncélos-tűzharc után, 18-án még hajnal előtt elérték a 76. gyaloghadosztály állásait. Az 1. páncéloshadosztály erői ezután a 23. páncéloshadosztály által megszállt Sárándon keresztül Debrecen felé indultak.803
Kissel 111–112. o.
A német felderítés időközben Földes körzetében jelentős szovjet erők gyülekezését és vasúti kirakodását figyelte meg.
A Debrecenben október 17-én uralkodó állapotokat az 1946-ban keletkezett feljegyzések így rögzítették:
258„Kora reggel nagyszámú férfit hajtottak ki a csendőrök a repülőtérre lövészárkot ásni. Az első orosz lövedékek süvítésére rendetlenül futottak vissza a városba. A Vörös Haderő Szoboszló felől előretört. Az Ondódon [Debrecentől nyugatra – Sz.N.] és a szomszédos határrészeken heves ágyúharc fejlődött ki, mely kisebb-nagyobb megszakításokkal estig tartott.
[…]
A német katonai parancsnokság megkezdte a hadi üzemek, malmok, gyárak, raktárak, vasút- és postaberendezések robbantását. Az István Gőzmalom elpusztítását előkészítették. Az óriási dörejjel levegőbe repült s égő vagongyár fekete füstjét a déli szél a Nagyerdő felé terelte, egész alacsonyan, keresztül a városon.
A szüntelenül dörgő robbanások, az őszi felhőzet alatt kerengő repülőgépek zúgása, a távoli és közeli ágyúzás moraja, magyar és német csapatok hátraözönlése, még a bátrabbakat is szorongással töltötték el.
Az emberek élelem után szaladgáltak. Sokan levágták sertéseiket, a baromfiakat, húsát kimérték a lakosságnak, hogy ne kerüljön a visszavonulók prédájára. Mindenki kenyeret, cukrot, sót, lisztet stb. igyekezett beszerezni a közeledő kritikus napokra.”804
Kalendáriom 66–67. o.
A Derecske felé vezető utánpótlási és immár visszavonulási útvonal megtisztítása céljából 17-én reggel 07 órakor a magyar 12. tartalékhadosztály és a 4. tábori póthadosztály elemeiből összeállított „riadóezred” támadást indított déli irányban, de három kilométer után a kísérlet elakadt, mivel a szovjetek Debrecentől nyugatra is támadásba lendültek.805
Tömöry 41. o.
A támadásról a szovjet levéltári források is megemlékeznek. Ezek szerint két tüzérségi tűzzel támogatott gyalogzászlóalj öt (feltehetően javításból beérkező német) harckocsival támadva beékelődött a 8. gárda-lovashadosztály 33. gárda-lovasezredének védelmébe. Az eredeti helyzetet a hadosztály 136. harckocsiezredének P. I. Kopilov hadnagy által vezetett egyik T–34 harckocsikkal felszerelt szakasza állította helyre mintegy kétórás küzdelem után.806
HL „Szovjetunió Hőse” iratmásolat-gyűjtemény (Tiszántúl) 142. o.
Tömöry vezérkari ezredes magyar csapatai eközben Hajdúböszörmény körzetéből megkezdték menetüket észak felé. A tévedésből Polgár felé irányított alakulatok menetirányát azonban Tömöry parancsára megváltoztatták. A két magyar hadosztály ezredeinek maradványai és a 12. tartalékhadosztály parancsnoksága Hajdúnánásra, az 53. és 57. határvadász-zászlóalj Hajdúdorogra, a hadosztályok vonatalakulatai pedig Büdszentmihályra indultak. Polgár felé csak a 2. gépkocsizó 259lövészzászlóaljat vezényelték, amelynek ott hídfőt kellett létesítenie, és azt biztosítania. A menetelő honvéd alakulatok a kijelölt körzeteket csak késő este, teljesen kimerülve érték el.807
Tömöry 42. o.
Plijev altábornagy még 16-án 21 óra 05 perckor arra utasította a 7. gépesítetthadtestet, hogy 17-én hajnali 02 órától nyomuljon előre a Derecske–Sáránd–Mikepércs útvonalon, és 17-én estére foglalja el Debrecen déli részét. A lovas-gépesített csoport parancsnoka egyúttal azt is elrendelte, hogy a 4. gárda-lovashadtest Derecske körzetéből 17-én 02 órakor Hajdúszováton keresztül menjen át támadásba, és a nap végéig vegye birtokba Debrecen központi területét. A 6. gárda-lovashadtest ezzel egy időben Hajdúszoboszló felől Debrecen északnyugati széle felé indított támadást. A szovjet csapatok a kapott parancsok végrehajtását azonban a németek ellenlökései miatt még 24 órával később sem tudták megkezdeni.808
Ölvedi 1965 30. o.
A 23. páncéloshadosztály „Rebentisch” páncéloscsoportja 17-ére virradó éjjel elfoglalta Tépet, majd hajnali 04 óra 30 perc körül a 76. gyaloghadosztály 178. gránátos- és 230. lövészezredével együtt elérte Derecskét. Miután a páncéloscsoport segített felszámolni két szovjet betörést a település délkeleti részén, a Hosszúpályitól északnyugatra lévő erdő területén helyezkedett készenlétbe. Ezzel párhuzamosan a 23. páncéloshadosztály többi alakulata is kiürítette Derecskét, és innen északra gyülekezett. Állásaikat a 76. gyaloghadosztály vette át, amelynek csapatait a III. páncéloshadtest Derecske délkeleti és déli szélének védelmével bízta meg. A hadosztály a páncéloshadtest parancsára 09 órától az 1. páncéloshadosztály alárendeltségébe került.
A szovjet 4. gárda-lovashadtest hadosztályai egész nap folytatták páncélos-támogatással indított rohamaikat Derecske ellen. Az esti órákban sikerült is betörniük a település délkeleti részébe. A helységből Debrecen felé vezető utat továbbra is szovjet csapatok zárták el, ezeket a németek egyelőre nem tudták visszaszorítani. Derecskét végül a 76. gyaloghadosztály csapatai 18-ára virradó éjjel, még sötétben kiürítették.809
Kissel 112. o.
Mivel a LXXII. hadtest törzsét 17-én reggel kivonták, és 80 kilométerrel az arcvonal mögé vezényelték, a III. páncéloshadtest keleti szárnyát immár a 23. páncéloshadosztály próbálta meg fedezni Sáránd és Hosszúpályi között. A román 1. „Tudor Vladimirescu” önkéntes-hadosztály csapatai már hajnali 02 órakor megrohamozták Hosszúpályit déli és délnyugati irányból. Csapataik a reggeli órákban már a település belső területén harcoltak. A német 23/II. páncélososztály Panther harckocsijainak, utász- és 260motorkerékpáros terepkutató szakaszának, valamint a 128. páncélos-tábori pótzászlóaljnak ellenlökése viszont kiszorította és visszavetette őket a Hosszúpályitól 800 méterre délre húzódó korábbi állásaikba. A németek az előző nap elveszített Monostorpályit is visszafoglalták.810
Erre lásd Fejezetek 265. o.
A 128. páncélgránátos-ezred a reggeli órákban érte el Sárándot, ahol állásokat létesített. A 126/II. páncélgránátos-zászlóalj megtisztította a szovjetektől a Hajdúbagostól két kilométerre délkeletre fekvő kiserdőt. Délután 16 óra körül a szovjet 7. gépesítetthadtest egyik gépesítettdandárának 27 harckocsija (ebből néhány a 78. gárda-nehézharckocsi-ezred ISZ–2 nehézharckocsija volt) mintegy 200 lövészkatonával Hajdúbagostól délre újabb támadást indított. A 128. páncélos-tüzérezred és a hadosztály páncéloscsoportjának ellenlökése visszaverte őket. A szovjetek öt harckocsit és egy páncélozott szállító járművet veszítettek. A 23. páncéloshadosztály erői tehát Hosszúpályinál és attól nyugatra, Hajdúbagosnál visszaverték a körülbelül 30 páncélossal támadó szovjetek rohamát. Eközben összesen 12 harckocsijukat lőtték ki.811
Tagesberichte 133. o., valamint Rebentisch 425. o. és Kissel 109. o. Rebentisch a 7. gépesítetthadtest támadását 18-ára teszi, de ennek a többi forrás egyöntetűen ellentmond.
A 23. páncéloshadosztály új arcvonalán a szovjetek egyelőre csak tüzérségi, páncéltörőágyú- és aknavető-tűzzel zavarták a németek berendezkedését. A szovjet 5. légihadsereg csatarepülőgépeit német vadászrepülőgépek próbálták megakadályozni harcfeladatuk végrehajtásában.812
Kissel 109. o.
A súlyos harcokat vívó 46. gyaloghadosztály északi irányban visszaszorult a Sáránd–Vértes vasútvonal töltése mögé. A hadosztály a 17-ére virradó éjszaka parancsot kapott, hogy vonuljon vissza Debrecen délkeleti körzetébe.813
Kissel 108. o.
Innen keletre a szovjet „Gorskov” lovas-harckocsicsoport előrevetett osztagai Érmihályfalva felé törtek előre. Ezzel a manőverrel a szovjetek igyekeztek keletről átkarolni Debrecent. Előrenyomulásuk igen veszélyes helyzetbe hozhatta a 6. hadsereg balszárnyát, mivel közöttük és a „Wöhler” seregcsoport jobbszárnyán harcoló csapatok között mintegy 40–50 kilométeres fedezetlen hézag tátongott.
A III. páncéloshadtest utánpótlási vonalait a szovjet csapatok gyakorlatilag elvágták. Emiatt jelentős ellátási nehézségek mutatkoztak, elsősorban a lőszer-utánpótlás terén. A nélkülözhetetlen utánszállítások végrehajtására a németek a légi ellátást is kilátásba helyezték.814
Tagesberichte 133. o.
Aznap Guderian vezérezredes, a német szárazföldi haderő vezérka-rának megbízott vezérkari főnöke Hitler megbízásából kiadta a parancsot 261a IV. páncéloshadtest számára a szolnoki hídfőből keleti irányban, Debrecen felé indítandó tehermentesítő ellentámadás végrehajtására. Kleemann páncélos tábornok hadteste a napok óta Szolnok és Törökszentmiklós között harcoló 4. „Polizei” SS-páncélgránátos-hadosztályból és a Budapest felől beérkező 24. páncéloshadosztályból állt. Utóbbi hadosztály alárendeltségébe utalták a Tiger B nehézharckocsikkal felszerelt 503. nehézpáncélos-osztályt is.815
Borus 1985 58. o.
A 24. páncéloshadosztályt 1941. november közepétől állították fel Kelet-Poroszországban az 1. lovashadosztály átszervezésével és átfegyverzésével. A seregtest alakulatai hagyománytiszteletből megtartották lovassági elnevezéseiket és rendfokozataikat. Így például a 24. páncélosezred századai hivatalosan páncélos-svadronok voltak.
A hadosztály 1942. június 28-án került először bevetésre a Dél Hadseregcsoport Sztálingrád felé indított támadásának keretében. A szovjetek által bekerített 24. páncéloshadosztály 1943. február elején a sztálingrádi csatában megsemmisült. Március közepén azonban megindult a hadosztály újjászervezése. A frissen felállított seregtest rövid észak-olaszországi közjáték után 1943. október közepétől ismét a keleti fronton harcolt Umany, Dnyepropetrovszk, Krivoj Rog, Nyikopol, Jaşi, majd Baranov körzetében. A 24. páncélosezred I. osztálya Panther harckocsikat kapott, de a hadosztálytól elkülönítve, hadsereg-közvetlen páncélososztályként alkalmazták 1943 őszétől.816
Stoves 158–161. o.
A 24. páncéloshadosztályt 1944. október 11-én indították útba a Duklai-hágó körzetéből Budapest felé, ahol a magyar fegyverszüneti tapogatózások miatt szállítmányait karhatalmi és erődemonstrációs célokra átmenetileg visszatartották. A hadosztály parancsnoka Gustav-Adolf von Nostitz-Wallwitz vezérőrnagy volt. Az 1. (hadműveleti) vezérkari tiszti beosztást Rudolf von Knebel Doeberitz vezérkari őrnagy töltötte be.817
Kissel 155. o.
A páncéloshadosztály saját története szerint a 24. páncélosezred csupán egy vegyes felszerelésű páncélososztállyal rendelkezett, benne mintegy 20 Panzer IV harckocsival és néhány rohamlöveggel. Ezek támogató gyalogsága a 21. páncélgránátos-ezred II., valamint a 26. páncélgránátos-ezred II. zászlóaljának tehergépkocsikon szállított gyalogságából, illetve a 26. páncélgránátos-ezred I. (lövészpáncélosokkal felszerelt) zászlóaljának páncélgránátosaiból állt. A 21/I. páncélgránátos-zászlóalj nem állt rendelkezésre. A meglévő páncélgránátos-zászlóaljak harcoslétszáma a teljes feltöltöttséget alapul véve 50 százalék körül mozgott, hasonlóan 262a hadosztály 40. páncélos-utászzászlóaljához és 24. páncélos-felderítőosztályához. A 89. páncélos-tüzérezred két könnyű és egy nehéz tüzérosztályból állt.818
V. Senger und Etterlin, F.M. jr.: Die 24. Panzer-Division vormals 1. Kavallerie-Division 1939–1945. (Neckargemünd, 1962; a továbbiakban: 24. Pz. Div.) 266–267. o.
A német levéltári és egyéb könyvészeti adatok ennek az állapot-jellemzésnek néhány ponton ellentmondanak. Von Lossow őrnagy 24. páncélosezrede 1944. október 1-i adatok szerint valóban csak egyetlen páncélososztállyal rendelkezett: a 24/III. páncélososztállyal (Steinbrink százados [Rittmeister]). A 24. páncélosezred törzse ekkor három parancsnoki Panzer III harckocsival, a páncélososztály törzse négy parancsnoki harckocsival, a 24/9. páncélosszázad (Proll százados) nyolc StuG. III rohamlöveggel, a 24/10. páncélosszázad (Pilder főhadnagy) öt Panzer IV harckocsival, a 24/11. páncélosszázad (Fischer főhadnagy) 10 StuG. III rohamlöveggel és a 24/12. páncélosszázad (Hoehne főhadnagy) 17 Panzer IV harckocsival rendelkezett.
A 26. páncélgránátos-ezrednek is csak egy saját zászlóalja volt. Az ezred lövészpáncélos-zászlóalját a 24. páncélos-felderítőosztály ide beosztott 3., 4. és 5. százada helyettesítette 31 Sd.Kfz. 250 és 25 Sd.Kfz. 251 lövészpáncélossal. A páncélos-felderítőosztály egyéb részeit 24. felderítő-svadron (-század) néven a hadosztály közvetlen alárendeltségébe utalták négy nehéz és négy könnyű felderítő páncélgépkocsival, valamint 10 Sd.Kfz. 250 lövészpáncélossal. A hadosztály 40. páncélvadászosztálya szintén átszervezés alatt állt német területen.
A 24. páncéloshadosztály bevethető páncélos-állománya október 1-én összesen 14 Panzer IV harckocsiból, négy StuG. III rohamlövegből, három Panzer III parancsnoki harckocsiból, 86 lövészpáncélosból és hét önjáró 15 cm-es nehéz gyalogsági lövegből állt.819
BA–MA RH–10/160 Blatt 46–48.
A 24/9. páncélosszázad utánpótlásként 1944. október 8-a után kapott 17 Panzer IV L/70 (A) vadászpáncélost. A torony nélküli harcjármű nagy teljesítményű, 7,5 cm-es hosszú csövű harckocsiágyúval rendelkezett, és emiatt a Panzer IV harckocsikkal ellátott alakulatok tűzerejének fokozására alkalmazták. E vadászpáncélos harcászati lehetőségei a Panzer IV L/70 (V) típusváltozathoz képest – a páncélzat eltérése miatt – gyengébbnek bizonyultak a korszerű szovjet és angolszász harckocsikkal szemben.820
Leichte Jagdpanzer 163–164. o.
Ezzel együtt a 24. páncéloshadosztály tényleges harcértéke a 19-ére tervezett ellentámadás előtt alig haladta meg egy megerősített önálló páncélosdandár harci lehetőségeit. Főként ez volt az oka annak, hogy a 263hadosztálynak rendelték alá az 503. nehézpáncélos-osztályt is.
A nehézpáncélos-osztályt 1942. május 5-étől állították fel egy törzsszázaddal és két önálló nehézpáncélos-századdal. Az egység 1943. január 7-én a Don Hadseregcsoport kötelékében, a keleti fronton esett át a tűzkeresztségen Rosztovnál. Szervezetébe ekkor még a 20 Tiger E nehézharckocsi mellett 25, rövid csövű 7,5 cm-es harckocsiágyúval felszerelt Panzer III N harckocsi is tartozott (támogató feladattal).821 1943. március 5-től a nehézpáncélos-osztályokat az új szervezési előírások szerint homogén szervezetű egységgé szervezték át 45 Tiger E nehézharckocsival. Az 503. nehézpáncélos-osztály is ilyen erővel vett részt az 1943. július 5-én kezdődő „Zitadelle” hadműveletben a német támadás déli szektorában. Ezt követően 1943 telén harcolva hátrált a Dnyeperig, majd 1944. január–március folyamán részét alkotta a német szárazföldi haderő egyetlen (átmenetileg létező) nehézpáncélos-ezredének dr. Franz Bäke őrnagy parancsnoksága alatt, amely az 1. páncéloshadsereg kötelékében igen eredményesen harcolt. Az ezred az úgynevezett „balabonovkai zsákban” öt nap alatt egy Tiger E és négy Panther elveszítése mellett 267 szovjet harckocsi megsemmisítését jelentette.822
Jentz, Thomas L: Die deutsche Panzertruppe. Band 2. (Wölfersheim-Berstadt, 1999; a továbbiakban: Panzertruppe) 32. o.
Windrow, Martin – Hook, Richard: The Panzer Divisions (London, 1992) 38. o.
Az 503. nehézpáncélos-osztály 3. százada végezte el 1944. május 6–14. között a galíciai arcvonalon harcoló magyar királyi 2. honvéd páncéloshadosztály 3/I. harckocsi-zászlóalja tagjainak átképzését is Tiger E harckocsikra Nadvorna közelében.823 Az átképző csoport ekkor az „1. Észak – Ukrajna páncélos-tancsoport 1. Tiger-tanszázada” elnevezést viselte.824
Erről bővebben lásd dr. Bonhardt Attila: Tigris angyalbőrben. Pz.VI. E Tiger-I nehézharckocsik a Magyar Királyi Honvédség kötelékében. Haditechnika 1997/2. szám 45–47. o.
Erinnerungen an die Tiger-Abteilung 503 1942-1945. Konzept und Redaktion: Alfred Rubbel. A magyarországi harcokról szóló fejezetet Richard Freiherr von Rosen írta. (Bassum, 1990; a továbbiakban: Rubbel) 259. o.
1944. május 25-től a nehézpáncélos-osztály maradványait kivonták a keleti frontról, majd állományát Németországban feltöltötték 33 Tiger E-vel és 12 Pz.VI Tiger B-vel. A vasúti közlekedés zavarai miatt az egységet csupán 1944. július 11-étől vetették be a nyugati fronton, a brit csapatok ellen Caentől keletre.825 A franciaországi harcokban szinte teljesen felmorzsolódott 503. nehézpáncélos-osztályt 1944. szeptember 6-án vonták ki a nyugati frontról és vasúton a németországi Paderborn körzetébe szállították újrafelállítás céljából.826
Panzertruppe 170. o.
Schneider, Wolfgang: Tiger in combat. Vol. I. (Manitoba, Canada, 1994; a továbbiakban: Schneider) 166. o.
Szeptember 19–22. között az alakulatot soron kívül felszerelték 45 Tiger B nehézharckocsival. Így a franciaországi hadszíntérről már 264korábban javítás céljából kivont két páncélossal együtt 47 nehézharckocsi tartozott állományába. A feltöltésre érkezett legénység beillesztése az osztály szervezetébe különösen fontos volt, bár az egység újabb útba indításáig ez nem történt meg maradéktalanul. Az alakulat régi és új katonái még alig ismerték egymást. Emellett a harckocsik felkészítése és fegyverzetük belövése volt a legfontosabb feladat.
Az 503. nehézpáncélos-osztály parancsnoka 1944 februárjától Rolf Fromme százados volt. Az nehézpáncélos-századok parancsnoki beosztását Joachim Oemler főhadnagy (1. század), Wolfram Freiherr von Eichel-Streiber százados (2. század) és Richard Freiherr von Rosen hadnagy (3. század) töltötte be. Az önálló harckocsi-alakulat hadrendje 1944. október közepén az alábbi képet mutatta:827
Nehézpáncélosok 154–156. o. (Budapest, 2000; a továbbiakban: Nehézpáncélosok)
Törzs és törzsszázad (Stab und Stabskompanie):
· törzsszakasz (Stabszug),
· híradószakasz (Nachrichtenzug),
· felderítőszakasz (Aufklärungszug),
· terepkutatószakasz (Erkundungszug),
· utászszakasz (Pionierzug),
· légvédelmi szakasz (Flakzug),
· egészségügyi szakasz (Sanitätszug);
· híradószakasz (Nachrichtenzug),
· felderítőszakasz (Aufklärungszug),
· terepkutatószakasz (Erkundungszug),
· utászszakasz (Pionierzug),
· légvédelmi szakasz (Flakzug),
· egészségügyi szakasz (Sanitätszug);
1–3. páncélosszázad (Panzerkompanie):
egyenként 113 fő, 14 nehézharckocsi
egyenként 113 fő, 14 nehézharckocsi
a. harclépcső (Kampfstaffel)
· századparancsnoki osztag (Kompanietrupp) két Tiger B,
· 1-3. harckocsiszakasz (Zug) négy–négy Tiger B,
összesen 70 fő, 14 Tiger B;
· századparancsnoki osztag (Kompanietrupp) két Tiger B,
· 1-3. harckocsiszakasz (Zug) négy–négy Tiger B,
összesen 70 fő, 14 Tiger B;
b. kerekesjármű-lépcső (Räderstaffel)
· századparancsnoki osztag (Kompanietrupp),
· egészségügyi szolgálat (Sanitätsdienst),
· karbantartó-csoport (Instandsetzungsgruppe) 20 fő,
265· I. ellátóoszlop (Gefechtstroß I),
· II. ellátóoszlop (Gefechtstroß II),
· málhaoszlop (Gepäcktroß),
összesen 43 fő;
· századparancsnoki osztag (Kompanietrupp),
· egészségügyi szolgálat (Sanitätsdienst),
· karbantartó-csoport (Instandsetzungsgruppe) 20 fő,
265· I. ellátóoszlop (Gefechtstroß I),
· II. ellátóoszlop (Gefechtstroß II),
· málhaoszlop (Gepäcktroß),
összesen 43 fő;
Műhelyszázad (Werkstattkompanie):
· 1. lánctalpas szakasz (Kettenzug),
· 2. lánctalpas szakasz (Kettenzug),
· 3. kerekes szakasz (Räderzug),
· vontatószakasz (Bergezug);
· 1. lánctalpas szakasz (Kettenzug),
· 2. lánctalpas szakasz (Kettenzug),
· 3. kerekes szakasz (Räderzug),
· vontatószakasz (Bergezug);
Ellátó század (Versorgungskompanie)
A teljesen feltöltött nehézpáncélos-osztály személyi állománya és fegyverzete az alábbiakat tartalmazta:
1. Létszám az állománytábla szerint
| |
– tiszt
– hivatalnok tiszti rendfokozattal – altiszt – legénység – keleti segédszolgálatos ("Hiwi") összesen |
28 fő
5 fő 279 fő 598 fő 31 fő 941 fő |
A valóságban
| |
– tiszt
– hivatalnok tiszti rendfokozattal – altiszt – legénység – keleti segédszolgálatos ("Hiwi") összesen |
28 fő
7 fő 274 fő 694 fő 90 fő 1093 fő |
2662. Járművek, fegyverzet:
| |
– Tiger B
– Tiger B parancsnoki változat légvédelmi páncélos (Flak-Pz.IV 2 cm-es négycsövű gépágyúval [Wirbelwind]) légvédelmi páncélos (Flak-Pz.IV 3,7 cm-es gépágyúval [Möbelwagen]) – 2 cm-es önjáró négycsövű légvédelmi gépágyú (Sd. Kfz. 7/1) – lövészpáncélos (Sd. Kfz. 251) műszaki harckocsi (Pz.V Berge-Panther) – 18 tonnás vontató – 1 tonnás vontató – lánctalpas motorkerékpár – motorkerékpár – terepjáró személygépkocsi – polgári személygépkocsi |
42+2
3 4 4 3 11 5 7 13 14 6 38 1 |
– terepjáró tehergépkocsi
– polgári tehergépkocsi – Maultier (féllánctalpas tehergépkocsi) – sebesültszállító gépkocsi – pisztoly – géppisztoly – géppuska – puska |
84
34 6 3 353 123 136 480 |
Az 503. nehézpáncélos-osztály első szállítmányai október 13-án érkeztek meg Budapestre, de az alakulatot a magyar kiugrási kísérlet német katonai ellenintézkedései céljából visszatartották a magyar fővárosban. A még Budapesten állomásozó nehézpáncélos-osztály elemei 17-én délután kezdték meg a harckocsik vasúti berakodását. A kerekes járművek közúton indultak Szolnok felé. A szállítást végző Birodalmi Vasút (Reichsbahn) rendelkezésére nem állt elegendő különleges, úgynevezett „Ssyms” vasúti kocsi, amelyek egyedül voltak alkalmasak a hatalmas nehézharckocsik szállítására. Ezért a nehézpáncélos-századok csak egymás után, a már célhoz ért üres vasúti kocsik visszaérkezését követően tudtak berakodni.828
Számvéber Norbert: Nehézpáncélosok. A német 503. nehézpáncélos-osztály magyarországi harcai. 24–26., valamint 36. o.
Este 20 óra 10 perckor Fretter-Pico tüzérségi tábornok, a német 6. hadsereg parancsnoka elküldte helyzetértékelését a Dél Hadseregcsoport 267főparancsnokának. Eszerint a szovjetek 17-én is folytatták támadásaikat a III. páncéloshadtest teljes arcvonalán, amelyek célja a Debrecen felé való áttörés volt. A szovjetek főként a németek által már korábban beazonosított hadtestekkel támadtak, de azok erőit Debrecentől délre, nyugatra és keletre összevontan alkalmazták. A német hadsereg felderítése észlelte, hogy a 23. harckocsihadtest Érmihályfalva irányában tört előre, gyakorlatilag akadálytalanul. A támadások hevességéből és a bevetett szovjet páncélosok mennyiségéből a németek arra következtettek, hogy Malinovszkij marsall csapatai Nagyvárad bevétele után jelentős harckocsi- és önjárólöveg-utánpótlást, valamint némi élőerő-feltöltést kaphattak. A jelentős veszteségek következtében elvékonyodott német vonalakat 17-én estig több helyen is (Kaba és Derecske között, Sárándtól, illetve Nagylétától keletre) áttörték a harckocsikkal támogatott szovjet rohamok. Néhány harccsoport (a „Feldherrnhalle” páncélgránátos-hadosztály harccsoportja Kabán, az 1. páncéloshadosztály pedig Derecskétől nyugatra) bekerítésbe került. A széles hézagok betömése vagy a mögöttes hadtápterület megtisztítása nem volt lehetséges, mert a német csapatok harcoslétszáma és a bevethető fegyverzet mennyisége lecsökkent, megbízható tartalékok pedig nem álltak rendelkezésre.
Az 1. páncéloshadosztály és a 76. gyaloghadosztály ellátása 17-én reggel lehetetlenné vált. Hamarosan lőszer- és üzemanyaghiány keletkezett. A 76. gyaloghadosztály néhány elvágott egysége elveszítette tábori konyháit is, ezért a katonák napokig meleg étel nélkül maradtak. A szovjet előretörés következtében a „Feldherrnhalle” páncélgránátos-hadosztály harccsoportját, valamint az 1. páncéloshadosztály és a 76. gyaloghadosztály erőit vissza kellett vonni Hajdúszoboszló és Derecske északi előterébe, különben a szovjetek bekerítették volna őket.
Fretter-Pico arra a következtetésre jutott, hogy a rendelkezésére álló német csapatokkal még hézagos főellenállási vonalat (német viszonylatban főharcvonalat) sem tud kialakítani. Ezért az egyetlen megvalósítható cél az lehetett, hogy a szovjetek előrenyomulását mozgóharcban, az erők legszorosabb összpontosításával késleltessék. Mivel a III. páncéloshadtest kötelékeinek ereje a napok óta tomboló harcokban igen jelentősen lecsökkent, a 6. hadsereg parancsnoka szerint Debrecen térségét hosszabb ideig nem lehetett védeni. Ezzel a városon keresztül és attól északra a Tisza felé vezető utak is a legnagyobb veszélybe kerültek. Azzal Fretter-Pico is tisztában volt, hogy a IV. páncéloshadtest csak két nap múlva, 19-én indíthatná meg ellentámadását Szolnoktól kelet felé. Az öt szovjet lövészhadosztállyal szemben támadó német páncélosok csupán újabb hosszú napok múlva javíthatnak a Debrecennél harcoló bajtársaik súlyos 268harcászati-hadműveleti helyzetén, akik a térségben már eddig is mintegy 400 szovjet páncélost lőttek ki.829
HL KTB/HGr. Süd Fernspruch an Obkdo. d. Heeresgruppe Süd Lagebeurteilung vom 17. 10. 1944 (631. tekercs 7 217265. és köv. felvétel).
A rendkívül nehéz körülmények között harcoló III. páncéloshadtest 17-én Debrecentől 15–20 kilométerre délre továbbra is útját állta a 2. Ukrán Front „Plijev” lovas-gépesített csoportjának, amelynek már aznap estére a városban kellett volna lennie. A szovjet csapatok egyértelmű kudarcát Ölvedi Ignác tanulmányában az alábbiakkal magyarázza:
„Derecske környékén igen sok tó van.[sic!] Az ezeket összekötő terep mocsaras rét. Az októberi esőzések ezek vízmennyiségét jelentősen megnövelték, víz borította az egész terepet, nem lehetett tudni, hol a tó, hol a rét. Mindez együttvéve, igen zavarta, nagymértékben korlátozta a támadó csapatok manőverezését.830 A szántóföldeken viszont a nagy sár miatt majdnem lehetetlen volt az előnyomulás. Ennek következtében a szovjet csapatok a közlekedési hálózatra voltak utalva, amit az ellenség megszállva tartott. Ezért a harcok súlypontja az utakra, útcsomópontok lezárására, utóbbiak birtokbavételére irányult. Különösen jól szervezte meg az ellenség [a német csapatok – Sz.N.] az útcsomópontok, lakott helységek páncélelhárítását. Debrecentől délre az ellenség minden helységben, minden jelentősebb útelágazásnál támpontot épített ki. A sok apró támponttal az volt a célja, hogy részekre ossza a szovjet magasabbegységeket és így megkönnyítse a saját helyzetét. A támpont erejével gyakran ellenlökéseket hajtott végre. Amikor azt meghiúsították, visszavonult a támpontra és tovább védekezett.
Megítélésünk szerint a nehéz talaj- és terepviszonyok nemcsak a támadó szovjet–román, de a védő német–magyar csapatok mozgékonyságát is hátrányosan befolyásolták.
Az ellenség tehát mindent harcba vetett a Debrecen felé előnyomuló 2. Ukrán Front csapatainak megállítására, illetve a támadás lefékezésére. A derecskei ellenállási csomópontnál meg is állította a támadást és biztosította saját csapatainak visszavonulását.
A derecskei [szovjet – Sz.N.] kudarcban szerepe van annak is, hogy a debreceni hadművelet második szakaszában hibát követett el a lovas-gépesített csoport parancsnoksága is. Azt a rugalmas, határozott, merész manőverezést, amit Plijev a hadművelet első szakaszában mutatott, a másodikban nem tapasztaljuk. A lovas és gépesített hadosztályok [sic!] elfecsérelték idejüket a helységek elleni harcokra. Mondhatjuk úgy is, hogy az ellenség bizonyos mértékben elérte szándékát. A front gyorscsoportját időt rabló helységharcokra kényszerítette.”831
Ölvedi 1965 31–32. o.
