447. BAZÁRI CSENDÉLET
447. BAZÁRI CSENDÉLET
A Bazár folyton beszéltet magáról. Ha nem dőlhet össze mindennap, legalább figyelmeztet rá mindenkit, hogy épül. Nem vagyunk sem elég szigorúak, sem elég maliciózusak, hogy ezt az épülést kétségbe vonjuk, annyival inkább, mert szavahihető úri emberek szerint a Bazár tényleg – épül. A Bazár tehát épül, csak a közönség nem teheti ugyanezt. A közönség, mely kénytelen a Bazár emelkedő – és néha süllyedő – falai mellett elvonulni. Ott fenn a magas állásokon harsány hangú pallérok lármáznak. Ez az ő privát dolguk volna. Ám néha dühbe jönnek a lármázó mesterek, s hallatnak olyan iszonyú káromkodásokat, amilyeneket a magasságból nem hallottak lent járó földi emberek. Gyermekleányok, iskolás fiúcskák járnak-kelnek lent, s hogy a hallottakból még annyira sem épülnek, mint a Bazár, annyi tény. A rendőrséget kérjük meg egy kis szelíd szájkosár alkalmazására. Kevésbé épületes dolgokat szeretnőnk hallani az épülő Bazár körül.
Szabadság 1900. május 30.
