149. A HÉTRŐL
149. A HÉTRŐL
Az időjárás nem teszi még ugyan nélkülözhetetlenné a fürdőzést, de már fürdőre ment „tout Debrecen”.
Az itt maradtak is útra készen állnak, s alig-alig vagyunk egypáran olyanok, kiknél a nyaralást a Nagyerdő fogja pótolni.
Mi lesz velünk, szerencsétlenekkel?…
Ha a szégyent el is tudjuk viselni, de az unalom biztosan megöl. Hisz még nincs kánikula, és már a legholtabb szezonban vagyunk.
Ez a hatalmas, nagy város egyébkor is borzasztóan álmos. Inkább nyújtózkodni, mint mozogni szokott. Hát még most milyen! Valóságos halott… Jött az orfeum, költi, de nem hallja (amit különben helyesen tett); jöttek a majálisok, semmi ébredés.
Ami kis élénkség volt benne, elvitte a levizsgázott múzsasereg, az elmúlt hét csak nekik hozott eseményt. Egyiknek kedvest, másiknak kellemetlent. A tantermek ajtajait bezárták, a kis tudósok szerteszéledtek.
Ilyen unalmas időben mit csináljon az ember? Válogathat a Nagyerdő söre és kávéházak fagylaltja között.
Mennyivel boldogabbak a n.-váradiak. Nekik színházuk van. Ahol színház van, ott primadonnák is vannak; ahol primadonnák vannak, ott primadonna-heccek is vannak; ahol primadonna-heccek vannak, ott boldog a magyar.
A váradiaknak hát primadonna-heccük is van. A bájos Perényi Margit egy kis lumbágóparódia eljátszása után kijelentette, hogy ő megy. Na, meg is indult Váradon a vita. Egyik váradi lap írt vagy nyolchasábos cikket a kis primadonnáról, aki már majdnem egy éve színésznő. Tolsztoj például tízévi tanulmányát írta meg egy hatalmas műben, s a nevezett lapban egy sort se láttam róla. Hány szegény ember ír, fest, mintáz egy egész életen, és nem kap tizedrész annyi elismerést, mint egy primadonna, aki a „csonkinát” jól el tudja járni! Ugye, ugye, milyen hálátlan a színipálya?
Mindamellett bevallom, hogy jobb szubrettet nem kapna Komjáthy, mint Perényi Margit. Több dicséretet – elveimtől eltekintve – már csak azért sem írok róla, mert valószínű, hogy Komjáthy csak azért sem szerződtetné.
Ma este egy kis művésztrupp tart előadást az Angol Királynőben. Július 2-án a debreceni társulat kedvelt tagjai rendeznek szintén művészestélyt a „Dobos”-ban. Július 1-én kezdi meg a Bikában Angelotti kitűnő orfeumtársulata az előadásokat.
Három hír, mely ebben az unalmas, holt szezonban – reménnyel tölt el bennünket.
A helyi lapokban egész héten disputáltak még a szeszkérdésről. Egyik lap a régi Debrecen történetéből bizonyítja be a szeszkereskedés üdvös voltát.
A história azonban éppen olyan rossz argumentumnak bizonyult, mint a Pallas-lexikon morálja… Különben majd dönt a 29-iki közgyűlés!
Debrecen város Széll Kálmán iránti szeretetének akart kifejezést adni valami ajándékkal. Több terv merült fel. Márk Endre hatványozott bizalmi nyilatkozatot ajánlott. Aczél főmérnök úr az átalakított városházának a fényképét akarta volna felküldetni. Csóka polgármesteri titkár egy hordó erős szesz felküldését tanácsolta. Végre is a gazdasági tanácsos terve győzött. Az ajándék egy szép, hortobágyi bika – a rátóti tehenek mulattatására. Az efféle ajándékok erősítik a barátságot. Széllről, Párizsról, Hágáról, Dreyfusról felesleges krónikát írni. Unalmas dolgok, torkig vagyunk már velük.
Ami a héttel összefüggött, elmondtam.
Olyan kevés esemény volt, hogy az apagyilkosságon is könyörültünk volna. Talán a jövő hét változatosabb lesz?!…
Debreczen 1899. június 24.
Dyb.
