175. EGYIPTOM GYÖNGYE
175. EGYIPTOM GYÖNGYE
(Bohózatos operett 3 felvonásban. Írta Heltai Jenő.
Zenéjét szerzette: Forrai Miklós. A debreceni színház premierje 1899. okt. 8-án)
Szép sikerről számoltak be annak idején a fővárosi lapok. A sikert Heltai és Forrai Egyiptom gyöngye című operettje aratta volna a Magyar Színház színpadán. – A fővárosi lapok pajtáskodó kritikáira nem lehet ugyan építeni, mindazonáltal kíváncsian vártuk a tegnapi bemutatót, lévén az operett egyik szerzője Hajdú megyei, félig-meddig tehát földink.
A bemutató megtörtént, de sajnálattál kell konstatálnunk, hogy az új operett hidegen hagyta a közönséget, s talán még fél sikert sem ért.
Pedig már a kitűnő előadásnál fogva is nagyobb sikert kellett volna érnie.
A darab meséje egy abszolút lehetetlenség, mely még operettszövegnek is merészség. Méghozzá nem egységes, szétfolyó, több helyt ízléstelen, mely hibák nem nagyon inspirálhatták a komponistát. De hogy a tagadhatatlanul szellemes Heltai Jenő munkája, azt elárulják a brilliáns verselés, a groteszk helyzetek, jóízű tréfák s helyenként határozottan szellemes paródiák.
Szeosztrisz, egyiptomi király (Sziklay) – az Istenek büntetésétől megsiketül, s csak úgy nyerheti vissza hallását, ha egy férjéhez hű asszonyt csókol meg. Világgá megy, sokáig bolyong, s csak akkor gyógyul meg, midőn hazájába visszatérve leánya, ki egy szegény piktorral szökött világgá, csókolja meg.
Ez a Heltai meséjének a magva. Persze sok minden szövődik bele a mesébe, ami éppen nem teszi azt mulatságossá.
Forrai zenéje dilettáns munka. Komponális tehetségének fő forrása a reminiszcencia. Főképpen az öreg Offenbach jutott az este az eszünkbe. Van azonban egypár száma, melyben elég eredetiség, ötlet és ügyesség van. Tetszett például az első felvonás duettje, melyet Kállay Lujza és Ferenczy énekeltek igen szépen, s a már a Magyariak révén jól ismert Milimári-induló, s hogy néhány csinos zeneszám dacára sem hatott, fő oka a finálék gyengesége.
Az előadás kitűnő volt. F. Kállay Lujza, mint Zenaisz királyleány, elragadó bájos volt, gyönyörűen énekelt. Plasztikai képei elragadóak voltak, ízléses, szép öltözékei feltűnést keltettek. Egy szép virágcsokrot kapott.
Sziklay elemében volt. Hálás szerepét ugyancsak kiaknázta, s Kállayval osztozott a tapsokban.
Ferenczy szépen énekelt.
Szigeti Lujza azt juttatta eszünkbe, milyen nagyszerűen tudta volna az ő szerepét megjátszani – Locsarekné.
Kisebb szerepekben igen jók voltak: Szathmáry, Rubos, Környey, Bartha és Fenyéri, ki az operettekben feltalálta az ő valódi terrénumát.
Az előadásnak érdekességet kölcsönzött a Halmai testvérek tánca s azok a szellemes, aktuális kuplék, melyeket Sziklai énekelt óriási hatással.
Az előadást telt ház nézte végig. A tetszésnyilvánítás nem volt fölötte zajos, a szerzőt csak az első felvonás után hívták ki – egyszer. Az előadók azonban több tapsot is megérdemeltek volna. Ma, holnap és szerdán ugyancsak az Egyiptom gyöngye kerül színre.
Elismerés illeti végül Komjáthyt, ki a darab díszleteire s az új, szép jelmezekre meglehetősen áldozhatott.
Debreczen 1899. október 9.
(ae.)
