203. NINCS PAPÍR
203. NINCS PAPÍR
Ha az angolok még idejében békét nem kötnek, a hírlapok vagy megszűnnek, vagy fehér vászonra nyomtatva fognak megjelenni. Angliában és Amerikában, mióta a háború dühöng, a lapok annyi papírt fogyasztanak, hogy a papírgyárak a további szükségleteket ellátni képtelenek.
Mint jó forrásból értesülünk, a papírszükséglet ellen angol-búr és hazai körökben is erősen védekeznek.
Viktória királynő a már elkészített csokoládédobozokat nem papírba, hanem saját felséges zsebkendőibe pakolva küldeti el a jövő karácsonykor az esetleg még életben lévő angol harcosoknak.
Chamberlain úr az összes részvénytársaságoknál meg akarja szüntetni a papír-részvényeket.
Ugyancsak ő felszólította azon névtelen egyéneket, kik őt leveleikben agyonütéssel fenyegetik, hogy ezentúl a lehetőségig röviden adják elő óhajtásaikat.
A walesi herceg kínos lelki vívódások után beleegyezett, hogy az angol divatlapok ezután csak négy oldalon jelenhessenek meg.
Buller tábornok ezután egyetlen vereségről sem fog tudósítást küldeni, hogy a távirati lapok megspórolásával enyhítsen a papírszükségen.
Rhodes Cecil összes bankóit aranyakra készül beváltani.
Krüger nem fogadja el a békeajánlatokat, hogy a szerződésre ne pocsékolódjék el a papír.
De erősen készülnek nálunk is a szükséges óvintézkedésekre.
Sima Ferenc tiltakozik, hogy bűnvád alá helyező végzéseket hozzanak ellene, mert drága a papír.
Az Alkotmány c. lap – tekintettel a papírszükségre – csupán az ügyészségnél követelt egy példányban fog megjelenni.
Balogh Döme, nagyváradi városatya fellebbezéseit ezután élőszóval fogja előadni.
Gyula, a Magyar Király fizetője a folyószámla rendszert egyszer s mindenkorra beszünteti.
Nagy Mór kolozsvári koszorús, a pukk ám pukk refrénű ballada szerzője – nagy népszerűsége dacára – lemondott költemény-kötetének második kiadásáról.
Álszerénység volna elhallgatni, hogy lapunk milyen magatartást szándékszik tanúsítani a papirosválság kérdésében.
Kijelentjük, hogy mi el vagyunk látva a XX-ik század végéig kellő mennyiségű papírral. Valamint újólag kérjük minden rendű és rangú munkatársainkat, levelezőnket; hogy a papirost ne sajnálják ezután sem, s mindig csak az egyik felére írjanak. Lírai költőktől teljesen tiszta lapokat szívesen fogadunk!…
Szabadság 1900. január 31.
Dyb.
