210. A BÖJT
210. A BÖJT
I.
(Reggel öt óra. Egy bodegából két didergő, frakkba öltözött jogászgyerek botorkál ki. A Szent László templom órája ötöt üt.)
I. jogász: Ennek is vége. Legfeljebb május elsején lehet belőle valami.
II. jogász: Miről beszélsz?
I. Miről?… Az óráról! Tudtam, hogy be kell csapni, de azt hittem: lakást fizethetek belőle. Most már sem óra, sem lakás.
II. (ásítozva). Hányat ütött?…
I. (dühösen) Gúnyolódol?…
II. (ijedten) Dehogy! Világért sem. A toronyórára gondoltam.
I. (fájdalmasan) Ötöt… Haza kéne menni. A fejem is fáj, álmos is vagyok.
II. Menjünk haza!…
I. (keserves hangon) Igen… menjünk… (egy hírtelen eszmétől megkapva) – a te lakásodra.
(Az utca élénkülni kezd, lakásadó nénik sietnek megtisztulni: a templomban a farsang bűneitől…)
II.
Lizi: Eljön. Biztosan eljön. Neked is megígérte!…
A mama: Hogyne!?… Ez lenne az első ígéret, melyet nem váltanak be!?? Te úgy látszik, azt hiszed: a huszonhat éves korban is jól áll a naivság… kissé csalódol!…
Lizi: De mama! Mi lelt ma téged?… Hát oka vagyok én valaminek?…
A mama (gúnyosan) Világért sem! Tudvalevő, hogy a levegőben sült pártik repdesnek… Akinek kell, ötöt-hatot csíphet magának…
Lizi: (sírva) Hát mit tettem volna?… Hisz’ máris nevettek rajtam!… Valósággal udvaroltam annak a mamlasznak!… Én nem tehetek semmiről! Mit tegyek?…
A mama: (sötéten és keserves pátosszal) Egyelőre át kell igazítani a doktorbáli ruhádat az első böjti hangversenyre… Talán… (dühösen) talán!…
III.
Kedves Bözsikém!
Hála Istennek: visszatérhetek komoly tanulmányaimhoz. Te! borzasztó az, ha valaki kikiáltott csodagyerek. Már a gyerek szó is borzasztó, hát még huszonhárom hangversenyt végigzongorázni, bókokat fogadni, keveset aludni, másnap újra meg újra szekundát fogni a természettanból, és kikapni a Tini kisasszonytól, hogy végleg a „romlás lejtőjére tévedtem” – mint ahogy ő mondja… Hallod! Abszolúte semmi gyönyörűséget nem találok a csodagyermeki pályában. A művészet szörnyen unalmas. Örömmel hintek tehát hamut a fejemre, s vallásos áhítattal fogadom meg neked, hogy Liszt II. rapszódiáját húsvét vasárnapjáig nem veszem elő. Tanulok, s engedem magam Tini kisasszony által „kimentetni a fenyegető örvényből”.
Erről akart tudatni behamvazott homlokú Arankád. Pá, puszi!
IV.
Egy kelendő könyv. Clair Vilmos Párbajkódex c. könyve e héten éri meg a negyedik kiadást. A könyvből a farsang alatt több ezer példány kelt el. Elég bizonyíték a mellett, hogy az idei farsang az utóbbi évek farsangjait siker dolgában fényesen felülmúlta.
Szabadság 1900. március 3.
Dyb.
