228. MI AZ ÉLÉNK ÉPÍTKEZÉS?
228. MI AZ ÉLÉNK ÉPÍTKEZÉS?
Ismét szerencsétlenség az új színház körül
Na csak ki vagyunk mi az építkezéseinkkel!… Azt lehetne mondani, hogy ez a színház körüli építkezés véresebb háború a dél-afrikainál. Az első harcok a városházán zajlottak le. Hosszú harcok, ha nem is nagyon dicsőségesek. Szerencsére végük. Aztán jött a véresebb korszaka a háborúnak. Egy áldozata volt is már. De meg a toll- és szóharc is folyt közben. Csaknem úgy folyt, mint annak a szegény kőművesnek a vére. Meg a sztrájk. Elfuserált és újracsinált dolgok stb. stb.
Csak lennőnk már készen egyszer, ha bármilyen áldozattal is, mert ezek a színház körül folyó véres és vértelen harcok már nemcsak tragikomikusok, de valósággal leverők.
Egy váradi ismert, előkelő úriember mondott el ma egy kis históriát, ami legjobban jellemzi a helyzetet.
Vendége volt a minap egy bécsi úr, aki séta közben hosszasan méregette a színház tájékát, az új színházat s az épülő bazárt. Egyszer csak odafordul hozzá kérdő arccal:
– Ugyan kérem, miért bontják le ezt az épületet?…
Bizony volt ebben a kérdésben valami kis ráció. Elég különös kis építkezések ezek.
A mai napnak megint megvan a maga építkezési szenzációja. Csodálatos véletlenségből nagyobb baj nem történt, de ez csak a kegyes véletlenség érdeme.
Délután 2 órakor óriási zuhanás zaja döbbentette meg a színház körüli üzletek személyzetét s az utcai járókelőket. Egy pillanat alatt száz számra menő tömeg állt az épülő bazár körül. Nagy szerencsétlenségről beszélt mindenki. Egy leomló fal odatemetett néhány munkást. Evvel a vészhírrel lármázták fel a rendőrséget is.
Nemsokára jött Sarkadi r. biztos is, aki a betelefonált hír szerint már a hordágyakat is kihozatta.
A hír szerencsére nem vált be igaznak. Az eset azonban most már végre szolgáljon egy kis tanulsággal.
Úgy történt, hogy az épület kapubejárata felé egy boltozatot rakott néhány kőmíves. Hatalmas, vaskos, mintegy harminc centiméternyi vastag volt a boltozatos fal, s a leglaikusabb ember is gondolhatta volna, hogy egészen magában, minden támasz nélkül meg nem állhat. Horánszky Ferenc, Kun Imre, Magyari János és Jeremiás István kőmívesek már teljesen befejezték a munkát, s szállani akartak lefelé, mikor megindult a hatalmas tégla-öv, s egy hatalmas zuhanással leomlott… A négy ember kétségbeesetten rohant lefelé, Horánszky azonban nem volt elég gyors, így rászakadt egy nagy réteg tégla. Vérző fejjel vitték le társai, s a hírtelen előhívott dr. Ertler Mór vette gondozás alá… A feje szakadt be egy kicsit, s az arca is összezúzódott. Az elsősegély után mindjárt jobban lett, s remélni lehet, hogy gyorsan meggyógyul…
A sebesülés egészen elfeledtette a leomlott boltozatot, amit egész nyugodtan bámult odalenn egy nagy tömeg kíváncsi.
Sarkadi r. biztos Kós vállalkozóval azonnal a leomlott boltozat megvizsgálására sietett ezután. Ekkor érkezett meg Rimanóczy fővállalkozó is, aki megdöbbent a leomlott boltozat láttára. A hatalmas téglatömeg olyan súllyal feküdt rá az állványra, hogy félő volt, hogy az is leroskad, és a legnagyobb szerencsétlenség történhetik. Azonnal intézkedett, hogy leszedjék – természetesen a legnagyobb óvatossággal – az összeomlott falat, ami meg is történt – szerencsére baj nélkül…
Érdekes különben, hogy – hír szerint – a krajcároskodás is ok volt a gondatlanság mellett. A boltozat vastagabb lévén, mint a fal, nem lett volna szabad vasív nélkül felrakni az alap nélküli boltozatot. Mégis felrakták, mert hát így kevesebbe kerül. Legfeljebb egypár emberéletbe!…
Kérjük a további harc és vérontás beszüntetését!…
Szabadság 1900. május 17.
