257. HÉTRŐL HÉTRE
257. HÉTRŐL HÉTRE
Sasa királyfi mit gondolt magában: eljegyzett egy asszonyt, kinek korát legjobban így határozhatjuk meg: húsz és ötven év között. Unalmas, balzaci idézetek helyett, valljuk be, hogy könnyen megértjük a dolgot.
Sasának nem lehetett már bizalma csak Draga asszonyban. Viszont Draga asszony eléggé méltányolta a bizalmat. S a kölcsönös bizalomnak szép frigye e frigy. Rossznyelvű emberek sok mást összebeszélhetnek. Milán király például bizonyára másként beszél róla. De ez nem a valóság kritikája, hanem a tapasztalatok hallucinációja. Egyébként éppenséggel Milán az oka, hogy Sasa nem az apja fia…
*
Kínában olyan cudarul össze vannak kuszálva a dolgok, hogy kezdenek senkit sem érdekelni. Ki él, ki halt meg? – nem is sejtjük. Egy bizonyos, hogy a mi csinos követségi palotánknak lőttek. Pedig hogy örültünk neki nem is olyan régen.
Ám nem mindenki veszi ilyen könnyen a bokszeriádákat. Berlinben például két heves vérű német ifjonc majd holtra vert egy jámbor kínait, akinek egyéb vétke nem volt a copfjánál.
Copf, copf… Nem akarok régi vicceket feltámasztani.
Az a biztos igazság, hogy úgy rabolni, mint a civilizáció, egy abruzzói brávó sem tudott. Persze a nagyhatalmakat nem lehet felrúgni.
Licius [!] filozófus, hogy szólnál ezekről a dolgokról, ha élnél? A te copfos fejed többet gondolkozott, mint az európai hadseregek mindenkori tábornokai… Láttál idődben sok emberi badarságot, de eleget nem. Még egy hiányzott, de te ezt már csendes nirvánádban meg sem sejdíted.
Látnod kellett volna Tiencsin utcáit végigborítva copfos holttestekkel. Látnod kellett volna, azt a vadállati tobzódást, amit a győzedelmes katonák műveltek. Hallanod kellett volna az égő házakban bennszorultak rémes ordítását. S tudnod kellett volna, hogy mindez az európai szent civilizáció nevében történik…
*
Mert szép dolog is a civilizáció, és felséges fogalommá vált e szó: Nyugat. Tegnap éjjel például hatszázharminc éhező zsidó dicsőítette ezt a szépséges civilizációt.
Igaz, hogy a civilizáció áldozatokat is kíván. A hatszázharminc és még néhány ezer zsidótól például azt a csekélységet kívánja, hogy pusztuljanak el nyomorultul, éhen…
Mert a civilizáció kényelmes vadállat. Támadni nehezen jön kedve. De szívesen magához parancsolja, akiket fel akar falni. Különösen, ha útjában vannak.
Én nem látok különbséget a barbár Románia és a civilizált Nyugat között…
Szabadság 1900. július 29.
