259. MI AZ OK?
259. MI AZ OK?
Őszentsége azt állítja, hogy a vallástalanság. Mivel pedig őszentsége csalhatatlan, mondjuk mi is, hogy a vallástalanság.
Bresci és kollégái vallástalanok. Aki vallástalan, az leszúrja, akit leszúrhat. Szegény Umberto a vallástalanság áldozata. A vallástalanság az ok.
Okvetetlenkedő emberek azonban arra is kíváncsiak, hogy mi az ok oka? Hogy lett ilyen nagy hatalom a vallástalanság? Miért nem imádkozott azalatt Bresci, míg vad keze királyi vért ontott?
Az emberi nyomor szomorú, vén banya. Ezer meg ezer év barázdálta be az arcát. Volt gyermek is. Volt gondtalan, csapongó. Volt ifjú szűz, telve reménnyel.
Volt harcoló amazon. Lövöldözött nyíllal, golyóval, azután kifáradt. Az égre tekintett. Olvasót pergetett, hitt és imádkozott. Mióta a világra született, reménnyel táplálták. Verejtékes homlokát fehér jegykendő simogatta sokszor. Neki voltak a legszebb mátkái. Nagyszívű messiások, világmegváltó bölcsek, irgalmas szívű félistenek. Mielőtt beválthatták volna a fehér jegykendő ígéretét – elbuktak egytől egyig. Meghaltak kereszten, máglyán és egyeben. A nyomor, ez a szerencsétlen némber, reményen kívül nem kapott semmit a földön. De nem kapott az égben sem. Talán egy percnyi megnyugvást némelyha, hogy azután még inkább háborogjon. A vallásban régen nem hiszen. Azóta már önmagában is csalódott. Nincs fiatalsága, nincs egy édes emléke, nincs reménye és nincs hite. Csak egy indulat lángol már rom-szívében: a bosszú…
Hát mi az ok?… A vallástalanság… Mi gyógyít meg?… A vallás… Ne ígérjétek a túlvilágot a halál utánra, adjatok belőle valamit most. Akkor meg fog önként halni a nyomor, s feltámad majd mint békesség a földön… De évezredek szenvedését néhány miatyánkkal és üdvözléggyel betemetni nem lehet…
Szabadság 1900. augusztus 8.
