263. HÉTRŐL HÉTRE
263. HÉTRŐL HÉTRE
Margit, ez a szegény asszony, még mindig imádkozik. A nép élteti az új királyt. Viktor Emánuel őfelsége királyi terveit szövi. Bresci nevének naponként kevesebb újságpapirost szentelnek. A világ pedig újabb szenzációkra vár…
Bűnpártolásért könnyen lecsukják az embert. Ezek a nagystílű gyilkosok bizonyára szörnyű emberek. Lombroso hazájában azonban illenék őket őrülteknek tartani. Mert őrültek, veszedelmes őrültek, kiknél hiányzik a legemberibb vonás: nem képesek átlátni, hogy a nagy mérlegen az egyénnek nem lehet lehúzni a világot. Őrültségükben rendszer van: nem alkusznak. Agyukban az én rögeszméjére rakdossák könyörtelenül, de hibátlanul a konzekvens igazságokat, s el mernek menni a végső konzekvenciáig.
Gondolatnak bizarr és vakmerő: mi lenne, ha ezt mindenki meg merné tenni?… Mi lenne, ha az individiumok [!] eldobnák a megalkuvás elvét?… Ha a kifáradt fej revolvergolyót kapna mindig, az élni vágyó bedobná magát a gyönyörök mocsarának legsalakjáig, s a társadalmat reformálni akaró apostol mind méreggel és gyilokkal rohanna azokra, akiket a nagy átalakulások ellenségeinek tart?…
…Mi lenne?…
*
Az akáclomb haragosan zöld még. A nap még szörnyen meleg tud lenni, de a nagyobb levelű fák már betegek. Augusztus már hervasztó nyár.
Akik nincsenek beoltva hangulatok ellen, már érzik az őszi levegőt. Az élet elérte a delet, a természet alkonyat felé tart. Jön az ősz.
A robogó vonatok naponként hozzák a boldog kinyaraltakat. Ahol élet szokott lenni, már nincs holt szezon.
Mi onnan vesszük észre a dolgok fordulatját, hogy többen vagyunk. Minden napon több az ismerős arc. Még pár héttel ezelőtt alig-alig páran nyaraltunk a Mülleráj asztalai körül, ma már alig férünk. Nálunk a Mülleráj a szezon – hőmérője.
*
No, de lesz színházunk is idestova. Ettől a reménytől lázban ég minden telivér nagyváradi ember.
Megállunk valahol a színház táján, s nem tudunk eléggé gyönyörködni ebben a saját külön, felszenteletlen csarnokunkban.
Az igazat megvallva azonban: nemcsak a gyönyörködés okából állunk meg. De azért is, mert bajos egy kissé tovább menni. A sarkon homokot rostálnak. A sűrű poron csak lámpával lehet áthatolni. A bazárszoros pedig formálisan alá van aknázva.
Ha Önök – nyájas olvasók – újabban sok sánta vagy törött fejű embert látnak, jusson eszükbe a színház-viták nagy szónokainak szép mondása: a művészet áldozatokba kerül… Ezek a sérült atyafiak – áldozatok. – Igazat se mondtak, mégis betörött a fejük. Rosszban sem jártak, mégis bele kellett esniök valamelyik rejtett utcai aknába.
*
Natália, ez a szintén szegény asszony, megszűnt ezredtulajdonosnak lenni.
Az ifjú Sándor királynak zseniális ötletei vannak. És dresszírozott érzései.
A mamát degradálja, s a mama helyét az exudvarhölgy, az új királyné foglalja el.
Az ezredtulajdonosokat – tudomásunk szerint – nemigen szokták kvietálni. Még akkor sem, ha már nincsenek hadviselő korban. Mert ha a kor az ezredtulajdonosoknál is számításba jön, Draga felséges asszonyt éppen annyi joggal lehet kvietálni, mint – Natália mamát…
Szabadság 1900. augusztus 12.
