264. AZ UBORKA MEGSÁRGULT
264. AZ UBORKA MEGSÁRGULT
Az uborka megsárgult. Ebben az állapotában télire el nem rakható. A szezonnak vége. Helyesebben: itt az új szezon…
Elég gyorsan eveztünk ki a nyárból.
Hogy partot értünk, csak akkor vettük észre, mikor a csípős széltől borzongani kezdtünk. Akkor este volt, s mi még hozzászoktunk a szabadban való vacsorázáshoz. Felvettük hát az előkeresett felöltőt, s ünnepélyesen konstatáltuk, hogy az uborka megsárgult, s kezdődik az igazi szezon.
A tegnapi vasárnap már ősziesen festett. Az utcán kisebb volt az élet, mint máskor. A Rhédey-kertben fogvacogva működött egy válogatott rezesbanda, de művészetével nem tudta felmelegíteni a népet. Hiteles értesülésünk szerint százhuszonháromezer-kétszázkilenc pohárral fogyott el kevesebb sör, mint a múlt vasárnapon.
Fagylaltot csak az életúntak fogyasztottak. Azok pedig, akik a fürdőbe merészkedtek, dideregve bújtak a hővizű források vizébe…
Szóval: tarlóból fújdogál a szél. Szerkesztőségünkbe már öt darab őszi dal érkezett, melyekről már itt megizenhetjük, hogy nagyon rosszak.
Az uborka megsárgult, a fiumei cápa téli álomra hajtotta gondterhelt fejét, a nyári kritikusoktól elszedték a szabadjegyeket, a váradi uszodatulajdonosok viszont most bocsátják ki a tiszteletjegyeket, a sorok őszi hangulatú írója pedig könnyfátyolos szemekkel néz a felöltőtlen és télikabátatlan jövőbe…
Szabadság 1900. augusztus 14.
