272. A MENYASSZONY LEVELE
272. A MENYASSZONY LEVELE
Sárosi Paula, a debreceni színtársulat bájos szubrettje, menyasszonya a szülei által fogva tartott Medve Miklósnak – ezt a levelet intézte a lapokhoz:
Igen tisztelt szerkesztőség!
Az összes fővárosi lapok napok óta egy botrányt tárgyalnak, mely nevemmel van kapcsolatban. Meghurcoltak, a legképtelenebb vádakkal illettek. Védtelenül, tanácstalanul önökhöz fordul egy nő, remélve, hogy kérését nem utasítják vissza.
Medve Miklóst nem hálózták be. Vonzalmát, kezét, mellyel megkínált, többször visszautasítottam. Egyik ilyen alkalommal én vettem ki kezéből a gyilkos fegyvert. Később látva vonzalmának őszinteségét, igaz ragaszkodását, elfogadtam tőle a jegygyűrűt. Szülei írtózva gondoltak reá, hogy a fiok egy színésznőt – egy zsidó leányt vegyen feleségül, folyton kémekkel vették körül, megtagadták tőle eddigi szerény zsebpénzét is (nem, mint ügyvédje írja, bőven ellátták), úgy, hogy hónapokon keresztül én osztottam meg vele szerény keresményemet. Ezt tudja a debreceni társulat minden tagja, Medve Miklós ösmerősei. Mert vőlegény és menyasszony lévén, nem csináltunk titkot belőle.
Később szülei elzárták, még a hírlapokat is elvették tőle, nehogy valamiképp így adhassunk hírt egymásnak. Megszökvén a szülei háztól, mindenekelőtt jeles orvosok által azt akarta bizonyíttatni, hogy elméjének semmi baja, mert fogsága alatt megtudta, hogy a szülei és a testvéri szeretet elmebetegnek fogja nyilváníttatni. Egy árva fillérje se lévén, valahol kölcsön venni akart, és azt írja most a család, hogy zsaroló szövetkezet kezei közé került.
Egyik lap azt kérdi, hogy miért nem nyilatkozik Medve Miklós? Mert elfogták. – Azt méltóztatik gondolni, hogy neki csak egy betűnyi tudomása is van az ellenem megindított hajszáról?!
Ott van a négy fal között, s nem fog meglepni, ha azt olvasom pár nap alatt, hogy elmebeteg, hisz annyi a lelkiismeretes orvos, aki szívesen nyújt segédkezet, elhárítani a család szégyenét.
De ha igazán az lenne is? Nem őrjítene-e meg bárkit is ez a lelketlen szándékos kínzás?
A Medve családnak sok mindenhez lehet joga, de ahhoz semmiesetre nincs, hogy pellengérre állítson egy leányt, akinek semmi más bűne nincs, mint hogy szereti a fiokat!
M.-sziget, 1900. augusztus 27-én.
Kiváló tisztelettel
Sárosi Paula
a debreceni társulat tagja.
Sárosi kisasszony levele igazolja mindazt, amit mi a szenzációvá tett szerelmi viszonyról elmondottunk.
Medve Miklóst azért kellett először a nyomorba, azután az öngyilkosságba zavarni s talán nemsokára hivatalosan őrültnek kijelenteni, mert az a leány, akit szeretett: színésznő és zsidó. Sárosi Paula még fiatal, gyermekleány. Igazi tehetség, kinek hamisítatlan színészvére kárpótlást nyerhet a színpad sikereiben is. Ám a Medve család magára vessen majd, ha sikerül egy több boldogságra érdemes sarjukat teljesen tönkretenni. Már senkire sem hat a romantika, de ennek a két szerelmes gyermeknek a sorsa igazán megható, s mind óhajtjuk, hogy ezúttal éppen úgy győzze le a tiszta szerelem az akadályokat, amint azt olvasgattuk régi, naiv regényekben.
Mint érdekes dolgot írjuk meg itt, hogy Sárosi Paula közeli rokona Kiss Józsefnek, a magyar poéták elsőjének, ki felismerte hamar a kis Paula színpadra termettségét, s fejlődését állandó érdeklődéssel kísérte. A bájos szubrett most Máramarosszigeten van, ahol jelenleg a debreceni színtársulat nyári állomásozik, s hova éppen akkor kellett utaznia, mikor az ellenük indított hajsza a legborzasztóbb lelkiállapotba hozta. De azért komédiáznia kell s énekelni a Báránykák pajkos indulóját:
A szerelem, a szerelem
Ott terem a lány szívében…
Ott terem a lány szívében…
Szabadság 1900. augusztus 30.
