287. HÉTRŐL HÉTRE
287. HÉTRŐL HÉTRE
A dicsőséges sah-in-sahnak, a császárok császárjának áldja meg Allah mind a két adakozó kezét. Áldja meg, mert néhány száz embert boldoggá tett e honban, s áldja meg, mert kibékítette azt a méltatlankodó sereget, melyről annak idején a sziámi király megfeledkezett. Áldja meg érte Allah a dicsőséges, bölcs fejedelmet!…
*
Annak idején íródott e lapban egy kegyetlen hangú kis hír. Arról szólott, hogy a perzsa sah Európába készül, s e célból töméntelen mennyiségű rendjelet készíttetett. S úgy szólott a hír, hogy mivel vagyunk mi különbek a kongói vadaknál? Ezeket néhány üveg kalárissal meg lehet nyerni. Minket pedig egy rendjel a boldogság kéjével tölt el.
Úgy mondják, hogy távozóban még sok nevet jegyzett ceruzájával a mandzsettájára a sah. Ezek még mind rendjelet fognak kapni.
Ha ez igaz: Magyarországon a perctől fogva becsülete lesz a piszkos mandzsettának.
*
Lesz képkiállításunk. Megcsinálták a Szigligeti Társaság téli programját. Megnyílik az első téli szezon. Soha ilyen fellendülést! Soha ilyen vágyakozást a szellemi derelyék után!
A képírásból eddigelé az Etsedy atelier-vel szerepeltünk. Az irodalmiakat nem bántom. Saját fészek. A színház-odüssze[á]ját ismerjük. És most egyszerre hol tartunk!
Most már egyéb nem kell, mint –
1.) Műbarát, ki a képkiállításba megváltja a jegyét.
2.) Irodalombarát, ki könyvet vesz és főképpen olvas.
3.) Színházlátogató, ki némileg a színdarabért megy el a színházba…
*
Csodálatos város ez a Nagyvárad!… Ma például határozott, s legalábbis negyvenegy fokos lázban volt. Úgy hírlett ugyanis, hogy a reggeli alföldi vonattal jön az első nagyváradi színtársulat.
Micsoda népvándorlás indult meg már a kora reggeli órákban az állomás felé.
Délben pedig olyan népes volt a korzó, mint csak este szokott. Látni akarta mindenki őket, akikért azért vágyakozunk csak, mert ismeretlenek.
Ám ők értenek a kíváncsiság felcsigázásához. Egyszerűen nem jöttek meg.
Filozófus ember hamar eljut gondolatban a túlsó oldalakra.
Nem lehetetlen, hogy a várva várt ők majd a távozáskor nem később, de hamarabb mennek egy vonattal. Ez persze csak a Nagyváradon örvendetesen megszaporodott, sőt „összeegyleteződött” filozófusok kedvéért jutott eszünkbe. Mi nem kívánjuk.
Szabadság 1900. szeptember 30.
