309. TANBETYÁROK ÉS SAJTÓBANDITÁK
309. TANBETYÁROK ÉS SAJTÓBANDITÁK
Gábel Jakab úrból nincs kedvünk közéleti alakot csinálni. Szegény helyi közéletnek elég baja van így is Gábel Jakab úrral. És mégis kénytelenek vagyunk Gábel Jakabról írni. Gábel Jakabról, aki már minden volt, még notabilitás is.
Előre látjuk, hogy Gábel Jakab úr becsületes írásunkért gorombáskodni fog. Tehát előre kijelentjük, hogy mi most elmondjuk Gábel úrról a véleményünket. Beszélhet aztán Gábel úr, amit éppen akar. Őneki egyetlen erőssége a gorombáskodás. Tehát jól teszi, ha gorombáskodik… Az emberére – arra tudniillik, aki egyedül veszi majd őt komolyan – előbb-utóbb rá fog találni. Ma még mi is komolyan vesszük, mert megérdemlik ezt tőlünk azok, akik-félrevezetve – őt komolyan veszik.
Ismerik ugye a tanbetyár-affért? Kozma Andor kezdte. Tóth Béla folytatta… Ni! Dehogy is Tóth Béla! Folytatták azok a tanítók, akik hátrafordították a fejüket a tanbetyár megszólításra. Sajnos beugrott egy sereg tisztességes tanító is. Talán éppen azért, mert a mi lehetetlen társadalmunkban lenézett fajta a tanítói fajta is. A lenézett fajták pedig érzékenyebbek a koronás felségeknél is. Megértjük ezt mi, hírlapírók…
Gábel Jakab pedig – bizonyosan szabad jeggyel – sietett fel Budapestre, ahol őt még kevésbé ismerik. Sietett, hogy kivágja élete legnagyobb szellemi produktumát! a sajtóbandita szót…
A nagyrőcei tanító urakat csak sajnálom. Ők igen nevetségesek szegények, mikor azon csodálkoznak, hogy Tóth Béla büszke a maga kultúrai munkásságára. De Gábel Jakabot sajnálni nem tudom. Gábel Jakabtól senki sem kért szegénységi bizonyítványt. Ő állott vele elő – magától…
Tudjuk, mi volt a Gábel úr célja. Ebben az emberben a rombolás lakik. A rombolás szelleme van olyan dicsőséges, mint a teremtésé. Heine, Byron a legfényesebb romboló lelkek. Gábel Jakabot csak a fizikuma készteti a rombolásra. A gráciák – leider – elmaradtak…
Tóth Béla és bandita-társai felette vannak Gábel úrnak. Nincs az a káromkodás, amivel lehúzhatja őket magához. Mert Gábel úr ezt remélte…
Kimondjuk, hogy Tóth Bélának igaza van. S tudomásul adjuk, hogy ezt a véleményünket osztja minden tisztességes tanító. Lehet, talán úgy is van: Tóth Béla hírtelen és erősen mondott véleményt, a visszaütés tanácsát pedig ő is bánja, de mit változtat ez az ő igazán!…
A magyar tanítóság érdemeinek védelmére kelni még tanítónak sem szabad. Mert úgy tűnnék fel, mintha ezek az érdemek kétségbe vonhatók lennének. Pedig nem azok.
Ez csak hiba. De eltemető bűn egy magyar tanítónak úgy viselkedni, mintha annak idején már a második elemi osztályból ki kellett volna maradnia.
…De mit beszélem én ezt Gábel Jakabnak, akinek a fizikuma, csak a fizikuma, megkívánja a rombolást… Végeztünk!…
Szabadság 1900. november 4.
ae.
