396. HÉTRŐL HÉTRE
396. HÉTRŐL HÉTRE
Irodalmi afférokkal kezdődött a hét. Ám ezek is csak afférok voltak. Az irodalomnak kevés köze volt hozzájuk.
Jóslásunk bevált. A mi irodalmi fiatalaink sokkal opportunusabbak, mint általában szoktak lenni az irodalom fiatalai. Megalkuvó filozófiával statisztáltak az afférokhoz.
Ám erre a filozófiára elsősorban a generális jelenléte irodalmi társaságunk közgyűlésén bírta rá a fiatalokat.
Kedves dolog, ha nem is történt meg, a közgyűlésnek az az állítólagos kis epizódja, mikor a generálist megkínálták egy ellenzéki szavazócédulával.
– Már én csak a hivatalos listával, a többséggel fogok most is szavazni – válaszolta volna a kedves bonmot szerint a generális…
*
Mindig tud valamit, akar valamit mondani nekünk, az ő legodaadóbb híveinek a mi nagy öreg emberünk.
A kaszinói beszédével is felkeltette a lelkünk egész szeretetét.
Milyen meleg, rajongó szavak tolmácsolták ezt a nagy szeretetet… A nagy érzések e nagy megnyilatkozásában úgy véltük, hogy kikelt rámáiból, s megelevenedett a legnagyobb magyar képe, s odaállott mellé, a galambősz, nagy magyar államférfiú mellé, s állottak egymás mellett szerető, meleg kézfogással…
*
Ha majd elcsitul egy kissé a hevesen forró, még nagyon animális, ifjú vér, ha majd rendszert kapnak a fiatal agyvelők, ha majd megismerik a múlt tanulságait, ez a kaszinó s a többi hozzá méltó fűzi, köti össze a jövő társadalom kiválóit is.
Nem látjuk mi igen tragikusnak – sokszor leírtuk is – a mi fiatal diákjaink csupa tűzzel s energiával űzött harcait. A fiatal erők mindig csatáztak a természetben.
Majd megtanulják, hogy a magyar jellemben valóban van egy csöpp kis konzervatizmus. De csökönyös vadság, korlátoltság nincs. Hiszen nem frázis az, hogy a magyarság egész ezer éve a szabadságért küzdés volt. Hogy lehessen hát a szabadság magyarja a sötétség szolgája. Ifjú harcoskodók, ti fogtok majd egyszer legjobban mulatni ezen a nagy, nevetséges lehetetlenségen!…
*
Bum-bum! A világ csodája jön! Ilyen nincs több, nem is lesz! Barnumék jönnek! Bailey úr jön! A nagy piac két öles plakátjai előtt állandóan tömegek állnak.
Egyik kiváló mesterünk az újságírásban találó jellemzését adta Barnumék szédületes reklámművészettel világot járó fehér sátorvárosának.
Barnumék módszere amerikai. Jelszavuk: olyan lármát csinálni, hogy mindenki kíváncsi legyen egyszer. Nagyváradon pedig éppen csak egy előadást tartanak…
*
És ettől az egytől is fél Somogyi direktor. Siránkozik, hogy Barnumék tönkreteszik. Lehetetlen. Egy előadással s az előbb idézett jelszóval lehetetlen. Csak ne kövesse Somogyi is a Barnumék üzleti jelszavát, s ne az legyen a célja, hogy egyszer mindenkit behúzzon nagy lármával. Mert hasonló fegyverek mellett nem a kipróbált amerikaiak húzzák a rövidebbet. Somogyi direktor pedig igen barnumi módon cselekedett legutóbb a Herczeg darabjával is. Bizony ezt sem nézi meg a mi színházunkban egyszernél többször senki.
Barnumék kóklerek. Somogyiék művészek. Ha így van: nem árthatnak egymásnak. Mihelyt Barnumék lesznek művészek vagy Somogyiék a kóklerek: már kész a baj. Ezen már a belügyminiszter sem segíthetne…
Szabadság 1901. április 21.
