399. TARKA ESTE
399. TARKA ESTE
(Gringoire újra – Premier – Szép Galathea Székely Irénnel)
Igazán tarka volt az este. Sok-sok színhangulat – hang és olyan valamik, amiket eseményeknek hívnak színházi bennfentesek. Hogy e sokszínűségben a harmónia is sok lett volna, az események igazán események, s a hangulatok zavartalanok: ez már más kérdés. Mindenesetre egy este kapni a romantika csodaszép virágát, Gringoire-t, egy méltóságos államtisztviselő első színpadi próbálkozásait s a legszebb és legszebb [!] zenélő szobrot. Ez az érdekesség megfogta a publikum kíváncsiságát is. Telt háza volt a tarka estének. Gringoire újra feltálalását kedves dologgal magyarázzák a fent már említett színházi bennfentesek. A fiú legszebb diadalát akarta látni az édesanya. S Nyárai Antal ma tán művészibb volt, mint valaha, hiszen édesanyjának játszott. Balázs Olgát a darabban P. Tóvári Anna pótolta igen jól. Sajnos, E. Kovács Mariskát ma sem pótolta senki…
Szohner Antal várta legnehezebben a Banville meséje végét. Fent ült a városi páholyban, s lent a közönség azon töprengett, mint érzi magát egy méltóságos úr színházi lámpalázban. Huszárosan, az egyfelvonásos s vígjátéknak keresztelt miniszteri tanácsosi darab. Mit is írjunk róla? Jól játszották meg a színészek. A szerző leánya játszotta a darab női szerepét. Mulatott a közönség, s kedves udvariassággal hívta egypárszor függöny elé méltóságos s az irodalommal passzióból fraternizáló szerzőjét. S a darab? Istenem, hát jobb, mint amilyennek vártuk. Szcenírozott tárcalevél, mely valamelyik bácskai lap rovatában esetleg furorét keltett volna. Igaz, hogy végighallgatása után nem tudjuk: voltaképpen mi közünk nekünk ehhez az egész históriához. De vigasztaló, hogy a szereplő alakok sem tudják, hogy kerültek ők egymáshoz.
A kis, logikátlan história voltaképpen megelégedett volna egy szellemes monológ keretével is. A mese – ha ugyan mese – a katonatiszt, főleg huszártiszt urak világát mutatja nagyon üresnek, könnyelműnek, felületesnek. Van egypár ügyes ötlete, s dilettáns munkának beválik. A szereplők közül, a darabocska lelke, Peterdi (Marjay huszárezredes) igen jó volt. Kedves nagyon Szohner Olga, aki virágokat kapott, s ügyes a Pataky hadnagya. De megelevenedett a mi zengő, szép szobrunk. A tarkaságokat aranysugár födte be. Galathea énekelt, Székely Irén, ugye ne írjunk egyebet?… Nem, nem. Pygmalionok volnánk csak, ha kritikát írnónk.
Szabadság 1901. április 25.
