47. A BABA
47. A BABA
Tegnap este ismét zsúfolt ház gyönyörködött Ordonneaux és Audran bájos operettjében, melynél szebbet nem produkált az utolsó két évtized operettirodalma.
Taps, kihívás ismét bőven volt, s a szereplők legjobb tehetségük szerint játszottak.
A nagy buzgalom még a kórista-barátokra is ráragadt, mert – ami ritkaság – ők is valósággal „játszottak”.
A siker természetesen a 3-ik és 4-ik felvonásban volt legzajosabb, melynek zenéjében Audran felülmúlta önmagát.
Kaposi most is kedves „baba” volt. Jól játszott, énekszámai teljesen kidolgozottak voltak.
Tökéletes volt Kállay Lujza Lancelot-ja. Minden dicséretnél többet jelent az a sokaktól beismert igazság, hogy e szerepében vetekedik a legelső Lancelot-val: Hegyi Arankával.
Fenyéri egyszerűen óriási volt. Ötletei viharos derültséget keltettek.
Igen jó volt: Locsarekné, Szentes, Sziklay és Bartha is. A Halmai testvérek tánca most is nagy hatást ért; a zenekar pedig jobb volt, mint az első este.
Debreczeni Hírlap 1899. január 14.
(a.–e.)
