51. A BUDAPESTI EGYETEMI KÖR
51. A BUDAPESTI EGYETEMI KÖR
Az Egyetemi Kört bezárták, mert politizált. A kör elnöke lemondott, mert politika nélkül nem elnökösködhetik. Az ifjúságot nem bántja a kör sorsa, mert tovább politizálhat. Mi itt lenn várjuk az Országos Diákszövetséget; várjuk, de hasztalan, mert odafent az Egyetemi Kör vezetői elpolitizálták.
Ezek a tények.
Gondolkozzunk felettök egy kissé.
A politikai helyzet olyan, mely a nemzet minden orgánumának közreműködését megkívánja.
Az egyetemi ifjúság, melynek állásfoglalási jogát elvitatni nem lehet, belevetette magát a pártok küzdelmeibe. Állást foglalt!
Helyesen-e vagy nem – arról lehet vitatkozni.
Mi itt lenn nem politizálunk, mégis van missziónk. Az ideál nem mindig politikai elv, s a politika egyik formájában sem valami ideális.
No de efelett ne vitatkozzunk!
A pesti egyetemi ifjúság részt kért a politikából, s voltak előzékeny úri emberek, kik ezt a részt kegyes szívvel megadták.
Meg vagyok győződve, hogy az ifjúságot nemes idealizmus, lángoló hazaszeretet, igazi lelkesedés vezette, de ha a látszat más motívumokat is mutat, ki tehet róla?
Ez még nem lett volna baj. Az ifjúságnak hasonló szereplése mindig volt. Sajátja ez az ifjúi hevülékenységnek.
De miért vitték be a politikát az Egyetemi Körbe? Miért kockáztatták ezzel az egész ifjúság érdekeit s ezek között a legvitálisabbat: a diákszövetség sorsát?
Ne vádoljon senki e kérdésért opportunizmussal.
Vannak olyan érdekek, melyeket kockáztatni semmiféle célért nem szabad. Annyival inkább, mert ez a szövetség az, amely biztosítaná éppen az ifjúság állásfoglalásának eredményét, véleményének súlyát, gondolkozásának függetlenségét.
Ezt a célt eltéveszteni könnyelműség, valóságos bűn.
De az Egyetemi Körnek nagyobb baja is van.
Nagyon jól emlékszem a reformpárt megalakulására.
Nagyon megörültünk mi annak idelent.
Elvei, kitűzött céljai mind meghódítottak bennünket, s lelkünkből örültünk, mikor ez a párt győzelemre jutott.
Azóta sem volt okunk örülni.
A szép elvekből, ígéretekből csak egy valósult meg: a zsidókat már nem ütik.
No hát ez is eredmény!…
De talán nem nagyon sok?…
Mit váltottak be a többi ígéretből?
Semmit!
Azért nem az elveket okozzuk.
A vezetők a hibásak.
Még mindig a győzelmi mámort élvezik. A mámor pedig nem szül gondolatokat.
Az új s már lemondott elnökről, Ludwig úrról azt kell tartanunk, hogy a pártnak egyik kitűnősége, s mégis e kitűnő férfiú programjának melyik a legkiemelkedőbb része?
– Az Országos Diákszövetség?
Nem!
– Diák-konzulátusok?
Nem!
– Egyetemi otthon?
Nem!
– A menza fejlesztése?
Nem!
– A pusztaszeri emlék?
Nem!
– Teaestélyek meghonosítását tartotta a legelső ifjúsági eszmének a tisztelt exelnök úr!
Hallják az urak odafent!
Mi eredményt akarunk, nem parádét. Haladást és nem politikát. Munkálkodást és nem barátságos teaestélyeket.
Idelent már zúgolódnak, és kezdenek igazat adni az ifjúsági ügyek egyik jó ismerőjének, aki egy mondásával az egész vidéki ifjúság hangulatát tolmácsolja.
Evvel a nyilatkozattal végzem én is reflexióimat, s ajánlom ezt az egyetemi vezetőség figyelmébe:
„Inkább üssék a zsidót, csak dolgozzanak is valamit!”
Vigyázni kell, nehogy ez a röpke nyilatkozat programunkká váljék!
Debreczeni Főiskolai Lapok 1899. január 20.
Ady Endre
