66. NAZARÉNUSOK
66. NAZARÉNUSOK
(Újlaki Antal népszínműve. A debreceni színház premierje 1899. febr. 5-én)
Újlaki Antal neve egyike a legjobb hangzású neveknek az újabb magyar elbeszélő irodalomban. Az Újlaki sikerei igazi, megérdemelt sikerek. Nem a divatos reklám csinálta őket, hanem az igazi talentum öntudatos, biztos, egészen zajtalan munkássága.
Szerencsés voltam a Nazarénusok szerzőjével nemegyszer beszélni aktuális irodalmi kérdésekről.
Alkalmam volt hallani irodalmi terveiről, mély gondolkozásra valló elveit, s minden szava megerősített abban a hitemben, hogy az ő gondolkozása, törekvése, ereje arra a hivatott íróra vallanak, kitől az elsilányult magyar színműirodalom nagyon sokat várhat.
Legutóbbi Hauptmann Henschel fuvarosáról beszélgettünk Újlaki Antallal. Lelkesedve, áradozó szavakkal, nagyon természetes. Újlaki igazi filozófus, minden ízében modern ember, hitvallása az igazság, melynek az újabb irodalomban valóságos mintaképe a nagy germán írónak ez az új darabja.
„…A népszínmű a mostani alakjában teljesen lejárta magát. A színmű törvényei alól a népszínmű nem lehet kivétel. A népéletet is szenvedélyek, bűnök, erények és betegségek irányítják; megrajzolásában igaznak kell lennünk, nem pedig megmaradni azon a pusztán, hol még mindig betyárok tanyáznak, hol nótában vallanak szerelmet, s az aranyos párta szilárdan áll a leányok fején. Életet, igazságot kell a népszínműbe is önteni, vagy a népszínmű haljon meg végképpen!…”
…Körülbelül ez volt az ő véleménye a népszínműről. Komoly megfontolást igénylő szavak, melyek egy idő óta erősen foglalkoztatták a színpad számára írókat.
A Nazarénusok Újlaki első darabja. Tárgyáról, meséjéről múlt számunkban megemlékeztünk, s már előre jeleztük, hogy az új népszínmű új téren, új csapáson halad, s hogy a kezdő embernek van elég ereje öntudatos céljainak elérésére.
Akik társadalmunk válságával gyakrabban foglalkoznak, megdöbbenve vették észre azt a romboló hatást, melyet a társadalmi ellentétek a mi jó magyar népünk tiszta lelkületére is gyakoroltak. A magyar paraszt puritán lelkét megzavarták a századvég bajai. Új, nyomorúságos viszonyok állottak elő, melyekkel szemben nem volt még megacélozva a szíve, s ő maga is legnagyobb kétségek közé jutott.
Vagy hű maradt a régi állapot hagyományaihoz s apáinak vigaszához: a hithez; vagy eldobta magától a lelki megnyugvás meggyalázott, erőtlen szent eszközeit, s odaállott a társadalmat reformálni akaró demagógok táborába.
Az első út a vakbuzgóság iszapjába, a második a szocializmus örvényébe sodorta a magyar parasztot.
A régi épületben, melyet józan hit és hazaszeretet építettek, tiszta szívből kevesen maradtak.
A magyar népélet[nek] ezt a válságos helyzetét rajzolja az Újlaki darabja.
Nem szolgál megoldással, nem meri még a teljes összeütközést elénk állítani, csak az új környezetet adja meg, az új környezetet, melynek már új motívumú történetei vannak.
A Nazarénusok inkább a népélet egy kiragadott része, mint szabályok szerint dramatizált színmű.
Egy magyar falu életéről akar számot adni, melyet a nyomorok az érintett két végletbe vezettek.
A „szent emberek” és „cucilisták” zavargásai közt két szív történetét beszéli el, kiknek sorsát majdnem végzetesen befolyásolták azok a dogmák, melyekhez két nem filozofáló, hanem szerelmes szívnek semmi köze sincs.
A darab meséjéről a múltkor már megemlékeztünk, s most csak annyival pótoljuk, hogy a tulajdonképpeni történettel párhuzamosan fejlődő melléktörténetek a főmesére kissé zavarólag hatnak.
A szereplő alakok pedig életből vannak véve, s hálásan oldanának meg egy jól megalkotott mesét.
A darab meséje erősen hatásosan indul, de expozíciója a legerősebb drámát igényli. A második felvonásban megakad a gyors kifejtést igénylő mese, és csakis a negyedik felvonás határozott, bár lélektanilag nem eléggé indokolt befejezése adja meg a történetnek a kellő alakot.
Érdekesek és értékesek a darab új helyzetei. Szerencsés gondolat, ötlet nyilvánul minden egyes képben, s látjuk az igazi talentum kezét, kinek sok új eszméje, gondolata van, csak a színpad ismerete hiányzik. Az alakok élethűségén, az új környezeten, a hatásos képeken kívül a darabnak még egy nagy érdeme van: a szép, népies nyelvezet, mely az írót mint a népéleten kívül a népies nyelv ismerőjét is mutatja be.
Szóval a Nazarénusok tehetséges író munkája.
Szerzője gondolkozó ember, kinek sok becses kvalitásához csak a színpad kellő ismerete hiányzik. Darabja nagy sikert aratott, s ez a siker csak buzdíthatja az alkotásra hivatott szerzőt.
Az előadás – egypár premier-hiányosságot leszámítva – igen jó volt. A szereplők kedvvel, ambícióval látszottak. Különösen nagy hatással és művészettel játszott Szabó Irma. Dalait, melyeket a magyar nóta nagytehetségű művelője, Dóczy József írt, szépen, sikerrel énekelte el. A dalok közül különösen kivált a nazarénusok éneke, mely határozottan becses kompozíció.
A többi szereplők közül kitűntek Komjáthy és Bartha, kiknek tegnapi alakításuk kifogástalan volt. Nagy sikere volt Tanay jóízű alakításának, s a többi szereplők is: Follinuszné, Sziklay, Szacsvay, Locsarekné, Szentes, Fáy Flóra, Csügényi, Mezey és Csatár jók voltak.
A sikerült előadást telt ház nézte végig, mely valóságos ovációt rendezett a szerzőnek. Tisztelői gyönyörű babérkoszorúval lepték meg, s vége-hossza nem volt a kihívásoknak.
Debreczeni Hírlap 1899. február 6.
(A.)
