14. JEGYZETEK A SZAJNA MELLŐL
14. JEGYZETEK A SZAJNA MELLŐL
Párizs, március 15.
I.
„A házi idegen”
„A házi idegen”
[Saját levelezőnktől] Egy olasz, élő olasz színpadi író darabját adták elő Párizsban, s egész Párizs oda volt a saját nagylelkűségétől. Hogy, íme, Párizsban szóhoz juthat egy idegen is, s íme, a franciák elismerik, hogy máshol is írnak. Mert a franciák például saját érdemüknek tudják azt is, ha jól-rosszul, inkább rosszul, egy-egy Shakespeare-előadást engedélyeznek. Ez a mostani olasz Sardoucska szükséges volt egy kis tüntetésre, jó volt házi zsidónak, házi idegennek. Először, mert nem valami veszedelmes talentum, másodszor, mert el lehet vele dicsekedni. De próbáljon csak olyan idegen jönni, akinek a talentuma nem viseli el a nagylelkűséget. Próbáljon csak egy olyan idegen jönni a francia színpadra, aki konkurrenciát csinál a derék franciáknak. Alig van őszintébben és kedvesebben erkölcstelen város a világon, mint Párizs.
II.
A nagy csömör
A nagy csömör
Egymásután jelentkeznek most a francia képviselőválasztások előtt azok a képviselő urak, akik nem akarnak többé képviselők lenni. A nagy csömör, a régi, híres, nagy csömör tehát itt is és megint dolgozik. Akinek nem biztos a mandátuma avagy akinek nem jó üzlet a mandátum, nagy lármával – nem lép fel többé. Ez jó reklám, s azt se kell elfeledni, hogy Franciaország az a boldog ország, ahol bizonyos évkorral nyugdíjképes a képviselő úr. A nagy csömör e hangos visszavonulóknál valami olyas póz, mint mikor most Szokoly Tamás nem akar Nagyvárad képviselője lenni. A nagy csömör a politika iránt régi valóság és betegség, de nem azok betegsége, akik kérkednek vele.
III.
Ahol lehet lopni
Ahol lehet lopni
A francia Duèz-affér megint csak erkölcstelen gondolatokat ad minden becsületes moralistának. Micsoda boldog ország az, ahol tíz-húsz millió frankot könnyebben lehet lopni, mint máshol tíz-húsz ezret. Hiszen megvan az illendő, polgári fölháborodás a szokott mértékben. Az „antiklerikális panama” sok embernek nyakába fog kerülni, s most választások előtt jó kis kortes-eset ez. Ám mégis megdöbben az ember, hogy aránylag micsoda nyugalommal olvassák a botrányt a franciák. Mintha még büszkék is volnának arra, hogy náluk így és ennyit lehet lopni. És mintha igazuk volna ez erkölcstelen nyugalomban, mivel a pénznek, ha igazán hatalmas, mint Franciaországban, illik istenien megbocsátónak lenni.
IV.
A bűn reklámja
A bűn reklámja
A francia bulvár-lapokat az a veszedelem fenyegeti, hogy a szenzációs bűnügyek szereplőinek arcképét közölniök nem lesz szabad. Bebizonyult, hogy például egy sereg apacs-gaztett csak azért történt, mert a dicsőséget megirigyelték azok az apacsok, akiknek a fotográfiája nem jelent meg újságban. Legutóbb egy undok gyilkosság esetében tanúkul hallgattak ki nagyon szomorú hivatású víg leányokat. Egy-két lap az arcképeiket is közölte, s azóta ezek a leányok a párizsi éjszakák királynői. Sőt, Rochefort azt hiszi, hogy valamennyi legalábbis egy-egy maharadzsa-férjet fog kapni. Szóval, a bűn reklámját törvénnyel akarja megtiltani a védekező polgári társadalom. Persze, hogy csak a bűn hírlapi fényképes reklámját szüntetheti meg. Mert a bűn többi reklámját ezután is a sajtó nélkül a tiszteletreméltó mai társadalom fogja végezni házi kezelésben.
Pesti Napló 1910. március 20.
Ady Endre
