19. JEGYZETEK A SZAJNA MELLŐL
19. JEGYZETEK A SZAJNA MELLŐL
Párizs, április 22.
I.
Nizza város balesete
Nizza város balesete
[Saját levelezőnktől] Nizza város balesetét minden szépítgetés nélkül érdemes csak elmondani – talán Budapest okulására. A Riviéra fővárosa nagyon bízik önmagában, s nem udvarol Franciaország fővárosának, ahogyan illenék. Pedig Nizza és a Riviéra egyre inkább Párizsból és Franciaországból élnek, s az üzlet – üzlet. Nizza város évek óta szubvenciót ad egy párizsi lapnak ékes reklámokért, de egyetlen egy lapnak csupán. S ez nem lett volna baj, de ezt tudták a többi párizsi lapok, s csak várták a bosszú óráját. Majd mikor nem lesz elég Nizzának a maga változóságában is rendes, bizonyos, nemzetközi publikuma, de éppen Párizsra szorul rá. S így történt: Nizza város hatszáz-, vagy nyolcszázezer frankot szavazott meg egy aeroplánverseny céljaira. Talán százezer vendéget is vártak, s a nizzai szállodások, kereskedők sok-sok százezer frankot. Lehet, hogy nagyon is sok már az aeroplánverseny, a nizzai versenytér is a tenger mellett szűk és veszedelmes. De egy kis reklámmal sokat lehet bebeszélni avagy elhallgatni, hanem a párizsi lapok egyszerűen csak hallgattak, mint a csukák. És Nizza város hiába várta a tóduló tízezreket Párizs felől, a verseny, az üzlet megbukott. És ennek a történetnek csak így van érdekessége és morálja, így egyszerűen, nyíltan elmondva.
II.
Roosevelt és Párizs
Roosevelt és Párizs
Úgy látom, hogy csupa rokonságos dolgokat fogok ma csokorba kötni, mert itt van a Roosevelt esete. Párizs kereskedői voltak a legbuzgóbbak, hogy az ex- és talán lesz-elnököt pompával fogadják. És a derék párizsi kereskedők nem titkolóztak, de nyílt fölhívásban elmondták, kit akarnak Rooseveltben ünnepelni. Ők egyszerűen azt tudják, hogy az amerikaiak a legjobb kuncsaftok Párizsban, s hogy a Szajna-áradás után is Amerikából érkezett a legtöbb vendég. Tehát Roosevelt annak a nagy országnak a képviselője, mely Párizsnak és a párizsi kereskedőknek a legjobb költekezőket szállítja. Nyílt beszéd, s Rooseveltnek éppen úgy nem szabad érte haragudni, mint mikor Magyarországon kevesebb nyíltsággal annak az Amerikának valakijét látták benne, mely eltartja azokat a magyarokat, kiket a nagybirtok kiüldöz, s némelyek pedig azt a valakit, akivel borsot lehet törni Bécs orra alá. A magyar kivándorlás (egyszer néhányan így állapítottuk meg, s azóta majdnem szállóige) a menekülő forradalom. Párizs azért ünnepli Rooseveltet, mert az ő számára Amerika hozza a pénzes és költekező kivándorlókat: boldog Párizs.
III.
Dupont úr kérdése
Dupont úr kérdése
Talán Madame Durand volt az a párizsi asszony-képviselőjelöltek közül, aki ígyen járta meg egy programbeszédje alkalmával. Gyönyörűen beszélt Durand asszony, de Dupont úr, egy kissé ittas polgártárs, a leghatásosabb mondatait megakasztotta.
– Azt mondja meg madame, ki fogja stoppolni akkor, majd ha önök emancipálódnak, a harisnyákat?
Durand asszony nem akarta meghallani a kérdést, tízszer, hússzor, de a publikum már hahotázott.
– Igen, vagy nem, madame – harsogta újból Dupont úr –, mondja meg, ki fogja stoppolni a harisnyákat?
– A harisnyákat majd az fogja stoppolni, aki viselte őket, fakadt ki, s vágott vissza végül dühösen Durand asszony.
A replika szerencsétlen volt, s bár Durand asszonyék akciója csak jámbor tüntetés, de a polgártársak mégis megijedtek. Holott Durand asszony mondhatott volna okosabbat, hogy – majd, majd valamikor a harisnyákat azok stoppolják, akiknek ez a mesterségük. Valamikor a nő őrölte a magot, s ma már egy jobbféle munkásné se kénytelen kenyeret sütni sem. Azonban Durand asszonyék olyan messze vannak még az igazságaik kivívásától, hogy ma még az igazságaik mellett sem tudnak érvelni talpraesett igazságokkal.
IV.
Franciaország kis patrónája
Franciaország kis patrónája
A dolgot ismeri mindenki: Deschamps nevű káplár valószínűleg cinkosokkal ellopott egy géppuskát francia kaszárnyából. Ellopta, megszökött, s Strassburgban eladta a németeknek ezt a föltalált, drága titkot. Kapott érte huszonötezer vagy ötvenezer márkát, mellékes, elcsípték a legényt Párizsban. S kiderült, hogy árulása díját már majdnem egészen elköltötte, mert egy kis francia hölgyecskébe bolondult bele. Még Budapesten is jártak, nagy kéjutazás volt, s a vége az lett, hogy a pénz elfogyott, s a kis nő eltűnt. A francia lapok Maupassant híres novellájára emlékezve, úgy látják, hogy a leghitványabb francia nő is egy kicsit Franciaország patrónája. Mert ha annak a fegyvernek el is adták a titkát, de a Judás-pénzt francia nő pocsékolta el – nyilván a nemzeti géniusz titkos utasítására.
Pesti Napló 1910. április 24.
Ady Endre
