46. [NYILATKOZAT ÍRÓI TERVEIRŐL]
46. [NYILATKOZAT ÍRÓI TERVEIRŐL]
Tisztelt Szerkesztő Uram, szívesen és – sajnos – könnyen adhatok számot irodalmi hogylétemről és köteles „irodalmi terveimről”. Hetek óta a szülőfalumban próbálgatok egy kis egészségre és kedvre szert tenni, s ez még mindig s legfontosabb irodalmi. tervem. Egyébként karácsonykor a Nyugat könyvkiadó vállalat kiadásában két új könyvem jelent meg, egy novellás és egy verseskönyvem. Ezeken kívül majdnem minden könyvemből új kiadást kellett rendeznem, például a „Vér és Arany”-nak harmadik kiadását, a harmadik ezret. (Egyik délutáni budapesti lap haragos kritikusa nemrégiben ránk fogta, a Nyugat íróira[,] hogy mi a nyilvánosság kizárásával, egymásnak írunk. Nem dicsekvéssel, de édes dühvel üzenem meg neki ez ellenőrizhető számokat s az örömet, hogy a magyar publikum kezd gyönyörűen vásárolni könyvet. Novellás könyvemet tízezer példányban nyomatták, egy gyűjteményes, verses Ady-füzetet talán kétszer ennyi számban, de – hisszük – el fog hamarosan kelni.) Ha élek, s ha meg nem undorodom véglegesen a rossz mesterségemtől, a betűvetéstől, legeslegelőször egy regényt írok. Ezt már régen megígértem (a címe: „A vér városa”), majdnem azt mondhatnám, hogy készen is van, csak le kellene írni: ma még nincs hitem és ceruzám hozzá. De ha megírom – és alighanem hamarosan megírom –, azonnal a nagy kísértő Sátánnal, a Színpaddal óhajtok egy kis leszámolást csinálni. Szóval terv volna bőségesen, ok, sőt kötelesség is írni, de egyelőre, egy-két hétig még, a gyógyulás csodáját várom s azután majd elválik minden Párizsban, a Riviérán vagy Kairóban, ha – élek.
FM 1910. december 25.
