60. [MAGYAR ÍROK SZERVEZKEDÉSE]

Teljes szövegű keresés

60. [MAGYAR ÍROK SZERVEZKEDÉSE]
Korainak tartom Magyarországon, mely társadalmi megváltásáért köteles mindenekelőtt most százezer okból küzdeni, az íróhad mozgósítását és fölkerekedését. Ez a Magyarország, hiában[!], ma is a régi úri Magyarország, s ha valaki öt gallérnyi vagyonnal bár íróságra téved, úri kötelessége, ha belehal is, a birtokos Berzsenyiek gőgjét fitogtatni. S ne felejtsük el azt se, hogy ezt a rokontalan, kemény nyelvet valóban csak most kezdjük törni és csiszolni sok sugárzású, finom, csillogó darabokra. Örüljünk, ha már-már hódító útnak indulhat, s verejtékes homlokú, idegen irodalmi csiszárok kénytelenek a nagy olvasó, nyugati publikumok számára a mi kezdődő bőségünkből venni. Tőlem már csaltak ki német, francia s egyéb irodalmi vállalatocskák novellákat pénz-ígéretekkel, melyek beváltására nyomban nem számítottam s be se váltódtak persze. Verseimről, szóval sajátabb s drágább holmimról nem is beszélek: angolra, franciára, olaszra, németre, dánra, románra, hollandusra, szerbre, örményre, sőt héberre és eszperantóra is fordították némelyiket. Ha megtiltom, ha pörölök, azt érem el vele, hogy abbahagyják, amit az én hiúságom játszva kibír ma már, de a magyar nyelv és irodalom szükséges reklámja megrövidül. Én úgy látom, hogy a nagy védelem azoknak szükséges, akik színpadra vagy esetleg lap-hasábokra is olyan produkciókat szállítanak, amelyek a legolcsóbbak, véletlenül magyarulírottak s az internacionális legalacsonyabb tömegízlés kiszolgálói. Ezek írói úgysem írók, dolgaik még iparcikkekként sem jelentenek számottevő haszon-importot az egyébként csakugyan koldusország számára sem. Míg nem leszünk munkás, demokrata kultúrtársadalom, addig az ilyen védekező hadjárat a bécsies magyar operett szomorú rangján marad. Ami a kiadókat illeti, habár mint a Nyugat irodalmi részvénytársaság igazgatósági tagja egy kicsit magam is kiadó vagyok, itt kellene és lehetne védekezni valahogyan. A vidéki lapokat pedig egyelőre szintén hagynók el: lefelé s befelé éppen olyan hasznos és szükséges az ő szarkaságuk, hitet és ízlést támasztani, mint kifelé, a külföldre, a mi irodalmi valóságunknak, értékünknek ingyenes, de valamikor pénzzé változtatható elárulása. A Tatárjárás (csak azért ez, mert más nem jut most eszembe) vagy hasonló magyar termékek külföldi boldogulásáért s pénz-aratásáért a magukat becsülő igazi magyar írók nem lovagolhatnak föl az ők kezescsapataként[!]. S ezért ne haragudjék meg senki, ebben gyűlölködést, nagyképűeskedést se lásson akárki sem. Majd ha az úri Magyarország, melynek okvetlen járuléka a svihákok mellék-Magyarországa, kultúrtársadalom lesz, beszélhetünk komolyan s a maga idején erről. Addig örüljünk, hogy pár fillérű íróinktól – magyaroktól! – kincseket lopnak el, mert ez a koldusmezű gazdagság a Jövendő[,] kaliforniai, új ország.
Világ 1911. július 30.
Ady Endre

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages