65. LEVELEK SZENT ALAJOSHOZ

Teljes szövegű keresés

65. LEVELEK SZENT ALAJOSHOZ
Egy időben bennünket bizonyos Kaszás Rudolf nevű szerzetes különös, lázas, szinte beteg buzgósággal Szent Alajos, illetve Lajos felé csábítgatott.
Ez a Szent Alajos, illetve Lajos, nem a franciák szent királya, hanem az a másik Lajos volt, a Jézus társaságához tartozó, aki nagyon kedvelte a gyermekeket. Az ilyen jó szentekhez külön, édes, hízelkedő gyermekimák íródnak, s könnyesen boldog az imádkozó gyermek, ha eszébe jut, hogy Istennél neki szerető pártfogói vannak.
Kaszás Rudolf Rómában tanult, s nagyon tudott emlékezni arra, hogy jezsuita Szent Alajos napján miként szokás ott a gyermekeket eljámborítani. Ismerik a gyermekeket a római papok, nem tudnak nekik hinni, s a gyónás nem elég bizonyság arra, hogy ifjú patronáltjaik életét és vágyait, örömeit és bűneit valóban megtudták.
Az a szokás Rómában, hogy a nevelőintézetek gyermekei Szent Alajos névnapján töredelmes, őszinte levélkéket dobnak Szent Alajos híres sírjára.
– Nézzétek, leányok, fiúk, ilyenkor mindent megírhattok, amit máskor soha és sehol el nem mondhatnátok – szólnak a pap-tanítók. A levél, amiben akármit kérhettek, amire csak gondolni tudtok, öt percig marad a síron, s ez idő alatt Szent Alajos megismeri a ti vágyakozásaitokat. A ti jóságos szentetek ő, Szent Alajos, a ti fáradhatatlan közbenjárótok, aki még csodákat is művel szívesen, ha a ti panaszaitok, vágyaitok meghatják őt. A leveleket pedig fölbontatlanul összeszedjük, rögtön elégetjük, s a hamut megszentelve fölszórjuk az Ég felé, nehogy elfelejtkezhessék Szent Alajos.
Így beszélnek a római pap-tanítók, s ezt a szép pogány-keresztény szokást azután Kaszás Rudolf minorita-páter a lehetőségek módján átültette hozzánk. Állíttatott a templomban egy Szent Alajos sírját másoló követ, s mesélt mézesen, zengőn és rengetegül sokat, hogy milyen megértője a fiatal szíveknek jezsuita Szent Alajos.
És mi már majdnem kivétel nélkül, igazi katolikusok, kálvinisták, keleti keresztények és zsidók, az egész harmadik gimnáziumi osztály gyöngéd szerelemmel szerettük a mi szent pártfogónkat. De nem csak mi, mert Kaszás Rudolf nemcsak bennünket oktatott, de ő oktatta az Isten-tudományra és hitre a zárdai, sőt állami és községi iskolák fiacskáit és lányocskáit is.
Oh, a mi kis szíveinkben sok-sok vágy, titok, harag és bánat lakozott, s ezek Szent Alajos névnapja előtt különösen lángoltak, és elvették éjszakai álmainkat is. Majdnem mindnyájunknak közös, átkos fájdalma volt, hogy senkinek sem árulhattuk el titkainkat és nyugtalanságainkat, egymásnak sem, mert egymást gonoszoknak, szívteleneknek tartottuk. Szegény kis elhagyott emberkék, hogy kapaszkodtunk bele minden hitünkkel, valló kedvünkkel a nemes szentbe, aki egyetlen barátunk és meghallgatónk Ég és Föld között.
Egy júniusban, amikor is a mi szentünk névnapja van, én, aki egy kicsit mindig hitetlenkedtem, elloptam Szent Alajos sírjáról néhány zárt, drága, együgyű, kedves, valló levelet. Íme, megőriztem őket öregedő koromig, holott pár szavú gyermek-írások, mert Szent Alajoshoz nem okvetlenül muszáj körmondatokkal fordulni, és a fiatal vallomások azért nemesek, mert forrók és rövidek.
Kaszás Rudolf úgyis meghalt, sőt a levelek írói közül is sokan elköltöztek már Szent Alajos fényes és bánatos titkokat nem tűrő mennyországába. Én pedig már régen, egy Szent Alajos-napon, bevallottam volt már tolvajságomat Szent Alajos sírjára dobott, siránkozó, bűnbánó levéllel. Néhány apró, szép, szomorú, vágyas-bús vagy panaszos levelecskét Kaszás Rudolf emlékének minden tiszteletével talán szabad megmutatnom. E leveleket Szent Alajos úgyis megértette és megtudta írásuk idején, s ha csakugyan nagyon kedveli a szegény fiatalokat, ügyeiket okvetlenül elintézte.
(Mutató a kis levelekből)
„Szent Alajos, drága szent, én csak tizenkét esztendős vagyok, harmadik polgárista leány, de bocsáss meg, ha arra gondolok, hogy egyszer én is nagy leszek. Akkor majd férjhez kell menni, mert a mamának is férjhez kellett menni, de add, hogy én sokkal-sokkal békességesebb és jobb férjet kapjak, mint a szegény mama.”
*
„Kedves Szent Alajos, az én édesapám sokat utazik, mert csak így tud pénzt keresni, és ilyen neki a hivatala. Mindig csúfolnak a többi fiúk, és én szeretném, ha édesanya nem sétálna esténként a számtantanár úrral, Gyulai Timóttal, mert csúfolnak, és fáj ez nekem.”
*
„Szent Alajos, tudom, hogy szereted a fiatalokat, és ne haragudj Homoróczy Ilonára sem, aki második polgárista leány. Ő rossz tanuló és gonosz, de olyan szép, és a tánciskolában nem akar velem táncolni, és olyan jó volna, ha szeretne engem egy kicsit.”
*
„Szent Alajos, én sokat imádkozom hozzád, és Kaszás Rudolf főtisztelendő úr azt mondja, hogy te mindenkit megértesz. Eszti, a szomszédban, egy kis szobaleány, és nem iskolás, mint mi, de rendesen jár a templomba, és gyónik. Ő ugyan idősebb két esztendővel, mint én, de ez nem baj, és én azt akarnám, hogy ő boldog legyen, és ő nekem megköszönje, hogy ő boldog lett.”
*
„Szent Alajos, oh, Szent Alajos, azt beszélik, hogy nekem és a kis húgomnak nincs igazi apánk, mert nem törvényes. Ezért mi sokat szenvedünk, és kérlek, adj nekünk egy igazi apát, egy törvényeset, mint másnak.”
*
„Egyetlen Szent Alajos, mi ketten vagyunk testvérek, és kosztban vagyunk itt a városban, de édesanyánk már harminc forinttal tartozik. A kosztadó néni lármázik, és nagy baj lesz, és nekünk már holnapra kellene harminc forint, mert másképpen az utcára dob a néni.”
*
„Szent Alajos, én jó rajzoló vagyok, de festeni szeretnék tudni, s szeretnék egy gyönyörű képet festeni. Olvastam, hogy aki nagyon nagyszerű képet fest, az sok pénzt kap, és [az] emberek halála után örökre emlegetik. És énnekem egyesem van a rajzból, s azt szeretném, hogy ilyen nagyszerű képet tudjak festeni, hogy az emberek örökre emlegessenek.”
*
„Szent Alajos, én alázatos kis szolgálód vagyok, és rendesen gyónok, és a vallástanárnak olyan szép rózsás füle van, mint a képeken. És ő meghallgatja, amikor bűnös lelkemet kitárom előtte, és az ő füle elfogadja az én bűneimet, és én szeretném megcsókolni egyszer a fülét.”
*
Ezek és ilyenek a levelek, a Szent Alajoshoz írott levelek, melyekből még majd leírok néhányat, ha élek. Most elfog az emlékezés meghatottsága, mert kis, régi embertársaimra gondolok, akikkel együtt annyit szenvedtünk, vágytunk, tudtunk és akartunk.
Világ 1911. augusztus 13.
Ady Endre

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages