26. AZ UTOLSÓ NAP
26. AZ UTOLSÓ NAP
Balázs Béla darabja talán nem kapta meg az utolsó napot, de elintéződött – ha jól tudom – három nappal vagy estével a Nemzeti Színház és közönsége jóvoltából. Ez rendben volna, de önmagamnak s talán a Nyugat olvasóinak is tartozom egy-két icipici megállapítással. Akárhogy fogadkoztam, ott voltam mégis a bemutató előadáson, s elhűltem annak a láttára, mennyire nincs nálunk egy igazán magasabb irodalmi színpad számára közönség. De nyomban átalakultam kegyelmi bírósággá, hiszen látnom kellett, hogy itt nem a közönség a bűnös, hanem a színház színészei. Ez[ek]en bizony nem látszik meg, hogy például jó Hevesi Sándor is sokáig rágta a fülüket, ezek bizony a hetvenes évek színészeinek rab epigonjai. Kár, mert lassanként a Nemzeti Színház jobb közönsége is át fog fordulni Reinhardthoz s pesti provinciális főatyáihoz. És kár, mert az irodalom még jobban fog borzadozni a magyar Comédie-től, mint eddig tette.
Ny 1913. november 1.
Ady Endre
