83. TÁVOL A CSATATÉRTŐL
83. TÁVOL A CSATATÉRTŐL
I.
Igen tsinos Európa
Igen tsinos Európa
Ma kedves, örökké legény és eleven Csokonaimmal próbáltam vigasztalódni, mert minden napra kell most találnom valamit. Legjobb volna persze (nem nem-élni, dehogyis) elfelejtkezni, elengedni a régi horizonokat s nem keresgélni az újakat. De hát én, én legalább, ezt nem tudom. Ezért járok úgy, hogy vigasztalódni szándékolván, sötét szomorúságom kelyhének itala még jobban megsötétedik. Így ötlik például szemembe Csokonai egyik könyvének előszavából: „a mai felette igen tsinos Európa”. Szegény, nagy, gyermeki s néhai kultúrmagyar, kit népe főgarabonciásként őriz, s jósoltat vele mindenfélét. Szörnyűségeket, világháborút, sőt világvéget is, amit csak elfajzott népfantázia teremthet. Szegény Csokonaim, „Árkádiában éltem én is” helyett ez a mondásod volna mindennél illőbb költő- és embersorsodhoz: „a mai felette igen tsinos Európa”.
Világ 1915. augusztus 29.
Ady Endre
