93. TÁVOL A CSATATÉRTŐL
93. TÁVOL A CSATATÉRTŐL
I.
Néhai Ujházi Ede
Néhai Ujházi Ede
Majdnem utálatos és bántó, hogy Ujházi Ede szerb harcterekkel és inneni hírekkel agonizált, noha felesége kezét kellett és illett megcsókolnia, mert halott, öreg barátom s valamikor mentorom, szerette az asszonyokat, még ha leányok voltak is. Egyszer, mikor már rossz hírek kerengtek felőle, s azt írták nekem Párizsba, hogy öreg barátom elevenen elrothadt, Velencében egyszer csak észrevettem. A Flórián legkiljebb tolt asztalánál aludt, s mellette egy unatkozó 17–18 éves leány etette a galambokat. Kövér galamb volt a lyány (mi lett belőle?), s látszott, hogy neki kötelessége óvatosan kacérkodnia s emellett vigyáznia a Mesterre. Késő és nagyon napos nyár volt sok magyar a Márkus téren, végre is fölébresztettem az öreget. Én akkor Marseille-ből, hajón jöttem, s az én fölébredt s paralitikusnak hirdetett Ujházim ugyancsak rám ismert és rivallt:
– No, te marha, hát eljöttél a te híres Párizsodból, ahova én sohase mennék, Bangyikám (ezt Bródy Sándortól hallotta)?
Nemes, nagyszerű ember, költő-komédiás, megint valaki ritka, akire a francia ezt szokta mondani: homme de qualité. Egy trénkáplár, ha akarja, ma többet keres egy hónap alatt, mint [amennyit] az ő kényszerű és lefoglalt nyugdíja számított egy év alatt. Szégyellje magát a ravasz minisztérium s minden filiszter okvetetlenség, amelyek még egy Jókait is úgy le tudtak paskolni annak az erkölcsnek nevében, melytől évi tízezrekkel lakatnak jól gaz fezőröket.
IV.
A magyar nyelv
A magyar nyelv
Mindenki tudhatja, hogy magyar vagyok és magyarul és emberül a legbecsületesebb internacionalista. Ezek után, mivel a cenzúra ellen itthon nem hallottunk olyan beszédet, mint például az új francia premieré, Briand-é, csak egy pár szót írjak. A Magyar Nyelvőrben, Szarvas Gábor folyóiratában, Szarvas Gábor halálának huszadik évfordulóján emlékező cikket írt valaki. A cikkhez hozzáírom, hogy nincs az a világkatasztrófa s utána a vízözön, amely ezt a drága magyar nyelvet félreszorítsa. Szégyen és gyalázat, hogy sokan komolyan félnek ettől és gyalázkodnak, holott még Jankovich miniszter sem utálja a magyar nyelvet, s lesz még a kutyára dér.
Világ 1915. november 7.
Ady Endre
