97. CSOKONAI – A BÉKEKÖTÉSRE
97. CSOKONAI – A BÉKEKÖTÉSRE
Illőnek nem, de alkalmasnak gondolom, hogy ezúttal ne a magam versét nyomtassa le a Nyugat. Beszéljen most helyettem ősi testvérem egyik versével a sok hasonló közül: Csokonai Vitéz Mihály.
| Tölts pohárt, gyermek! nesze, tölts fejér bort, |
| Mert fejér borral fogom innepelni |
| Boldog esztendők ideérkezését, |
| Tölts bele, gyermek! |
| Most örüljünk már, mivel, ah! az elmúlt |
| Gyászos esztendő sok ezer magányos |
| És közönséges bajokat hozott rám |
| S árva hazámra. |
| Visszatért immár olajággal a frigy, |
| A kemény hadnak kialudt kanóca, |
| Múlik a jajszó, s örömünket áldott |
| Béke tetézi. |
| Béke! frigy! oh, két nevezet! mi hányszor, |
| Értetek hányszor s be heven sóhajtánk! |
| Négy betű: négy-négy poharat csapok fel |
| Értetek én is. |
| Éljen a szent frigy szomorú hazánkban, |
| Fel ne lázadjon soha békességünk, |
| Hogy sok esztendő elérje jussunk |
| Ilyen örömmel! |
| Boldog ország az, s az aranyvilágnak |
| Látszik ott némely fogyatéka, melynek |
| Tiszta csendesség kebelébe nyugszik, |
| S nincs hada kinn is. |
| Boldog ország az, hol az árva s özvegy |
| Nem bocsát sírván az egekre átkot, |
| Szántogat minden, s kiki szőlejében |
| Kényire munkál. |
| Semmi mesterség nem enyészik ottan, |
| Gazdag a kalmár s az egész közönség, |
| Ott tanít a bölcs, danol a poéta, |
| Él az igazság. |
| Ah, ti felperzselt legelők parázsa! |
| Összedült várak s faluk omladéki! |
| Vérbe tajtékzó patakok: s dögöktől |
| Bűzletes ég, föld! |
| Ah, ti borzasztó fene látomások!… |
| Félek ily gyászszínt ecsetemre venni – |
| Átkozott volt az, ki előbb örök hírt |
| Hadba vadászott! |
| Durva Herosok! noha száz babértok |
| Lenne a bérem, vagy ez a világ is, |
| Még se kívánnék veletek cserélni: |
| Míg Lili kedvel. |
| Csakhogy e kedves haza békességben |
| Álljon, és légyen pecsenyém, kenyérkém, |
| S jó magyar nektárt igyam arra: eb lesz |
| Néktek irigytek. |
| Csak közel hozzám ne dörögjön ágyú, |
| Hogy barátimnak fecsegésit értsem, |
| Csak piciny lantom cicorázzon: adieu |
| Trombita-dobszó! |
| Oh, dicső két név: Szeretet! Barátság! |
| Ah, becses két név: Puky, hív barátom! |
| És te, óhajtott Lili, életemnek |
| Édes aránya! |
| Négy betűből áll neve mindeniknek, |
| Akiket szívből szeretek: te gyermek, |
| Hozz elő négy-négy poharat! Ma inni |
| Kell ezekért is. |
| Boldog esztendő legyen ez tinéktek, |
| Érjetek még több s gyönyörűbb időket: |
| Véletek légyen nekem is sok ilyen |
| Jánusi víg nap! |
Volna nekem versem írnivaló elég, de, hakik várnák is, gyönyörködjenek ezúttal a régi váteszben, Csokonai Vitéz Mihályban.
Ny 1915. december 1.
Ady Endre
