131. ADY ENDRE NAGYVÁRADI ÍRÁSAI
131. ADY ENDRE NAGYVÁRADI ÍRÁSAI
[Ady Endre nyilatkozatával]
Írta Fehér Dezső
Írta Fehér Dezső
Graz, április 2.
Hogy a stájer fenyőerdők sűrűjében találkoztam Ady Endrével, úgy megörvendeztünk, egymásnak, mint mikor régi harcok színteréről elindult zarándokok hosszú sivatagjárás után összekerülnek a pihenés, a feledés oázisán. Ahol új erőt lehet gyűjteni új harcokra, új reményt azok győzelmére, új illúziókat új álmokra és új hitet azok megvalósulására.
A régi útraindulásról, egykori lelkes, fanatikus csatákról emlékezünk, melynek sebesültjei, csatavesztettjei lettünk mind a ketten, sőt kívülünk sokan abból a tollal viaskodó gárdából, amelynek harcosai a világosság, a kultúra, a szabadelvűség és haladás úttörő előőrsei voltak valaha a vér városában, ahogy Ady Endre Nagyváradot, az ő országhódító tehetségének szárnybontó levegőjét elnevezte.
A mi erőnk, a mi lelkesedésünk tüze az ifjúságunk nyárvégre fordulásával, a hajunk szürkülésével, a szenvedélyünk lehiggadásával talán lelohadt. De a kisvárosias, girbe-gurba sáros utcájú, alacsony házsorú Nagyvárad olyan fényes, pompázatos kultúrvárosa lett a magyar glóbusnak, aminőnek mi akartuk, mi álmodtuk 12 év előtt. És hogy még ma is rajongó lokálpatrióta lelkesedéssel festem Ady Endre előtt a mai Nagyvárad céljai elérésének színes kuntúrjait, a mi nyomunkba lépő új, ifjú generációnak új, merészebb eszmékért és álmokért vívott harcait, örvendezve sóhajt fel Ady Endre:
– Látod, mégsem küzdöttünk hiába! A tollat, a kardot, ha kihullana kezünkből, felragadják lelkesen mások. Az újak, a fiatalok, a jövendő harcok hőse, a Láznak ifjú serege, akiknek nemcsak ez álomhoz, de a győzelemhez is lesz herkulesi erejük.
– Most, hogy a Balkán-uralomért, a nagyhatalmak versengéseért a dolgozó emberiség vérét és pénzét áldozza a pogány idők emberirtásának példájára a világ sorsát intéző Moloch, elhomályosul egy időre a világosság, az igazság napja. Elzsibbadnak, megbénulnak a legerősebb karok. De ha véget ér a háború, kezdődik a másik harc, amelynek egyik legerősebb vára a glóbuson Nagyvárad, a maguk erejéből lett embereknek ez az előretörő magyar csodavárosa.
*
– Most a legjobb itt – biztatja és vigasztalja magát Ady Endre –, ahol pihenni és várni lehet, messze a csüggedt, kimerült és a kényszerűség jármában vergődő kultúrvilágtól. Ha írsz Nagyváradra, küldd el üdvözletemül ezt az egyetlen versemet, aminek megírására a stájer fenyvesek csendje inspirált. A nagyváradiaknak dedikálom, akik útnak indítottak, harcra buzdítottak, s akikhez új Antaeusként vissza fogok térni, ha új harcokhoz új erőre lesz szükségem.
És átadja az ő mélyrelátó, csodás poézisének ezt a legújabb remekét:
..........................................................................................................
Nagyváradi Napló 1913. április 3.
