228. PÁLMAY NAGYVÁRADON
228. PÁLMAY NAGYVÁRADON
Megérkezett. Egész biztosan állítjuk, saját szemeinkkel láttuk...
Mindenki tudja, hogy Őróla szólunk, az „aranyos”-ról, akit úgy sajnáltunk a minap, mikor betegen sietett haza Kolozsvárról, s nem nézhetett be hozzánk egy kis estére sem.
Pálmay Ilka a tegnap esti budapesti gyorsvonattal érkezett meg Bécsből.
A vonatnál Somogyi igazgató és neje várták.
A grófnén meg sem látszik a nemrég kiállott betegség. Rendkívül élénk, vidám, jókedvű, Somogyi igazgatótól mindjárt a műsor felől kérdezősködött.
A vonattól kétfogatú kocsin hajtatott be az aranyos. A korzó nyüzsgő sokaságából sokan felismerték. Akik régen nem látták, azt mondják, alig változott. A régi elbűvölő, mondhatatlan pikáns mosolyú, aranyos Ilus.
A Rimanóczy-szállóba szállt, s este a színházba is betekintett.
A színházi közönséget persze máris fogva tartja a hamisítatlan Pálmay-láz.
A színház igazgatósága a díva vendégszerepléséről a következő jelentést küldte:
Pálmay Ilka tegnap délután érkezett Nagyváradra, s ma, csütörtökön lép föl először a Szigligeti Színház színpadán egyik leghíresebb szerepében. A kitűnő primadonna a Nebántsvirág Denisét játssza, amely szerepében a kontinens legelőkelőbb színpadain nagy sikerei voltak. A Nebántsvirág többi főszerepét Nyárai Antal (Celestin), Deésy Alfréd (Champlatreaux) s Füredi (az igazgató) játssza. Pálmay Ilka ma délelőtt részt vesz a Nebántsvirág főpróbáján. Holnap a Szép Heléna, Offenbach klasszikus operettjének főszerepében lép fel a kiváló vendég.
Szép Heléna Párisát – mint megírtuk – Ámon Margittal akarta elénekeltetni az igazgatóság. E tervet azonban a díva egy édes kis távirattal fújta le:
Nekem férfi kell Pálmay
Ilyenformán Perényi József lesz a legklasszikusabb Heléna partnere.
A Nebántsvirág ma délelőtti főpróbájára a sajtó képviselőit is meghívta a színházi vezetőség. Jegyeket persze protekcióval sem lehet már kapni, csak a holnapi Szép Heléna előadására.
A díva gyönyörűséggel nézte a Rimanóczy-szálló erkélyéről a mi szép színházunkat és annak varázslatosan átváltozott szép képét. Munkatársunk előtt elragadtatásának adott kifejezést:
– Hogy megváltozott ez a város, mióta utoljára itt voltam. Káprázatosan szép a színházuk. És az egész város olyan, mint egy kacér fiatal menyecske, ellentétben Kolozsvárral, mely egy érdemes, tisztes matrónához hasonlít.
Majd ismét az új színházról esett szó:
– Szeretném még meglátni a belsejét is, de sajnos nem mehetek el. Reggel óta utazom Bécsből, s így boglyasan, porosan mégsem merek mutatkozni a közönség előtt.
Addig-addig kapacitálta munkatársunk, míg végre mégis elhatározta magát, s úgy, útiruhában, amint megérkezett, átjött a színházba. A közönség pedig, mikor a proscenium páholyban megjelent, tüntető szeretettel üdvözölte.
Este 10 óra előtt nyugalomra tért, de még a búcsú előtt volt egy kérése hozzánk, illetve a közönséghez.
– Arra kérem magukat lelkem, szólt munkatársunkhoz, hogy csináljanak egy kis propagandát az arcképeimnek, amelyeket egy szegény özvegyasszony javára árusíttatok. Minden arckép csekélyke ára egy szegény elhagyott özvegy könnyeit szárítja fel. A nagyváradi közönség bizonyára nem haragszik meg, hogy a nemes cél javára ilyen seftet csinálok az arcképeimmel.
Azt hisszük, hogy a bájos díva nem fog csalódni a közönségben.
Nagyváradi Napló 1901. május 30.
