252. A VÁDOLÓ NAGY HALOTT
252. A VÁDOLÓ NAGY HALOTT
Immár néhai Szilágyi Dezső néhány nappal halála előtt Karlsbadban ebédet adott. Ez az ebéd, amelyen részt vettek többek közt Dániel Gábor, a képviselőház alelnöke, Harkányi Frigyes báró, Ludvigh Gyula főrendházi tagok, Bedő Albert, Sámuel Lázár, Szerb György és Münnich Aurél orsz. képviselők – kiváló politikai jelleget öltött. Az ebéd végével általános figyelem között állott fel Szilágyi Dezső, és hosszabb beszéd keretében fejtette ki jövendő politikai terveit. Majd abbeli aggodalmát fejezte ki, hogy Széll Kálmán politikai magatartása nem felel meg minden tekintetben az ő várakozásának, s ha az új parlament megalakulásakor azt fogja látni, hogy az igazi liberális politikának nincsen kellő biztosítéka, mely – úgymond – az országnak ereje, „úgy én és barátaim s azok, akik eddig velem voltak, s akik még követni fognak, kiválunk a mai szabadelvű pártból, és egy olyan liberális pártot fogunk alakítani, melyre még ellenségünk sem foghatja rá a kétszínűséget. Én – mondá Szilágyi Dezső – liberális férfiúnak tartom Széll Kálmánt, de csak saját egyéniségét illetőleg, mert politikája félszeg liberalizmus, mellyel saját magát soká fönntartani képes nem lesz, amiről a közeljövőben mindnyájatok meggyőződést fogtok szerezni.” Ezek voltak nagyjában Szilágyi Dezső utolsó politikai kijelentései, melyeket most kétségbeesetten igyekezik agyoncáfolni a Széll Kálmán sajtója. Ezek a kijelentések azonosak azokkal, amiket a mi lapunk – majdnem egyedül – hirdet nap mint nap a nagy országos veszedelem biztos előérzetében. Szent hitünk volt, hogy ezt a veszedelmet minden igazi liberális ember látja. Hogyne látta volna hát Szilágyi Dezső? Látta és íme a sírból is fölemelkedik, s elmondja nagy igaz vádját. Vajha e vád megdöbbentő hatása észre térítené Széll Kálmánt.
Nagyváradi Napló 1901. augusztus 4.
