254. FEKETE VILÁG
254. FEKETE VILÁG
Úgy történt, ahogy megjósoltuk. Alig hunyta le szemét Szilágyi Dezső, reánk szakadt a reakció. Megdöbbentő az a cinikus őszinteség, amivel ezt most ők maguk hirdetik, a klerikálisok. Íme néhány sor ízelítő a néppárt hivatalos lapjából.
| Meglehetősen kínos-keserves napjaik vannak mostanában a vérbeli szabadelvűeknek: a m. t. kazár uraságoknak. |
| Meghalt Szilágyi Dezső, s amit nem tettek meg az elhunytnak hitsorsosai, a kálvinisták, megtették „hazafias” fájdalmukban a m. t. kazár uraságok: „rekviemet” mondattak Szilágyiért a – karlsbadi zsinagógában. |
| És Szilágyi halála után következtek kínjaik sorban. |
| Következett Károlyi Sándor gróf gönci programja. |
| Következett Bartha Miklós gyulai beszéde. |
| Következett a francia kongregációk ajánlata Szeged városához. |
| Mindez, a numerust tekintve, nem sok, de éppen elég, legalább egyelőre. |
Evvel szemben pedig Széll Kálmán úr zengeti néhány tucat lapjában az ő liberalizmusának és őszinteségének dicséretét. Bizony, állítsátok fel a Szilágyi Dezső szobrát. Ne csak Nagyváradon, hanem szerte mindenütt. Ezek a szobrok mutatják esetleg csak nemsokára, hogy ebben az országban nem mindig a tehetetlenség, sötét butaság és gyűlölet volt az úr.
Nagyváradi Napló 1901. augusztus 9.
