302. BUBORÉKOK
302. BUBORÉKOK
A magyar ciklus anyagilag sehogysem fog beválni, ennyit már biztosan látunk és tudunk. A közönség részvétlenségét azonban csak látjuk, de megérteni nem tudjuk. Itt van a tegnap esti előadás példának okáért. Ilyen kifogásolhatatlan derék, jeles előadást nem is igen láttunk mostanában. Látszott rajta az a komoly ambíció, mellyel a magyar klasszikusok remekeinek előadását Somogyi Károly programjába felvette. Ha itt-ott szigorú szemek fel is fedezhettek némi hiányosságot, maga az előadás egészben cáfolat[a] volt a nyegle kategorikumnak, hogy vidéken csak operettet lehet végignézni. A Buborékok előadása egy újabb nagy, teljes sikert hozott a színháznak, s kis lelkes közönség szokatlanul meleg ovációval hálálkodott ezért. A főbb szereplők egytől-egyig kitettek magukért. Somogyiné az ő kedves, szeretetreméltó egyéniségével enyhítette a darab keményen rajzolt, buborékokkal építő asszony alakját. P. Szép Olga művészi volt, mint mindig, és sok szerencsével szólaltatta meg a meleg érzések hangját is. Szohner Olga, Kacziány Viola és Kulinyi Mariska kisebb szerepeikben tűntek ki. Az urak közül Krasznay Andor, Bognár János és Szarvasi Sándor zajos nagy sikerekkel büszkélkedhetnek. Mindhárman többször jutottak tapshoz a nyílt színen. De a többi szereplők is, Pataky, Erdélyi, Bérczi, Füredi stb. sikerrel végezték dolgaikat. Szép és jó este volt. Sajnálhatják, hogy elmaradtak, akik egy sablonos, úgynevezett klasszikus-este unalmaitól féltek.
Nagyváradi Napló 1902. január 8.
