314. VIHAR A SZÍNÜGYI BIZOTTSÁGBAN
314. VIHAR A SZÍNÜGYI BIZOTTSÁGBAN
Ezen a szép Magyarországon két dolog van, amihez mindenki vél érteni; a méltóságos úrtól kezdve le egészen a csizmadia inasig mindenki; ez a két dolog pedig a színészet és a politika. Ez a magyarázata annak, hogy míg a közügyek többi ágait, amikre százezreket pazarolnak a közvagyonból, elhanyagoljuk, a színészetet mindig bizonyos szenvedélyességgel tárgyaljuk. És így esik, hogy ezek az úgynevezett színügyi bizottságok ahelyett, hogy szeretettel és jóindulattal támogatnák a színigazgatót és társulatot hivatása teljesítésében, inkább csak arra törekszenek, hogy hevességükkel, igaztalan támadásaikkal elkedvetlenítsék a színigazgatót, a társulatot jó törekvéseikben, hogy úgy mondjuk, azon igyekeznek csak, hogy piszkálhassák a színügyet. Így van ez Kárpátoktól az Adriáig minden vidéki városban, így van ez Nagyváradon is.
Mi nem vagyunk szerelmesek Somogyi Károlyba. Ismerjük az ő igazgatásának gyengeségeit, az ő művezetésének hibáit, de tudjuk azt – mert ismerjük a vidéki színházi viszonyokat –, hogy ez idő szerint Nagyváradon működik a legkitűnőbb színtársulat, és itt vannak a legmagasabb művészi nívón álló előadások. Olyan faktum ez, amelyet bizonyítani kész az ország minden színházi szakértője, de olyan igazságos és mély bölcsességű férfiú is elismerte ezt a színügyi bizottság tegnapi ülésén, aminő Rádl Ödön, aki nem hallgatta el a jogosan emelhető panaszokat és kifogásokat, de másrészt készséggel elismerte Somogyi Károlynak és az ő társulatának érdemeit is.
Amikor felépítettük a Szigligeti Színházat, általános volt az aggodalom, hogy megközelítőleg sem lesz olyan kitűnő színtársulatunk, aminőkkel el volt kényeztetve a nagyváradi közönség a nyári szezonokban. Ki tagadhatja el Somogyi Károlytól, hogy az ő gyengeségei dacára is, nagy áldozatkészséggel és nemes ambícióval oszlatta el ezt a nem ok nélküli aggodalmat? S amikor ideszervezte az ország legelső és legdrágább vidéki színtársulatát, és nem kalmárkodott, hanem az erkölcsi elismerésért lemondott az anyagi eredményről, kimondjuk nyíltan, hogy csúf és hálátlan dolog volt a színügyi bizottságtól olyan éles tónusban és oly igaztalan kritikával emlékezni meg Somogyi Károlyról és az ő színtársulatáról.
Nagyváradi Napló 1902. február 2.
