100. ÚJ PÁRTALAKULÁS NAGYVÁRADON
100. ÚJ PÁRTALAKULÁS NAGYVÁRADON
A generális váratlan bukása fölött mintha napirendre tért volna már az ország közvéleménye.
Maga a bukás Nagyváradon és Bihar megyében is megszűnt már állandó témának lenni, de annál erősebben foglalkoztat mindenkit a helyzet, melyet – elsősorban Nagyváradon – a bukás teremtett.
Mi voltunk azok, akik rámutattunk a Tisza Kálmán tragikus bukásában megnyilatkozott törvényszerűségre. Nagyon tévedtek ám a gyönge siránkozók s az olcsó gúnyolódók is.
A generális bukását tulajdonképpen legkevésbé a függetlenségi párt – hogy így mondjuk – csinálta meg. Ama bizonyos trafik sem. Még a tisztviselők elkeseredése sem. A nagyváradi Tisza-párt klikkszervezetének s néhány önző és politikailag is gyanús vezetőjének már volt részük a bukásban, de a való ok még ez sem egészen…
Tisza Kálmán olyan nagy volt, hogy nem buktathatta el senki, csak – Tisza Kálmán…
Emlékezzenek csak, akik akarnak emlékezni, hogy mikor Bánffy Dezső bárót legyűrték az egyesült klerikálisok, s paktumok, szövetségek lépcsőjén hatalomra jutott az újabb Magyarország legveszedelmesebb politikusa, a nagy kokott Széll Kálmán, mit várt ott a Tiszáktól, elsősorban Tisza Kálmántól az igazi liberális közvélemény, de legizgatottabban Nagyvárad!…
Emlékezzenek csak később a Tisza Kálmán gr. híres elnöki installációjára, mikor formálisan tüntetett egy hatalmas gyülekezet Bánffy nevénél és nevével Széll Kálmán ellen!…
Emlékezzenek csak, mit vártak Tiszától a nagyváradi liberálisok az összeférhetetlenségi törvénnyel szemben történt állásfoglalásakor!…
A nagyváradi liberális párt hatalmas többsége sohasem volt a Széll hívő tábora. Látta folyton az új regime üzelmeit, s a régi pártkeretek között csak a tradíció, Tisza Kálmán személye s a liberalizmus veszedelme tartotta meg.
A legbámulatosabb politikai nagykorúság, világoslátás és intelligencia nyilatkozott meg ebben az állásfoglalásban. Nagyvárad liberális polgársága látta, megérezte előre a reakciós veszedelmet. Hiszen ma már ott tartunk, hogy a Széll-féle sajtó-direkció, egyik nagyváradi lapban is, csak avval tudja megvigasztalni a liberalizmus sorsa miatt aggódókat, hogy a klerikális uralom Belgiumban sem mert összetörni minden liberális intézményt!!!
A veszedelem egyre nőtt, s Nagyvárad hiába bízott Tisza Kálmánban, Tisza Kálmán odavarrta magát Széllhez, s ez az opportunizmus elveszítette…
Beszéltünk Nagyvárad politikai életének több előkelőségével. Valamennyien kénytelenek voltak azt a beismerést tenni, hogy egészen új pártalakulást ró kötelességül a helyzet.
A volt Tisza-párt exponáltabb, befolyásosabb vezetői, kik nemcsak a generálist, hanem rengeteg hatalmat is vesztettek, még mindig tehetetlenek a nagy csapás után. De annál világosabban látja a helyzetet az igazán liberális nagy többség.
Föltétlenül bizonyos, hogy Nagyváradon egy új, igazi liberális párt fog alakulni. Ez a párt nem lesz Széll-féle „szabadelvű párt”, hanem szabadelvű valóban, intranzigens szabadelvű-párt…
Sőt nagyon tekintélyes hangok hangoztatják, hogy a liberalizmus nagy veszedelme tétesse félre mindenkivel a közjogi hiszek-egyet. A közjogi radikalizmus különben sem rí ki éppenséggel az igazi, radikálisan liberális hitelvek között…
Szóval az új pártalakulás, ilyen irányban okvetlenül s mielőbb megtörténik, s történjék is meg Nagyváradon.
Talán demokrata párt lesz az új párt neve. Lehet, hogy mint szabadelvűpárt hadakozik az újfajta klerikális, Széll-féle liberalizmus ellen. De mindenesetre megalakul.
Hogy aztán azok, kik mindig a hatalommal szeretnek lenni, megkísérlik-e Nagyváradon egy Széll-párti, hivatalos párt szervezését, nem tudjuk. Azt hisszük, igen. Hogy ez a párt mennyi szerencsével dolgozhat, azt már megjósolta a múlt…
Nagyváradi Napló 1901. október 16.
