110. JEGYZETEK A SZÍNHÁZNAK
110. JEGYZETEK A SZÍNHÁZNAK
Félteni kezdjük a Szigligeti Színházat egy nagyobb ellenségtől. Megmondjuk a nevét. Ez a nagy ellenség a közönség apátiája… Csodálkozunk nagyon, hogy itt tartunk. Ezt az ellenséget Nagyváradon a legbajosabb megszerezni. Mi nagyváradiak túlon-túl is lelkesedünk a teatráliákért. A nagyváradi közönség szeretetreméltó smokksággal csügg a színházon s minden kiválóan érdekli, aminek a színházhoz köze van Mi, akik szintén szeretettel foglalkozunk a mi színházunkkal, most sem akarunk hadakozni. E kis jegyzetekkel intjük meg az intézőket, tegyenek valamit a fenyegető nagy ellenséggel szemben…
*
Ezért írjuk a jegyzeteket is a színháznak s nem a színházról… A szezon elején volnánk voltaképpen, s a szezonnak még eseménye – már amit színházi nyelven eseménynek keresztelhetnőnk – nem volt. A Kis mama előadása csak kedves epizódja lehetne egy jól megcsinált repertoárnak. K. Hegyesi asszony föllépései csak akkor esti érdekességek. Hogy Tanay Frigyes „letörte” Nyárait, ez csak pikantéria. A Kacziány Viola sikere kedves és szép, örvendetes is, de nagyobb érdekességű csak egy új alakításban lenne… Nem volt még szín, élet érdekesség a szezonban. Ne tessék mosolyogni: nagy baj van, ha Nagyváradon nem beszélnek a színházról. Pedig a színház kezd a témák közül kikopni…
A Gascognei nemes egyik legérdekesebb, legelpusztíthatatlanabb Suppé-darab. Kivált a Székely Irén tüneményes művészetével. De hiába volt e repríz háromszori föltálalása. Megbocsáthatatlan hiba volt a készületlen, szégyenletes Ocskay-előadás is. Coriolanus mért nem kerülhet színre, mint egy csupán ifjúsági előadás darabja? Miért kellett A kis mamá-t is kompromittálni a szapora előadatásokkal? A Trubadúr-ra meglássák, hogy nem lesz közönség. A kintornás család-nak pedig csak másutt kellene kintornázni, nem Nagyváradon?
Pardon! A Trubadúr-ra lesz szükség – a repülőbalett miatt. Ez az ötlet – bármit mondjanak a „misszió” ultrái – jó ötlet volt. Nagyváradon okvetlenül szükség van efféle tarkításokra… De valami kellemetlent hallottunk ismét. A szürkeségek napjai után most egyszerre akar egész sereg premiert a színházi vezetőség? Nagy hiba volna. Nem, ezt nem akarja senki. Legyen premier elegendő, de okos beosztással. De legyen legfőképpen ízléssel, körültekintéssel, invencióval és intelligenciával megcsinált repertoár, s legyenek jó előadások…
Kezdjék meg a harcot a színháznál a szürke napok termette ellenség, az apátia ellen. Hisz már eszközeik vannak a harcra. Egész sereg új darab, tervbe vett repríz, sőt egy eredeti Ibsen-premier is. Mi majd a legtöbb szeretettel állunk a tapsolók közé… Másként azonban nagyon el fog árvulni a színház tájéka.
Nagyváradi Napló 1901. október 25.
(ae.)
