170. HULL A HÓ
170. HULL A HÓ
Már nem hull… De délután apró, csillogó fehér pihék töltötték el téli reménységgel a szívünket. Hiába volt a reménykedés. Estére tavasz lett újra.
Január közepén vagyunk, s a természet májust mutat. Tegnapelőtt délután forrón sütött a nap, tavaszi ruhák kerültek elő, s délután akkora közönség sétált, amekkora ilyen tájban korcsolyázni szokott rendes években. Keszthely–Hévíz tavában lótusz-növények bimbóznak. Mátyásföldön a cseresznyefa virágzik, s Szilágysomlyóról pár szál nem apokrif ibolyát kaptunk. Erdély több helyén volt zivatar és égiháború. Hát nem tavasz ez? Egy vidéki lapban olvassuk, hogy egy táncmester tavaszi tánckoszorúcskát nyit, ifjú poétánk tavaszi verssel állított be – ez már csak tavasz!
Nagyváradi Napló 1902. január 15.
