18. ANTAL NAPJA
18. ANTAL NAPJA
Minden szentektől idegenkedő, pogány voltom nem engedi, hogy a címbe írjam ki teljes nevét: Páduai Szent Antal.
Olvasható róla, hogy a katolikus világ legnépszerűbb szentje. Sok-sok millió a tisztelője és sok-sok az a millió is, ami nevezett szent perselyeibe kerül.
Páduai Antal kétségtelenül kegyes, kiváló férfiú lehetett. Hogy emlékét megőrizzük, nincs kifogásunk ellene. Nagyon kevés a kegyes életű férfiak száma. Ne feledjük el hát őket haláluk után sem.
Hogy az egyház becsben tartja e szent férfiú kultuszát, az ismét olyan dolog, amihez hiába is szólnánk. A szentek kultusza a mi nagyon világias elménk szerint is szép, kedves, megható, majdnem poétikus. Én ugyan nem kérek belőle, de ez az én pogányságom. Mindegy. Páduai Antal bizonyára szentebb volt a többi szentnél. Az ő kultusza, emléke legyen hát maradandóbb.
De amivé a Szent Antal kultusza fajult, ahhoz már semmi köze a kegyeletnek, sem az egyháznak. Olyan lelki betegség ez már, mint a keresztes hadjáratok idején az imadüh, a zarándokoló mánia, az éneklő őrület és a többi.
Nemcsak a tudatlan népet, de az úgynevezett intelligensebb elemeket is elragadta, beteggé tette. Nincs az a kívánság, amit illő pénzösszeg fejében ez a szent meg ne adna. Gyermeket a magtalannak, táblabírói címet és jelleget a járásbírónak, viszonzást a reménytelen szerelemnek, osztálysorsjegy főnyereményt, mindent, mindent…
Valóságos fétisimádássá fajult e kultusz. Apró szobrocskákat, amuletteket hordanak magukkal Szent Antal formájára faragva a rajongók. S ha gentleman barátod kiveszi aranyóráját légyott időt nézni, kirántja vele együtt az Antal-szobrocskát is.
Mikor Luther idejében a bűnbocsátó cédulákat árulták, s ez megteremtette a reakciót, az egyház sietett megtagadni a seftelőket.
Az egyháznak, az igazi vallásosság érdekében kell most is közbelépnie. Csak az egyház közbelépése szüntetheti meg ezt a lelki bajt.
Különben pedig boldog névnapokat kívánunk mindazon Antaloknak, kik a tiszteletreméltó Páduai Antal emlékének szentelt kalendáriumi napon tartották névünnepeiket!
Nagyváradi Napló 1901. június 14.
ae.
