206. BURRIÁN ÉS ALBERTI
206. BURRIÁN ÉS ALBERTI
Igaz, hogy Alberti Wernernek nincsen felesége, ellenben Burrián feleséges ember, a pálma Nagyváradon mégis a Burriáné. Nagyon nagy diadalt aratott a drága hangú cseh, akinek rendes társalgó nyelve a német, gyermekeivel franciául, feleségével csehül beszél, énekelni olaszul énekel, tud angolul is, s a magyar nyelvnek olyan tűzzel feküdt neki, hogy rövid idő múlva kész szittya lesz. Bohém, kedves, intelligens ember Burrián. Csak nála is megvan a színpadi cigányoknak az a tulajdonsága, hogy a riválisára rosszat szeret mondani. Alberti őelőtte már volt itt egy párszor, tehát volt is egy kis ok a féltékenységre. Este nagyobb társaságban ült a kávéházban Burrián. A társaság pompásan mulatott. Burriánt is csak az verte le egy kissé, hogy Somogyi direktoron kívül – bár ő összes megismert nagyváradi kollégáit meginvitálta – senki sem jött el. Áradozva beszélt a nagyváradi publikumról. Nagyon jó kedve volt. De Alberti mindig-mindig visszatért beszélgetés közben. Egy újságíró lép a társasághoz, s a bemutatkozás után így kezdi németül a beszédet:
– Ma, Alberti Werner meghalt Nagyváradon. A mai este után ő fel sem léphet itt többet…
A társaság sokáig mulatott együtt, Burrián jókedvvel ballagott haza hajnal körül. Azt mondja a kísérőjének:
– Nagyon aranyos, nagyon kedves társaság volt. De azért a legszimpatikusabb az a borotvált arcú szerkesztő, [aki] a legkésőbben jött a társasághoz…
...Az tudniillik, aki Albertit letárgyalta…
Nagyváradi Napló 1902. február 19.
