34. KÖZELEDNEK
34. KÖZELEDNEK
Szatmár megye szomszédunk nekünk. Híres szabadelvű magyar vármegye. A Kölcsey nevénél és emlékénél nem kell többre hivatkozni.
Nagykároly a vármegye székhelye, s tegyük hozzá, hogy minden igazság ellenére. Szatmár szab. kir. város van inkább a vármegye központján, nagyobb múltú város, népesebb és intelligensebb.
Ám Nagykároly – a gr. Károlyiak címerében leledző karvaly madártól kapta a nevét – régi fészke a Károlyiaknak, Kártevő Sándor, Rákóczi-áruló nevére nagy domíniumú utódainak.
Ebből meg lehet érteni, hogy Nagykárolytól miért nem lehet elkaparintani a székhelyet. Károlyi István gr. nagy úr, fényes konnexusai vannak aulikus körökben. Vele nem lehet bírni. A károlyi ember ezért mondja mámoros dölyffel:
– Mit. Ha Pista gróf akarja, a Szamost is elvesszük a szatmáriaktól.
Nagykároly és a nagykárolyi járás lakóinak jórésze, zöme részben elmagyarosodott, részben magyarosodni kezdő svábság. Munkás, derék nép, de meglehetősen buta és bigottériára hajló.
Bartha Miklós úr bőkezű mecénása, az el nem mondott beszédeiről hírhedt Károlyi István gr. sem bővelkedik lelki javakban. Meglehetős obskurus fejű ember, konok is, aki tetszeleg az ország első gentlemanje címmel, de becsületbírósági elnökségen kívül nem is tud semmit.
Természetes is ez. Őt családi múltja, vagyona és rangja kötelezi magyar szokások szerint, hogy becses fejét ne töltse tele túlságosan.
Éppen ezért is természetes, hogy mikor Magyarországon, ha mindjárt doktrinér is, de erősebb levegőjű liberalizmus uralkodott, Pista grófot a Peturok táborában láttuk. Azok közé tartozott, akik vártak az eljövendő boldogabb korszakra.
Károlyi Istvánnak jó szimata volt. Ma Magyarország kormánya csak névben liberális, valóban pedig a Peturok álmai szerint való. Olyan klerikális világ van itt, mint annak a rendje.
Pista gróf azonban Mózes szerepére vágyik. Az ígéret földje itt van, de ő nem lép reá. Ő az ő svábjait kellően megdolgozta. Visszavonulhat most már. A liberálisok le vannak törve. Az aulikus, latifundiumos főurak élhetnek immár passzióiknak, mint Mária Terézia őfelsége idejében.
Az Alkotmányban ezt olvassuk:
„1896-ban már erős volt Szatmár megye központi, nagykárolyi kerületében a néppárt, s noha győzelemre akkor, a Bánffy korszakban, kilátás nem lehetett, mégis állított jelöltet. A jelölt csak öt nappal a választás előtt lépett fel, s így is, ezen rövid idő alatt is, 600-nál több szavazót toborzott a néppártnak. Azóta rendszeresen, kitartással szervezkedett a nagykárolyi néppárt, s ennek külső eredményeül ma két népgyűlést is tartott, s mindegyiken a lelkes polgárság impozáns manifesztációi közben ünnepelték a néppártnak körükben megjelent vezérét, Zichy Nándor grófot, és proklamálták jelöltjökül Báthory István nagykárolyi gyógyszerészt, az egész megye legtekintélyesebb polgárainak egyikét.
Teremen is, Csanáloson is rendkívül nagy számmal jelentek meg a polgárok, még Nagykárolyról, a megye székhelyéről is sokan jöttek a két néppárti tüntetésre, amelyek bizonyára nem tévesztik el hatásukat úgy Nagykároly városára, mint az egész kerületre. A szabadelvű párt jelöltjeként ez idő szerint még Domahidy Elemér főszolgabírót emlegetik, minthogy azonban a Kossuth-pártiak gyengeségük tudatában minden valószínűség szerint külön jelöltet nem fognak állítani, hanem másutt praktizált szokásuk szerint a kormánypárthoz fognak csatlakozni, és minthogy Domahidy jelöltsége nincsen ínyökre, nincs kizárva, hogy a szabadelvű jelölt személyében változás fog beállani.
Annyi bizonyos, hogy a kerület pártjai között most legerősebb a néppárt. Bizonyítják ezt a mai gyűlések, amelyek egyben azt is bizonyítják, hogy a magyar Alföldnek tiszántúli részeiben is fogékonyak a magyarok a néppárt keresztény hazafias eszméi iránt, csak lelkes férfiak akadjanak, akik önzetlenül kezükbe vegyék a szervezés munkáját. A nagykárolyi kerület néppártjának vannak ilyen vezérfiai, világiak és egyháziak, akiknek buzgó, céltudatos munkálkodásuk minden elismerésre méltó.”
Károlyi István előbb csatlósára, Bartha Miklósra gondolt. De ez a kálvinista néppárti jezsuita csak jelölése hírével is forradalmi hangulatba hozta a járás kálvinista községeit. A legnagyobb veszedelmektől lehetett tartani. Ekkor határozott Pista gróf a házi patikusa mellett, aki méltán lehetett az ő utóda, lévén hozzá hasonló fejű ember.
A legnagyobb baj pedig, hogy Széll Kálmán – úgy látszik – ezt a kerületet is átengedte egészen a néppártnak. A Domahidy jelölését le akarja fúvatni, pedig emellett a kiváló, liberális ember mellett szívesen csoportosulna a néppárti veszély miatt a Kossuth-párt is.
Szóval a néppárt legfelsőbb támogatás mellett is nagy apparátussal dolgozik. Valósággal körül akarja folyni a liberalizmus régi dicsőségét veszítő hazáját, Bihar vármegyét. Legközelebb már a Szilágy megyei, szintén szomszédos Tasnádon akarnak gyűlést tartani Zichyék.
Közelednek, védekezés kellene. De ki védekezzék? Magában a vármegye központjában, Nagyváradon is, ultramontán hajlandóságú emberek tartják többnyire a liberális lobogót.
És ha majd – ezen a választáson talán még nem – ide is eljönnek Kálmán Károly, Zichy Nándor s a többiek, fogadják majd őket tárt karokkal. Addig pláne hatalomra is juthatnak. Akkor meg éppen, Nagyvárad és Bihar vármegye újabban egy jelszót követ: mindig a hatalommal!…
Nagyváradi Napló 1901. június 27.
AE.
