41. KERESZTEK A KAPUN
41. KERESZTEK A KAPUN
Néhányszor [rá]mutattunk már arra, hogy Nagyvárad új főkapitányának sok új, üdvös reformja közt nem egy olyan van, mely határozottan veszedelmet jelent, s a rendőrség valóságos omnipotenciáját célozza. Ismét van egy adatunk erre. Sokaknak feltűnhetett, hogy némely utca néhány kapuján hatalmas, krétával rajzolt kereszt díszeleg. Az ember azt hinné, hogy vakációzó, pajkos diákok passziója ez. Pedig nem így van. A keresztek rajzolása hivatalos rendőrmunka. A posztokon álló rendőrök figyelmét hívja föl a megkeresztezett kapukra. Laknak pedig a keresztes kapus házakban olyan nők, kik nem állanak hivatalos rendőri felügyelet alatt, de foglalkozásuk, életmódjuk azt a gyanút táplálja, hogy vidám bölcsességgel élik vagy élhetik világukat. Nem kell, nem is szabad a dolgot bővebben fejtegetnünk, de akkor már attól kell félnünk, hogy nemsokára megszaporodnak a keresztek, és felügyelet alatt lesz minden nő, kiről kávéházakban, vagy másutt pletykázni fognak. Mi értjük a főkapitány úr üdvös tendenciáját itt is, de nem sejti, micsoda megdöbbentő beavatkozás ez legegyénibb dolgokba? Mert újra és újra ismételjük, a legüdvösebb célból megcsinált rendszabályok többet rombolhatnak sokszor, mint féltucatnyi, ártó társadalmi bűn s egész sereg szigorúan büntetendő „kihágási eset”.
Nagyváradi Napló 1901. július 4.
