62. EGY KIS CENZÚRA
62. EGY KIS CENZÚRA
Röviden már írtunk a gyulai esetről, hogy néhány gyulai „vezető” alak cenzúrát akart gyakorolni, s arra bírni Krecsányi Ignácot, hogy ne adassa elő Bródy Sándor Hófehérkéjét, melyet a direkció az utolsó előadásra tűzött ki. Ennek a kis cenzúrás történetnek érdekes előzményei voltak. Bródy Sándor valamikor Gyulán időzött egy rokonánál hosszabb ideig. Az alföldi város a maga sajátos életével sok érdekes megfigyeléshez juttatta a Bródy érdekes, impresszionista egyéniségét. Pompás figurákat látott. Megfigyelte a magyar vidéki társadalom ismert kicsinyességeit, hibáit és hazugságait. Szóval mint igazi íróember, témával telten távozott. A megfigyeléseket aztán föl is használta. Persze nem fényképezett. De bizony egy novellájában magukra ismerhettek azért egynémely gyulai potentátok, s ráismerhettek bizonyos, ilyen-olyan kis vonatkozásokra is. A novella nagy megrökönyödést keltett Gyulán. A „leleplezést” nem tudták elfeledni Bródynak azok, akik a témát szolgálták, s Gyulán igen előkelő társadalmi állású urak. Ezért akartak cenzúrázni. Ám a terv nem sikerült. Mint megírtuk, a gyulai közönség Hófehérke előadásán megtöltötte a színházat, s tapsolt sokat a Bródy érdekes darabjának. Krecsányiék különben már Hódmezővásárhelyen vannak.
Nagyváradi Napló 1901. augusztus 2.
