64. MAKAI EMIL
64. MAKAI EMIL
Egy szomorú szívvel kevesebb sajog a világon. Ez a szív tegnap alkonyatkor, mikor a magyar róna tarlójáról befújt az őszies szél, rózsaillat parányi porszemecskéitől bepermetezve a lármás magyar Babilonba: dobbant egy nagy fájdalmasat még és megszakadt. Az ajkakon pedig kék szederjességgel borult el az utolsó, vádoló jajkiáltás. Ez a szív most nem fog többet dobogni. Ezek a szederjes ajkak nem sóhajtoznak többé soha, soha. Ejh, de banális, de unalmas vagy csontkezű, kaszás legény!… Mink, szomorú, öröksápadt legények gúnyosan mosolygunk mindig feléd. De te, örök banalitásodban is, most ismét össze tudtad facsarni a mi szíveinket is. Az a szederjes ajkú, fehér halott, ifjú ember szomorúbb volt mindannyiunknál. Miért bántál vele is csak úgy, mint egy magát agyonlumpolt lájdinántocskával? Mért gyötörted meg ilyen hamar? Mért nem engedted tovább sajogni az ő nagy szomorú szívét? Hát nagyon nyugtalanított téged az ő dalos jajgatása?… Lásd most – óh irtózat – olyan közönséges holttest, mint a többi halott a fiatal, magyar Hafiz… Fájó szívű, halvány szép leányok, epedő szerelmes ifjak s minden szomorú lantverők: jertek temetni a mi Hafizunkat. Hintsük be rózsával. Találkozzanak koporsója felett az egymást kereső szívek. Ifjúság, rózsák, szerelem s életmámor ölelkezzenek az ő koporsója fölött. Dobbanjanak össze szent mámorban szerelmes szívek. És boldogan fognak reánk mosolyogni az édes trubadúr feloldott szederjes ajkai… A nagyváradi hírlapírók majd mindannyian személyesen is szerető ismerősei megrémülve értesülnek a fájdalmasan előre sejtett, szomorú halálhírről. A koporsójára koszorút fognak tenni. Az első órákban összegyűlt erre hírlapírók s az ő ismerősei között majdnem kilencven korona. A gyűjtést folytatják, hogy elsőkként járuljanak hozzá az édes szavú poéta síremlékköltségeihez is. A koszorú óriási pálma, hatalmas fehér selyemszalaggal s rajta ez írás: A nagyváradi hírlapírók – poétakollégájuknak. A koszorút valószínűleg küldöttség viszi föl a koporsóra.
A gyönyörű koszorúval Fehér Dezső, Halász Lajos és Kiss Mihály hírlapírók az éjjel elutaztak Budapestre.
Nagyváradi Napló 1901. augusztus 8.
