82. A HÉTRŐL
82. A HÉTRŐL
Kint súgva, suhogva zuhog a hideg őszi zápor. Paskolhatja istenigazában a Pulszky-kriptát. Paskolhatja, verheti. Akár a Farbaky kortesnótáját is ordíthatják a kriptaajtó előtt. Komisz idő, komisz világ nem dühítik többet az elégedetlen, haragos embert, ki minden akarata ellenére, íme kinyújtóztatva s már-már bomladozva hever ama kis sötét ércországban, melyben annyi világosság sincs, mint a magyar glóbuson...
A kis, nagy álmú erdészecske tragédiájában – hajh Rákosi Jenő, hajh Rákosi Jenő! – mondják: szörnyű sok vér folyik. Rettenetes indulatok, rettenetes gyilkosságok, ármány és szerelem, sóhajok hídja és kéjgáz tombolnak, döbbentenek a színen… Istenem, a kis erdész Shakespeare-t olvasta, s szarvasokat, őzeket lődözött, meg a hivatalos lapban leste a nagyobb fizetési osztály eljövetelét. Honnan ismerte volna e nagy álmú kis erdész az igazi tragédiákat?…
...Örökölni tomboló, nyugtalan vért, zsenialitást és vágyakat. Növekedni kultúremberek közt, s bepottyanni oda, hol a kultúra princípiumai a korruptság, kártya, ló, tiszta gallér, raglán s a megkapható asszony. Fölnőtt embernek lenni kiskorú országban, s azután önmagát gyömöszölve beilleszkedni liliputi partnerek közé örök viaskodás magunkkal s a kényszerűséggel. – Elbukni vértelenül Ez a tragédia sötétebb, szörnyűségesebb a kis erdészénél…
...Paskolja az őszi zápor a Pulszky-kriptát. Magyar zápor, magyar csapadék, olyan, mint a magyar úgynevezett „közszellem”. A haragos, elégedetlen ember megjátszotta a maga gyászos tragédiáját, Rákosi Jenő nem fedezte föl, nem szerette senki, nyugodhat békén…
*
A kor igazsága: napirendre térni. A kor igazsága: a jelen.
A jelen pedig eredményes, tarka, mulatságos és víg: Magyarország választ… Közönséges epés ember mindjárt Juvenálisokért kiabál. Ah, nem kell ide Juvenális. A szatíraírók feladata talán – ha van feladatuk – az volna, hogy a fenségesről marják le a komikus félszegség rozsdáját. De hol itt a fenség?… A nép?… Az elvek?… A fórum?…
Nem kell ide Juvenális. A téma operetthez sem méltó és sovány. Mi a Pelczédereket sajnáljuk. Ezek jobb sorsra méltók. A Pelczéderekben hit van. A hit pedig nagy Messiásokká avat. De hát születhetnek-e már Messiások…
...Polgártársunk, ne csináljon ön súlyos dilemmát a kis ügyből. Vágjon csak neki bátran. Az ember úgysem puskázza el tragikusan a dolgot, akár Károlyi Sándorra, akár Pfeiffer Sándorra, akár Molnár apátra, akár Molnár Jenőre adja a voksát.
Törődjünk már csak szépen bele, hogy félszáz évig ártatlan, bár kegyetlen játék lesz a magyar alkotmányosdi játék…
*
A színházat, azt várjuk. Az mulatságosabb lesz talán. Komédia, ha már komédia: igazi, nem affektáló komédia kell nekünk. Sajátságos, hogy Nagyvárad külső életét teljesen a színház kormányozza. Az utca, a Sas nagy étterme, a színházi bodega, a kis elegáns kioszk mind, mind föltámadásra várnak. De föltámadásra vár a mi színházi smokkságunk is. Tehát föl már a függönnyel! Egy kis hamisítatlan komédiát kérünk!
Nagyváradi Napló 1901. szeptember 15.
(ae.)
