94. A VÁLASZTÁSOK EPILÓGJAI
94. A VÁLASZTÁSOK EPILÓGJAI
A nagy komédia jobbára lezajlott. Undorítóbb, léhább vásárt nem látott a világ.
De legundorítóbb volt, hogy mint támadtak Nagyvárad váratlan megnyilatkozása után a haldokló oroszlánra…
A magyar sajtó, Széll Kálmán lapjaival az élen, vetélkedve rugdosott a letörött generálison. A kormánypárti s többi klerikalizmus Tisza Kálmán bukását tartotta a legnagyobb győzelmének.
Mi elmondtuk, hogy Nagyvárad nem a szabadelvűség ellen kívánt megnyilatkozni. Tisza Kálmánt saját klikktől vezetett pártja, a reakciós Széll-rezsimmel szemben történt megalkuvása s szerencsétlen beszámoló-beszéde buktatták el.
Mi akkor mindjárt megírtuk, hogy ez a bukás nem szörnyűséges csapás, de tragikusnak tragikus. Az ember tragikuma, a nagy emberé s az idő tragikuma, hogy Tisza Kálmán elbukhat a szabadelvűség híres városában, a Tiszák birodalmában.
De minden csöpp vérünket fellázítja, hogy milyen aljasul bántják most Tiszát azok is, akik nemrégiben is reszkettek a hatalmától, s míg divat volt szabadelvűnek lenni, odavoltak a Tisza-liberalizmus dicsőítésének gyönyörűségétől.
...Ez a legszörnyűbb tragikum! A Tisza-féle opportunizmus alaposan kinevelte ezt a nemzedéket…
Egyébként pedig kezdünk nyugodtak lenni, és várunk. Nagy dolgok fognak történni. Azt hisszük, hogy a közeljövőben itt, Magyarországon vívja meg legnagyobb csatáját az egész világon egymással szemben álló középkor és az emberi haladó lélek.
Egyelőre még kis dolgok aktuálisak. Néhány rendes és pótválasztás sok-sok petíció és bűnvádi eljárás…
Nagyváradi Napló 1901. október 7.
