98. KOMÉDIA
98. KOMÉDIA
…Két markos parasztleány vitte az én Dulcineám és sokak Dulcineájának rózsaboglyáját. Csúnya volt az én tündérem festék nélkül, meg különben is kiadta már az utam… A túlsó folyosón elémbe került egy olcsó koszorúval néhai való, már elföldelt Szatyi úr. Keserű lelkekre hintett sugarat, brutális ifjúságból csalt ki könnyeket ma este… Megért a koszorúja testvérek között két forint harmincöt krajcárt. Szalag nem volt rajta. A túlsó folyosói festéktelen csak a rózsákat mutatja. Térdig járt ma a rózsákban. Ám őt csak térden alól fizetik rózsákkal…
– …Komédia – mondtam… Az öreg Szatyi úr nem hallotta.
Komédia – mondtam, és fájt nagyon a sárga kockás kis kabátom emléke. Ezt a kis kabátot adtam volt el, mikor először mentem színházba, komédiát sóvárgó diákszívemmel…
…A Dulcineám – hallom – térdig jár a rózsában most is. Szatyi úrnak a kórházban elrothadt a veséje, s nem derít, nem ríkat az öreg Szatyi úr soha többet… Vajon rátették a két forint harmincöt krajcáros koszorút az öreg, vastag, hideg testre, melynek isteni lelkét két forint harmincöt krajcárra taksálták?…
Komédia!… De az átkozza és szidja, aki becsületesen hiszi, hogy nem aljasabb az – élet…
