102. A TÖRVÉNY ÉS A BÍRÓ
102. A TÖRVÉNY ÉS A BÍRÓ
– A szocialista esküje –
Az idők és az idők társadalmainak betegsége beszívódik a társadalom minden orgánumába.
Oláh Lajos, nagyváradi szocialista munkás, a törvény bírái előtt állott s mikor vallomására esküt kellett tennie, így szólott:
– Tekintetes törvényszék! engedtessék meg nekem, hogy a polgári becsületemre esküdjem!…
Fassie bíró erre – ha jól hallotta egy kegyes politikájú lapot szolgáló kollégánk – Oláh Lajost erélyesen utasította rendre, figyelmeztetve az Isten és a törvény szentségére.
Ezek után nincs más hátra, minthogy kövessük Fassie bíró urat s figyelmeztessünk mi is valakit a törvény szentségére. Ez a valaki Fassie bíró úr.
Bíró úr, ön a bírói székben csak bíró. Nem lehet mindenki Magnaud. Ki nem érzi magában a reformátori erőt, az ne reformáljon. Ha valaki a törvény gyilkoló betűit csak vérengzőbbekké tudná tenni, az maradjon meg a törvény betűinél. Aki pedig a betűkre is rálicitál, az az istenítéleteket akarja visszahozni a földi jusztíciában.
Oláh Lajos két törvény mellett tett egyszerre tanúságtételt [!]. Az egyik törvény ma még nem kodifikált, de az lesz valamikor. Látják-e ezt, vagy nem látják a nagyváradi törvényszéki palotából, az mindegy. A világ azért nem áll meg s halad a szociális igazság útján. Ez az igazság ma még csak az Oláh Lajosok etikája, de ő nekik ez már törvény.
Ezt a törvényt tiszteli Oláh Lajos s az a hite, hogy a polgári társadalom a polgárokért áll fent s ebben a polgári társadalomban nincs felségesebb a polgári becsületnél.
A másik törvény a muszáj-törvény, a folyton változó. Az, amelyet kodifikáltak, s melynek egyik őre Fassie bíró is. Oláh Lajos e mellett a törvény mellett is tanúságtételt tett [!]. Ez a törvény neki jogot ad, hogy a polgári becsületre hivatkozást többre tartsa kegyes és naiv formuláknál. Oláh Lajos tehát két törvényt tartott meg s ezért megintette a törvények őre olyan módon, milyet egyetlen törvénydarabocska sem menthet.
Megpróbáljuk magyarázni a dolgot. Fassie bíró minden bizonnyal jámbor ember, a világ állapotával megelégedett, Istent félő, komoly. Ilyen ember fél természetesen a nyughatatlan individiumoktól [!], akik nincsenek a mai világ sorával megelégedve. Az is majdnem bizonyos, hogy Fassie bíró úr a szocialistákat veszedelmes felforgatóknak tartja. Nincs ezen mit szégyenkezni. Ám mindez Fassie úr privát úri vélekedése lehet. A bíró, ha nem érti meg a forrongó társadalmat – nem kötelessége megérteni – olvassa a fejekre a paragrafusokat.
A mai rendet ne próbálja saját taktikája szerint is védeni. Legyen nyugodt. Elvégzi ezt helyette a társadalom uralkodó osztályain épült törvényhozó hatalom.
A bíró – ismételjük –, ha jobban nem cselekedhetik, legalább ne licitáljon rá az uralkodó társadalmi osztályok kodifikált önzésére: a paragrafusokra. Így is sújthat elég erősen. Tudja ezt Fassie bíró úr…
Azért foglalkoztunk pedig hosszasabban a dologgal, mert a nagyváradi törvényszéknek egész sereg Fassiéje van, sőt fassiebbje és legfassiebje is.
Nagyváradi Napló 1902. szeptember 6.
A. E.
