127. BENEDEK ÉS VÁZSONYI
127. BENEDEK ÉS VÁZSONYI
A böszörményi hajdúk derék poéta követe, a tüzes lelkű Benedek János, haragos kedvében volt. Nem mondott új dolgokat, de nagyobb dolgot mível. Amit ma olyan bajos megcselekedni: igazán és bátran beszélt. Szidta a mai magyar társadalom hülye fordulását, az álliberalizmust, az agrárius feudalizmusát, a fölburjánzott antiszemitizmust, a mindent elpusztító papmacskát, a címkórságot, a nemesség-mániát…
És egy kis okos fejű ember belekiáltott a beszédbe heinei gúnnyal, keserű kacagással:
– Milyen jó, hogy te mondod ezeket és nem én!…
Valóban. Keresünk, kutatunk a legsötétebb lapokban. Benedek Jánost egyik sem mondja hazaárulónak, kozmopolita jakhecnek, kultúrmopszlinak. Pedig Benedek János rálicitált Vázsonyira s pedig Benedek János is éppen úgy nem mondott új dolgokat, mint Vázsonyi.
Talizmánja van a böszörményi hajdúk követének. Az. Talizmánja van: keresztlevele és nemesi predikátuma. Ő maga egyiket sem becsüli sokra, de a banda igen és a banda nem merte lehurrogni, sem házi sajtójában megbélyegezni Benedek Jánost, mint tette volt Vázsonyival, aki ma már úgy kénytelen beszélni, hogy grófnak, dzsentrinek, papnak, pórnak, demokratának tessék. Mert igazságot egyáltalában nem szabad ma Magyarországon beszélni. Ha valakinek azonban mégis kedve van ez istenkísértő föladatra, hát annak talizmánja legyen.
A szomorú tanulságokat gyűjteni sem kell nálunk. Gyűlnek maguktól. Károlyi Sándor honmentő nagyúr, Sáfár Zelig vérszopó uzsorás. Prohászka Ottókár modern, temperamentumos, tudós, Bánffy Dezső felekezeti harcot szító idióta, Vészi József a földosztók és uzsorások mentora, Kaas Ivor békességes apostol, Sándor Pál hencegő zsidó, Rakovszky István önérzetes, lovagias férfiú, Kiss József kozmopolita, fanyar költő, Pósa Lajos teremtő szittya lánglélek… Mondjuk tovább? Ugye nem szükséges?…
…Vázsonyi Vilmosnak úgy kellett volna a demokráciát bevezetni, hogy szerződtetett volna tíz rendezett felekezeti viszonyú címeres fajmagyart. Hogy az igazság kutya? De milyen kutya! Kinek kell Magyarországon igazság?
Bizony nagyon elárulta magát a banda, mikor Benedek Jánost megtűrte beszélni…
Nagyváradi Napló 1902. november 19.
(ae.)
