14. VÁLASZTÁS UTÁN
14. VÁLASZTÁS UTÁN
Nagyvárad város törvényhatósági bizottsága tegnap délelőtt megválasztotta a városi új tisztikart. A hosszú interregnum után ma már Nagyváradnak van polgármestere s az a bizalom, mely nem várt nagy többséggel ültette Rimler Károlyt a podesztai székbe, mindenképpen örvendetes s nagy bizalmat, erőt nyújthat a nagy feladatokhoz Nagyvárad új polgármesterének.
Most már aztán végleg szereljen le az ellenpárt. A választás megtörtént s az adott viszonyok között másképpen nem volt szabad végződnie, mint ahogy végződött, Sajnáljuk, hogy Komlóssy József a fölajánlott paktumba nem ment volt bele. Paktumgyűlölő elveinken ez esetben erőszakot tettünk volna. A fölajánlott alpolgármesterség megfelelő honorálása lett volna a Komlóssy József tagadhatatlanul dicséretes munkásságának. No de hát, nem sikerült. Megvigasztalhat ezért bennünket, hogy a főjegyzői székbe olyan kipróbált talentumú, munkabíró s minden ízében liberális férfiú került, mint Bordé Ferenc.
A megüresedett tanácsnoki székbe ifjú embert ültettek a városatyák. Nem tartjuk hibának. Az ifjú erőt és munkabírást csak a konzervatív gondolkozás helyezi az „esztendők érdeme” mögé. Az új tanácsnok Lukács Ödön. Nagy előléptetéshez jutott. Sok előleget kapott a bizalomból. Meg kell nagyon szolgálnia érte. Mi üdvözöljük s akarjuk hinni, hogy új állásába csak az ifjúság erényeit viszi be. A többit kint hagyja azon ifjak számára, kiket még a nehéz hivatali kenyér sem tud kigyógyítani a magyar betegségből, a hivalkodásból s üres társadalmi szereplésekből. A már tapasztalt jóindulattal s bizalommal nézünk munkássága elé. Fájdalmasan esett mindenkinek, hogy Szűts Dezsőt, e kiváló tisztviselőt betegeskedése miatt előléptetni nem lehetett. Lukács Ödön helyére jeles fiatal ember került szintén. Eleméry Ferenc, a város fogalmazója. Az ő működéséhez is sok reményt fűzünk.
Általában pedig az itt-ott hangzó aggodalmakkal és kifogásokkal szemben a tisztújítás eredményével meg lehetünk elégedve.
Az újakat s a régieket egyformán köszöntjük megválasztásuk után. Most már a munka gondos és nagy napjai következnek. Egyet ne feledjenek el, [hogy] olyan városnak tisztviselői, mely talán a legtöbbre volna hivatott az összes magyar városok között s mégis a legkegyetlenebb válságok előtt áll. A válságok elhárításában, a város jó igazgatásának, fejlődésének, megérdemelt nagy haladásának biztosításában az új tisztikaré az első feladat. Ebben mindig számíthatnak reánk s Nagyvárad minden szerető, lelkes polgárára. Tehát: munkára fel!…
Nagyváradi Napló 1902. március 21.
(–e)
